Hetek XII. évfolyam, 5. szám, 2008. február 01.

Az elmúlt évtizedben világszerte emelkedett a drogfogyasztók száma. Magyarországon az utóbbi években stagnál a helyzet, mivel fiatal honfitársaink jobban kedvelik az önpusztítás hagyományos módjait. Drogfogyasztás terén ugyan európai viszonylatban az alsó középmezőnyhöz tartozunk, ám a mértéktelen alkoholfogyasztás, dohányzás, gyógyszerezés terén élen járunk. A szakemberek szerint hiába papolunk a drogveszélyről, ha közben tocsogunk az alkoholban és a dohányfüstben, az ellátórendszerünk fejletlen, és még mindig a büntetőjogi eszközök mindenhatóságában bízunk.

Az ENSZ 1998-ban fogadott el egy tíz évre szóló politikai deklarációt és akciótervet, melynek fő célját, a drogfogyasztás globális visszaszorítását nem sikerült megvalósítani. Takács Kinga, a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) egyik titkára kérdésünkre elmondta: világméretekben feltartóztathatatlan jelenségről van szó, már csak azért is, mert a kábítószer egy sajátos, transzcendentális élményt nyújt, s mint ilyen, a jelenkori szórakoztatóipar elengedhetetlen kellékévé is előlépett. Tudvalevően óriási pénzek mozognak a kábítószer-kereskedelemben, amelyhez képest a megelőzésre, a büntetésre vagy a drogosok ellátására fordított összegek elenyészőek és nagyrészt hatástalanok.
A hazai helyzet feltárását az iskolák presztízsféltő magatartása is nehezíti, ami független a büntetőjogi szabályzás keménységétől. „Az utóbbi évtizedben megnövekedett a tanintézeteken belüli drogfogyasztás és -terjesztés veszélye, mivel az iskolák kifelé eltussolják a problémát, razziák nincsenek, így egyes intézmények akár biztonságos droglerakatként vagy elosztóhelyként is működhetnek. A drogfogyasztás szempontjából a középiskolás korosztály a legveszélyeztetettebb. Bár fertőzöttség tekintetében nagy a szórás az intézmények között, sok iskolában nem drogmegelőzés, hanem ártalomcsökkentés zajlik, azaz a kialakult problémahelyzet kezelése” - teszi hozzá a KEF-titkár.

„A drogfogyasztók száma a rendszerváltást követően ugrott meg Magyarországon, a kilencvenes évek második felében tetőzött, amikor egyre többen, s köztük egyre fiatalabbak, kerültek kapcsolatba tiltott szerekkel. Az elmúlt években a drogfogyasztás stagnál: minden változatát tekintve - kipróbálók, használók, függők aránya - hazánk a nemzetközi középmezőny alján helyezkedik el a maga 31 százalékos összarányával” - mondta el kérdésünkre Topolánszky Ákos, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatóhelyettese. Az ok nem a szigorú büntetőjogban keresendő, aminek önmagában sehol a világon nincs komoly visszatartó ereje. Mi azért nem szerettük meg annyira a drogot, mint mások, mert számunkra a problémamegoldás elsődleges eszközét máig a legális szerek jelentik, úgymint alkohol, cigaretta, gyógyszerek. „Alkoholban és dohányfüstben tocsogunk, ez a két legégetőbb népegészségügyi probléma, nem annyira a kábítószer - hangsúlyozza Topolánszky. - Az éves halálozás egyharmadát (40 ezer esetet) a mértéktelen dohányzás és alkoholfogyasztás okozza, miközben legfeljebb évi 70 haláleset írható a kábítószer rovására.”
A szakember szerint az uralkodó szemléletmódot jól illusztrálja, hogy a drogprobléma sokrétű megelőzésére vagy a szociális és egészségügyi ellátórendszer keretein belül történő kezelésére egyre kevesebb, évi 2 milliárd forint fordítódik a költségvetésből, miközben a kábítószeres bűnüldözésre vagy a büntetésvégrehajtásra évi 8 milliárdot költünk. Mindeközben a droggal kapcsolatos bűncselekményeknek legfeljebb 6-7 százaléka kerül napvilágra.

