Bagyarik Cecília
A túlhajszoltság ára
Krónikus fáradtság

Állandó fáradtság, bizonytalan eredetű fájdalmak, memória- és koncentrációzavar. Olyan mértékű kimerültség, amilyet már nem lehet egy hétvége alatt kipihenni, sőt, a regeneráció sehogy nem jön össze. A krónikusfáradtság-szindróma okát egyelőre még keresik az orvosok. Abban mindenki egyetért, hogy a probléma orvoslására nem létezik csodatabletta, hanem életmódváltásra van szükség: alapvető fontosságú a megfelelő stresszkezelési technikák elsajátítása, valamint a rendszeres testmozgás.

Egy brit felmérés szerint a megkérdezett felnőttek 42 százaléka mondta, hogy a legsúlyosabb egészségügyi problémája a kialvatlanság, 34 százaléka pedig állandó fáradtságra panaszkodott. „A krónikus fáradtság diagnózisát először az Egyesült Államokban állították föl, és azzal a jelenséggel hozták összefüggésbe, hogy megjelent a társadalomban az élet minden területén jól teljesítő, állandóan dolgozó, gyorsan előrehaladó sikerember képe. Ezt közvetítik különböző médiumok, és ezt próbálják utánozni az emberek. A krónikus fáradtság ilyenformán a túlhajszolt életre, a munkaidő végtelen meghosszabbodására adott (stressz-) reakcióként fogható fel. A tünetek megjelenése a beteg számára egyfajta felmentést ad, hogy »kiszállhat a mókuskerékből«. Másrészt a sikertörténetek láttán érzett kudarcérzés, frusztráció és depresszió is ugyanúgy gyengítheti az immunrendszert, mint a túlhajszoltságból eredő stressz. Az illető számára a betegség itt is felmentésként jelenhet meg - adott esetben igazolva láthatja az illető, hogy miért nem tudta felvenni a versenyt. Mindkét esetben a páciens ragaszkodik a tüneteihez - kerüli az aktivitást, ami további depresszív és az immunrendszert gyengítő folyamatokat idéz elő, és így szép lassan krónikussá válnak a tünetek” - vázolta fel lapunk számára a krónikus fáradtság kialakulásának tipikus folyamatát Csabai Márta szakpszichológus, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének főmunkatársa.
A betegséget sokan a neuraszténia enyhe változatának tekintik - a neuraszténia olyan ideges kimerültségi állapot, amelynek többnyire depresszió vagy szorongás áll a hátterében. A krónikus fáradtságnak ugyanazok a tünetei: fokozott fáradékonyság, csökkent koncentrációképesség, memóriazavar. Kísérhetik megfázásszerű tünetek, a nyirokcsomók duzzanata és bizonytalan eredetű fájdalmak is. Igen gyakori, hogy kialakul az a bizonyos ördögi kör: a fáradtság és egyéb fizikai tünetek miatt létrejön az aktivitáshiány, ami depressziót okoz, az illető egyre jobban befelé fordul, a tüneteire koncentrál. Ettől még kevésbé lesz képes az aktivitásra, tovább csökken az önértékelése, egyre depressziósabb lesz, ami tovább gyengíti az immunrendszert.
A krónikus fáradtság diagnózisát nehezíti, hogy szervi elváltozást nem lehet tapasztalni, a tünetek igen sokfélék lehetnek, és egyénileg nagy eltéréseket mutatnak. A tüneteket a szakemberek nem szervi, hanem funkciózavarnak tekintik, tehát a háttérben nincs organikus károsodás vagy kimutatható kórokozó, hanem valamely rendszer - itt feltehetőleg az immunrendszer - diszfunkcionális működése. Ráadásul másféle betegségek esetén is hasonló panaszokról hallhatnak a háziorvosok. Az orvoshoz fordulók mintegy 20 százalékánál a panaszok hátterében nem találni szervi okot. Természetesen itt a legkülönbözőbb problémákról lehet szó, nem csak krónikus fáradtságról. A negatív leletek birtokában a betegek közül sokan a természetgyógyászok transzcendens módszereitől várják az enyhülést. Sőt sokszor a pszichológusok is alkalmazzák ezeket a módszereket az autogén tréninggel és a relaxációval együtt.
Ám a legtöbben nem is mennek orvoshoz: legalábbis az amerikai Gyógyítási és Betegségmegelőzési Központ szerint a krónikus fáradtságban szenvedők 80 százaléka nem is tudja, hogy beteg. A feltételezések szerint az Egyesült Államokban egymillióan szenvednek a krónikus fáradtságtól, pontos adatot azonban nem lehet mondani. A tipikus krónikusfáradtság-szindrómában szenvedő beteg középkorú nő - lehet, hogy azért, mert eleve a nők fordulnak gyakrabban orvoshoz. Csabai Márta így magyarázta a jelenséget: a társadalmi vélekedések szerint a nők inkább „megengedhetik maguknak”, hogy gyengébbnek mutassák magukat, hogy kisebb tünetekről panaszkodjanak. A társadalom a férfiaktól azt várja el, hogy legyenek „erősek”. Így a férfiak az ilyen tüneteiket - egyre nehezebben ugyan, de - igyekszenek elnyomni, és részben ez is hozzájárul ahhoz, hogy náluk fordulnak elő nagyobb arányban például az alkoholizmus vagy a váratlan és súlyos szív- és érrendszeri betegségek - mindezek hátterében ott állhatnak a korábban elhárított, letagadott kisebb tünetek.
A betegség kialakulásának okait egyelőre még keresik. A lelki tényezők mellett összefüggésbe hozták egyes vírusfertőzésekkel is, de ma inkább a genetikai eredetet hangsúlyozzák. Akiknél genetikailag nagyobb a fogékonyság a negatív stresszválaszokra, immunitásproblémákra, azoknál nagyobb valószínűséggel jelenik meg a krónikus fáradtság. De ehhez más - pszichológiai és társadalmi - okok is hozzájárulnak. Brit kutatók például összefüggést találtak a gyerekkori mozgásszegény életmód és a betegség kialakulása között. A mozgás a későbbiekben is fontos szerepet játszik, ugyanis az alkalmazott terápiák közül a viselkedésterápia és a testedzés vezetett igen jó eredményre. A fizikai aktivitás mellett a szakember tanácsa szerint „igen fontos a hozzáállás, hogy a feladatokat ne fenyegető tehernek, hanem pozitív kihívásnak tudjuk látni. Ne a reménytelenség és tehetetlenség érzése ébredjen bennünk a feladatok láttán, hanem az, hogy ezek megoldható - akár örömmel végzett - teendők. Ez a szemléletváltás sokat segít. Természetesen sok ember ezt nem tudja önállóan elérni, ebben segíthet gyerekkorban a nevelés, később a támogató társas környezet - vagy ha szükség van rá, egy szakember”.