Morvay Szilárd
A piac megöli a futballt

„A futball jövője a tét” - állítja Michel Platini, az UEFA elnöke, aki elődeihez képest markánsabban nyilatkozik a nemzetközi sajtóban a futballt érintő nagy horderejű kérdésekről. Az Economist című brit hetilapban Platini a labdarúgást érő kihívásokról írt, arról, hogy mit tehet ezek megoldására az UEFA. Amint az az írásából is kiderül, az európai futballszövetség szeretne mentességet kapni a brüsszeli döntéshozóktól a játék szellemét és népszerűségét veszélyeztető szabadpiaci versenyszabályok alól.

A foci a legnépszerűbb sport Európában, amely az elmúlt évtizedek során önálló iparággá nőtte ki magát. Ennek eredményeként jelenleg nagyobb üzleti értéke van, mint korábban bármikor. Platini azonban úgy véli, hogy a futballt nem a gazdasági érdekek tették sikeressé, hanem azok az értékek, amelyeket ez a játék hordoz. A versenyszellem, a fair play, a küzdés, az izgalom - ezek a sportág sikerének kulcsai.
Az UEFA elnöke szerint a foci nemcsak a szórakoztatás része, hanem a társadalomra is pozitív hatást gyakorol. A beilleszkedés eszköze lehet több százezer bevándorló számára - gondoljunk csak Franciaországra. De a bűnözést is visszaszoríthatja azáltal, hogy az egyébként elkallódó fiatalok közül egyre többen űzik ezt a „polgári” sportot, ami elősegíti a törvényes életbe való beilleszkedésüket, esetleg anyagi felemelkedésüket is.
Erre vannak jó példák Magyarországon is: az olyan kezdeményezések, mint például a novemberben roma csapatok részvételével megrendezett egynapos focibajnokság, lehetőséget biztosítanak a szegénysorban élő, tehetséges roma fiatalok kitörésére. Sok fiatal megtapasztalta, hogy amíg fociznak, nem gondolnak a kábítószerre és a bűnözésre. Platini szerint „a futball ezen értékei Európa közös értékei közé tartoznak”.
Éppen ezért hordoz magában komoly veszélyt a labdarúgás elüzletiesedése, a nagy- és kiscsapatok közötti anyagi szakadék elmélyülése. A játékospiac forgásában, a tévéközvetítési jogok adásvételében, a jegyeladásokban mind-mind hatalmas összegek forognak. Az üzlet természetszerűleg a versenyre és a gazdasági kiszámíthatóságra épül, Platini viszont arra mutat rá, hogy a futballt épp ellenkezőleg, a váratlanság élteti, ez adja a játék izgalmát. Ha a futball a szabad piac elve szerint működne, egy szűk réteg kezében összpontosulnának a bevételek, és így, ha nem szabályoznák a játékospiacot, ez könnyen megölné a játék lényegét és értékeit.
Platini számos alkalommal tanújelét adta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy megvalósuljon az esélyegyenlőség a gazdag és a kevésbé gazdag csapatok között. Ez azonban nincs ínyére a korábban tizennégy, jelenleg tizennyolc leggazdagabb csapatot tömörítő G14 elnevezésű szervezetnek, amely azért jött létre, hogy a szuperklubok érdekeit védje olyan ügyekben, mint például a játékosok balesetbiztosítása a válogatott szereplésekre.
A G14 felkarolta a belga Charleroi csapatának ügyét, amely pert indított az Európai Bíróságon azért, mert játékosuk sérülten tért haza a válogatottból. A belga klub az „incidensért” ugyanis nem kapott kártérítést a nemzeti szövetségtől. Ezzel kapcsolatban Platini úgy vélekedett, nagyon fél attól, hogy „rossz és visszafordíthatatlan döntések születnek majd Brüsszelben”.
„A futball, sőt az egész sport jövője a tét - tette hozzá a sportvezető. - Tudomásul kellene venniük az illetékeseknek, hogy a sport nem egy szimpla áru, a sportoló nem olyan munkás, mint a többi ember. Speciális körülmények között dolgozik, szolgáltat, és ha ezt az évszázados nemzetközi szabályozást felrúgjuk, mindent tönkretehetünk.”
A francia elnök azzal kapcsolatban is kifejezte aggodalmát, hogy egyre több klub kerül külföldi tulajdonos kezébe. Angliában jelenleg nyolc ilyen egyesület van. Azt sem tartja szerencsésnek, hogy a futball szülőhazájának tartott Anglia külföldi edzőt szerződtetett a nemzeti csapat élére. Ezen álláspontját Sepp Blatter, a FIFA első embere is osztja, aki kíváncsian várja, hogy egy angolul nem beszélő edző hogyan tudja majd motiválni az angol játékosokat.

Az Economistban megjelent cikkében Platini megoldást kínál a kibontakozó válságra. Álláspontja szerint a labdarúgás különleges bánásmódot igényel, mind üzleti, mind jogszabályi szinten. A futball nem tud teljes mértékben a szabadpiac és versenyjog szerint működni, ezért a sport önszerveződését és önszabályozását kell megvalósítani, mert csak így képes a futball a fent említett értékeit megőrizni.
Ezeket nem az uniós jogszabályoknak, hanem az UEFA-nak kell biztosítania. Platini szerint mivel a futball maga termeli a bevételeket, ezért azt egyenlő mérce szerint kell szétosztani úgy, hogy abból jusson a játék terjesztésére is. Az UEFA-nak több ilyen programja van, mint például a Mesterhármas-projekt, ami azt tűzte ki célul, hogy az UEFA mind az ötvenkét tagállamában műfüves pályákat hozzanak létre. Eddig összesen háromezer pályát létesítettek mintegy 300 millió euró (75 milliárd Ft) értékben. Platini fontosnak tartja a futball jó hírének megőrzését is. Ennek érdekében hirdetett zéró toleranciát a stadionokban tapasztalható rasszizmus és erőszak ellen.
Írásában Platini szenvedélyesen igyekszik megnyerni a brüsszeli politikusok és törvényhozók támogatását. Mint írja: „Nem engedhetjük meg, hogy a fociban mindent meg lehessen venni, beleértve a sikert is. Legyen a sport szenvedélye a pénz szenvedélye fölött.” n