Bagyarik Cecília
Egerek és emberek
Megszületett az első magyar klónállat
A Genetikai Újraprogramozási Csoport segítségével Gödöllőn megszületett klónegérke, melyet - a mesehős hupikék Törpilla nyomán - Klonillának neveztek el, a tervek szerint csak az első epizódja egy igen hosszú folyamatnak. A cél az, hogy futószalagon állítsanak elő minél egyformább állatokat. A „szülőatya”, Dinnyés András mindenkit megnyugtat, hogy emberek sokszorosítását nem tervezik.
A klónozás állattenyésztési, gyógyászati, biotechnológiai kutatási célra lehetséges megoldás, például inzulin vagy más hatóanyagok előállításának céljából - mondta el a Heteknek Falus András akadémikus, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének vezetője, aki szintén jelentős állomásnak tartja a klónegérke megszületését. A klónozás segítségével teljesen homogén állatmodellt lehet előállítani, abszolút ismert genetikai jelleggel, melynek köszönhetően géneket lehet bevinni vagy kiszedni az egész test szintjén. Így a gyógyításban olyan módszereket is alkalmazhatnak a jövőben, melyek eddig nem álltak rendelkezésre, illetve csak külföldön voltak hozzáférhetők - érvelt a professzor.
Az első klónegér október végén született, de őt sajnos nem ismerhette meg a nagyvilág, mert dajkamamája nem tekintette sajátjának, így felfalta. A szerencsésebb Klonilla november 6-án született, bemutatásával azért vártak, hogy kiderüljön: teljesen életképes-e.
Dinnyés András professzor, a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet csoportvezetője lapunknak elmondta, hogy az egér nagyon jól van, kinyitotta már a szemét, és vidáman tekintget a világra. A kutatások céljáról Dinnyés úgy nyilatkozott, hogy az egér egy igen fontos orvosi modellállat, melynek segítségével a humán betegségek genetikai okait lehet megérteni. A klónozás egyfelől mint információszerzési lehetőség azért fontos - mondta a professzor -, mert ha sikerül továbbvinni nyúlra vagy patkányra, akkor segítségével sokkal jobb betegségmodelleket lehetne alkotni például érrendszeri vagy idegrendszeri betegségekre, mint amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak. A klónozás másik értelme pedig a sejtmagprogramozás, vagyis hogy a testi sejtet miként lehet rábírni arra, hogy úgy működjön, mint egy megtermékenyített embrió. Ez utóbbi már a sok etikai problémától szenvedő őssejtkutatás területére vezet át minket.
Dinnyés AndrásKlonilla „legyártása” során nőstény egereket kezeltek hormonálisan, hogy egyszerre több érett petesejt álljon rendelkezésre. Ezután a kiemelt petesejtből eltávolították a sejtmagot, majd a helyére egy másik egyed petesejtje körül található kumuluszsejt magját juttatták be. Az új sejtet vegyi anyagokkal bírták rá arra, hogy osztódjon, majd beültették egy másik egér petevezetékébe. A császármetszéssel kiemelt egérkét végül egy saját utódait gondozó anya mellé tették. Azért fehér családba, hogy a fekete Klonillát meg tudják különböztetni „testvéreitől”.
Dinnyés András véleménye szerint bár számos gond van a klónozással, és a „termékek” gyakori elhalálozása, megbetegedései miatt igen kevéssé hatékony a rendszer, a kutatási irány csődjéről mégsem beszélhetünk, hiszen a mai napig is több ezer tudós dolgozik rajta világszerte. „Úgy látom, hogy a klónozásban hatalmas tartalékok vannak, lassan halad a tökéletesítése, de minden hibából rengeteget lehet tanulni” - vallja a kutató.
A Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet több mint húszfős csapata három éve dolgozik a százmilliós projekten. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozó intézet 90 százalékban európai uniós, továbbá a Wellcome Trusttól származó támogatásból dolgozik, a maradék pénz hazai pályázatokból jött össze. Dinnyés András elmondta, hogy még 2010-ig állnak a rendelkezésükre források, ami hazai viszonylatban kifejezetten jónak számít. A kutatócsoport viszont 2007 januárjától már nem az Akadémia szárnyai alatt fog működni, mert az akadémiai átszervezés elemeként az idén nyáron az a döntés született, hogy az eddigi 171 akadémiai kutatócsoport számát 79-re csökkentik.
