Rákóczi István
A per elmaradt, az ítélet nem
Ünneplés és könny Pinochet halála után

91 éves korában, 2006 ezüstvasárnapján Santiago de Chile katonai kórházában meghalt Augusto Pinochet, a hetvenes évek egyik politikai szimbóluma. Az idősebbek emlékeznek még rá, hogy hazájuk egy másik jelképét, demokratikusan megválasztott és baloldali elnökét, Salvador Allendét miként árulta el és buktatta meg 1973. szeptember 11-én. A hírtelevíziók világszerte élőben mutatták, amint több ezren tódultak az utcákra, pezsgővel és tánccal ünnepelve a halálhír bejelentését.

A későbbi diktátor 18 nappal a végzetes 1973-as hatalomátvétel előtt - még mint a hadsereg főparancsnoka - hűséget esküdött Allendének. Pinochet aztán megszegte esküjét, bombáztatta a Moneda-palotát, ahol Allende (aki mint utóbb az úgynevezett Mitrokin-dossziékból kiderült, a KGB szolgálatában is állt) egy 1990-ban elrendelt vizsgálat szerint öngyilkosságot követett el.
Minden diktatúrának megvan a maga mikrotörténete. A diktátor leghíresebb képén sötét szemüvegben pózol, maga előtt keresztbefont karral. Tort ül az áldozatai fölött. Az úgynevezett Rettig-dosszié szerint összesen 3197 baloldalit gyilkoltak meg a katonai junta 17 éve alatt, közülük még ma is 1192 eltűntnek számít vagy temetetlen. 1975-ben csak az úgynevezett Kolumbusz Titkos Művelet során 119 személyt vittek el otthonukból a DINA - a titkosrendőrség - emberei, akik egy 2004-es jelentés szerint „komolyan hozzájárultak a tábornok személyes hatalmának a megerősítéséhez, nemcsak azáltal, hogy háborút vívtak a marxizmus ellen, hanem azzal is, hogy semlegesítették saját katonai rendszerének lehetséges belső riválisait”. Ekkor vált például Prats tábornok és felesége merénylet áldozatává Buenos Airesben, ami miatt később már az argentin szomszéd is Pinochet kiadatását kérte. Baltasar Garzón spanyol vizsgálóbíró 94 spanyol állampolgársággal is rendelkező chilei megkínzása miatt adatott ki ellene nemzetközi elfogatóparancsot.