Széchey Noémi
Kenyai zavargások
Embervadászat a paradicsomban

Közel kétszázötvenezren menekültek el otthonaikból, és mintegy ötszázan vesztették életüket, miután etnikai villongások törtek ki Kenyában a december 27-én megtartott választások eredményeinek kihirdetését követően. Az igencsak vitatható eredmények szerint a leköszönő Mwai Kibaki elnök nyerte meg a választásokat, azonban a hivatalos eredményt elutasító ellenzékhez tartozó etnikai csoportok pogromokat robbantottak ki az elnököt is adó kikuyu törzs tagjai ellen.

Az elmúlt két hét erőszakhullámát a december 30-án bejelentett választási eredmények robbantották ki. Az elnökválasztás során Kibaki 4,58 millió szavazatot gyűjtött, az ellenzékhez tartozó Raila Odinga 4,35 millió voksot kapott. A 34 milliós országban a 200 ezres szavazatkülönbség már önmagában gyanús, azonban az a tény, hogy a választási bizottság elnöke az előzetes eredmények alapján Odinga győzelmét jelentette be, majd visszakozott, és Kibakit kiáltotta ki győztesnek, csak olaj volt a tűzre. Kibaki ugyanis ezt követően azonnal, a hivatalos beiktatási protokollt felrúgva még aznap beiktatta önmagát. Erre Odinga választási csalással vádolta meg a leköszönő elnököt, és bejelentette, hogy a választásokat ő nyerte meg, és ő az ország legális elnöke. Az indulatok ezt követően kaptak lángra.
A konfliktus igazi okai azonban ennél sokkal mélyebben húzódnak. Kibaki korrupt kormányának valamennyi tagja a Kenya lakosságának 22 százalékát adó kikuyu törzshöz tartozik, amely a társadalom legaktívabb, leggazdagabb rétegét alkotja. A kikuyuk irányították az országot az 1963-ban megnyert függetlensége óta. Kenya alapító atyja, Jomo Kenyatta is kikuyu volt, akárcsak a mostani elnök, Kibaki.

Odinga azonban a luo etnikai csoporthoz tartozik, amely az ország lakosságának mintegy 10 százalékát teszi ki. Az ország nyugati térségében élő luók évtizedeken át kirekesztettnek érezték magukat. A szegénység elől ezrével mentek a luo fiatalok Nairobiba munkát keresni, ám legtöbbjük Afrika legnagyobb nyomornegyedének, a Nairobi külvárosában elterülő Kiberának lettek a lakói. Ez az elkeseredett réteg alkotja Odinga leglelkesebb táborát. Az elmúlt hetek villongásai azonban ugyanazokon a területeken robbantak ki, mint ahol a kilencvenes években pusztított az erőszak. Az akkori elnök, Daniel Arap Moi megrendelésére és támogatásával szerveztek - a mai ellenzék elit magját alkotó - bandák pogromokat a kikuyuk ellen, melyek kifejezett célja a választási-etnikai tisztogatás volt.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy egészen a választásokig a nemzetközi közösség Kenyát tekintette a stabilitás bástyájának Afrikában, amely példaértékű demokratikus fejlődésen ment át, és a gazdaság is figyelemre méltó 6 százalékos növekedést ért el. A kimagasló eredményekből azonban csak nagyon kevesen részesedtek - az ország vezetői a világon legjobban megfizetett politikusok közé tartoznak -, az ország lakosságának több mint fele azonban ma is kevesebb mint napi két dollárból él. A népesség közel, fele 18 év alatti, akik közül csak kevesek remélhetik, hogy megélhetést biztosító munkahelyet találnak maguknak.
A konfliktus elmérgesedését követően, valamint nemzetközi nyomásra mindkét politikai tábor stratégiát látszik váltani. Kibaki nemzeti egységkormány alakítását ajánlotta fel Odingának, ám az először elutasította ennek lehetőségét. Később azonban bejelentette, hogy kész együttműködni Kibakival, amennyiben az elismeri választási vereségét.
A nemzetközi közvetítők azóta is egymásnak adják a kilincset Nairobiban, ám a belső konfliktusok egyelőre nem csillapodnak. A szavazatok újraszámlálása ma már semmilyen kézzelfogható eredményt nem adna, a két rivális fél közötti bármiféle koalíció pedig eleve működésképtelennek ígérkezik, tekintettel a múlt eseményeire. Ugyanis Odinga hozta létre öt évvel ezelőtt azt a választási koalíciót, amelynek eredményeképpen Kibaki 2002-ben hatalomra került. Ám elnökké választása után Kibaki megszegte azon ígéretét, hogy Odingát teszi meg miniszterelnökévé, és helyette kikuyu politikust ültetett a kormányfői bársonyszékbe.