Kovács Klára
Távol a jóléttől
Petschnig Mária Zita a reform eredményeiről és árnyoldalairól

Közgazdászként mennyiben tartja sikeresnek az elmúlt egy-másfél évet: megszorítások, áremelkedések, illetve másik oldalról az államháztartás egyenlegének javulása? Menynyiben állnak egyensúlyban a negatívumok és a pozitívumok?
- Amikor gazdaságról beszélünk, mindig folyamatokra kell gondolnunk. Nem érdemes kiragadni egyes elemeket, mert könnyen hamis kép rajzolódik ki. Manapság gyakran csak azt emelik ki, hogy nálunk 2 százalék a gazdaság növekedése, miközben a szlovákoknál 8-9, de azt elfelejtik hozzátenni, hogy a kiigazítás természetes következménye a gazdaság növekedési ütemének csökkenése.

Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa

Az pedig, hogy sikeres-e a kiigazító csomag, csak utólag derül ki. 1995-ben, a Bokros-csomag idején - komoly növekedési visszaesés mellett ugyan - jól alakultak az egyensúlyi mutatók, de a Nemzetközi Valutaalap 1997 végén hitte csak el, hogy jó irányba mennek a folyamatok.
Az tény, hogy esélyünk sem volt arra, hogy ne indítsuk el a változásokat. Ha elmulasztottuk volna, most nem az lenne a gondunk, hogy miért csak 2 százalékkal nő a gazdaság, hanem az, hogy recesszióba estünk, messzire sodródtunk a versenytársaktól, és pénzügyi válságból kellene keresnünk a kivezető utat.
Milyen pozitív és negatív pontokat lát a kialakult helyzetben?
- Eredmények és árnyoldalak egyszerre vannak jelen. Mindenképpen pozitívumnak számít, hogy javult az egyensúly, másfél év alatt 6 százalékra csökkent az államháztartás hiánya, ami nagy eredménynek számít, javult a folyó fizetési, illetve a külkereskedelmi mérleg egyenlege is. A kiigazítások elindításával párhuzamosan megállt a kormány hitelvesztése, külső szemmel - például az Európai Unió, az IMF - pozitívnak ítéli meg a kormány intézkedéseit. Az is eredménynek számít, hogy csökkent a lakosság fogyasztása, de nem omlott össze. Miközben 5-6 százalékkal csökkentek a reálkeresetek, csupán stagnált az élelmiszerek vásárlására fordított összeg, inkább a luxus-, a műszaki, illetve a bútorvásárlások területén fogtuk vissza a költekezést. Akár hitelfelvétel árán is igyekeznek az emberek megtartani az életszínvonalukat, ami a jövőbe vetett bizalom jele. Pozitívumnak tartom szintén, hogy a kormány hozzá mert nyúlni az állami újraelosztás nagy szent teheneihez, például az egészségügyhöz.
Árnyoldalak?
- Jelentősen, közel a felére esett vissza a gazdaság növekedése, ezt nevezhetjük akár a korrekció árának, áldozatának is. Negatív következmény még az infláció felpörgése, ezen belül az energia és az élelmiszer árának emelkedése, illetve a reálkeresetek jelentős, 5-6 százalékos csökkenése is. Ez utóbbi főként az elmúlt években megszokott javulás után kellemetlen, ami egy erős társadalmi feszültséget, sőt ellenállást váltott ki.
Ugyanakkor ma jobb anyagi körülmények között élünk, mint a Bokros-csomag idején, így viszonylag könnyebb elviselni a terheket. Tény ugyanakkor, hogy komoly szociális feszültségek keletkeztek az elmúlt egy évben, és nem kizárt, hogy ez kihat a politikára, olyannyira, hogy „elgyávul” tőle, és visszakozhat a jövőt megalapozó lépésben is. Ebben az esetben visszajöhet a választási lazító költségvetés.
Az elemzői várakozások szerint jövőre megállhat a reálbércsökkenés, és 1 százalék körüli mértékben újra növekedésnek indulhatnak a keresetek. Ez nem tűnik túl soknak, okozhat ez a mostaninál jobb közérzetet? Érezhetjük azt, hogy túl vagyunk a nehezén?
- Sajnos nem. Szociológiai vizsgálatok tanúsága szerint 3 százaléknál nagyobb reálbér-növekedést érezhetünk csak a hétköznapokban.
A kiigazítás és a reformok közepén vagyunk. Mennyire szolgálja, alapozza meg mindez a jövőnket, illetve a konvergenciaprogramban kitűzött célokat, az euró bevezetését?
- A kiigazítás, illetőleg a reformok célja nem elsősorban az euró bevezetése, a konvergencia programban nincs is meghatározva - nagyon helyesen - dátum a bevezetésre. Az elsődleges érdekünk és célunk az, hogy kiegyensúlyozott pályára álljon a gazdaság, és amikor ezt elértük, akkor érdemes az eurót bevezetni.
A tavalyi ’56-os évforduló kapcsán a világ figyelmének középpontjába kerültünk, az őszi zavargásokkal összefüggésben azonban sok „egyéb” képet is láttak Budapestről. Ezek az utcai jelenetek mennyiben befolyásolják a külföldi tőkebeáramlást? Lehet-e a számokban, vagy akár a tárgyalásokban ezt kimutatni?
- Gyurcsány Ferenc második kormányra kerülése után a forint komolyan gyengülni kezdett, ami azt mutatta, hogy nem az új kormány nyerte el a külföldiek tetszését, ekkor még nagyon erős volt a bizalomvesztés. Az őszödi beszéd kiszivárgását, illetve zavargásokat követően a miniszterelnök bizalmi szavazást kért maga ellen, amire a parlament pozitívan szavazott, ez után kezdett erősödni a forint árfolyama. Innentől kezdve vették biztosra a külföldi elemzők azt, hogy a kormány valóban elindítja a kiigazítást és a reformokat. Egy év távlatából látható, hogy a külföldiek részéről nincsen akkora bizalomvesztés a kormány felé, mint amekkora tankönyv szerint szokott lenni.