Inkább a büntetés

A drogprobléma a magyar fiatalok egyik legnagyobb félelmének számít a legkülönbözőbb kutatások szerint. Egy nemzetközi felmérés alapján a drogon kívül a bűnözés és a törvénytelenség az, ami leginkább aggodalmat kelt az ifjúság körében, amit Steigervald Krisztián, a GfK Hungária Piackutató Intézet kutatója részben azzal magyaráz, hogy hazánkban a fiatalok jellemzően eltartottként élnek. A 30-40 éveseket vagy a külföldi kortársakat ugyanis az anyagi problémák, a megélhetési gondok sokkal jobban nyugtalanítják. Bár az anyagi biztonság vagy a család a 13-19 évesek szemében is alapértékeknek számítanak, a büntetés és az igazságosság - a régióban egyedülálló módon - nálunk nemcsak a felnőtteknél, hanem a fiataloknál is markáns értékként jelenik meg. Ennek oka a szakember szerint, hogy Magyarországon semmilyen téren nem jellemző a normakövető magatartás. Mondhatni, egyedül a szabályok állandó kijátszása tekinthető normaértékűnek, s nem csoda, ha a fiatalok úgy gondolják, hogy nálunk csak úgy lehet rendet tartani, ha minden kihágást büntetnek. Máshol a vallásosság például visszatartó erő tud lenni, a magyar fiatalok viszont nem látnak jó példákat sem itthon, sem máshol, miután nem járnak külföldre sem.

„Egy példa van, amit a tinédzserek követnek, ez a pénzhajhászás, a pénz szeretete. Mi mindenekelőtt pénzben mérjük a sikert. A fiatalok mindenhol a világon jobban akarnak élni, mint a szüleik, és úgy tűnik, ezért tenni, áldozni is hajlandók, kivéve minket” - mondja Steigervald Krisztián. Arra a kérdésre, hogy ha felnő, mi akar lenni, a magyar fiatalok válaszolták a világon a legtöbben, hogy nagyon gazdagok akarnak lenni, de jóval a nemzetközi átlag alatt akarnak híres tudósok, művészek vagy sportolók lenni. Az anyagi jólét az egyetlen cél, szinte mindegy, hogyan, nincsenek normák, s mindez az agresszió növekedéséhez vezet a társadalomban.
Nemcsak a hivatás, hanem a szabadidő eltöltése terén is a magyarok bizonyulnak a legpasszívabbaknak. Nálunk kevésbé jellemzőek a társas szórakozási formák, sokkal inkább az internetezés, a zenehallgatás, a számítógépes játékok dominálnak, valamint a mi tizenéveseink rendelkeznek a régióban a legtöbb virtuális ismerőssel. Ez összefügg azzal, hogy átlagon felüli a magyar tinédzserek kirekesztettség-érzése, nehezen szereznek barátokat. „Az iskolában és a családban folyó nevelés igazából nem a személyiségfejlesztésről szól, a gyerekek rossz elvárások alatt nőnek fel, így nem alakul ki megfelelő önbizalmuk sem” - véli a kutató. Mondhatni az egyik legkonzervatívabb fiatalság a mienk: családközpontú olyan értelemben, hogy bezárkózó életet folytat. Igaz, a felnőttek sem túl barátkozóak vagy együttműködőek, és nekik sincs kialakult kultúrájuk a közösségi szabadidőtöltésre. Nem véletlen, hogy a magyarok sportolnak a legkevesebbet a kontinensen. A magyar fiatalok negyede (24,6 százalék) úgy érzi, nem tud beilleszkedni a közösségbe, szemben a Közép- és Kelet-Európában jellemző 21 százalékkal. Főként a különböző zenei irányzatokhoz kapcsolódó szubkultúrák felé fordulnak, így remélve barátokat szerezni. Ellentétben a korábbi generációkkal, elsősorban a szülőktől és közvetlen környezetüktől várnak iránymutatást.
„Ha az átlag feletti önbizalomhiány, passzivitás, pénzcentrikusság pusztán kamaszkori sajátság lenne, akkor nem lógnának ki sok szempontból a magyarok a nemzetközi mezőnyből” - állítja Steigervald Krisztián, aki szerint ez a fajta beállítottság sajnos az egész társadalomra jellemző, és magától egyik generáció esetében sem fog megváltozni.