Pálfy Gyula
Százkét percnyi élet

2001. szeptember 11-ről először csak képes albumokat láttunk. Ilyen mértékű traumáról időbe telik tényfeltáró mondatokban szólni. A Magyarországon most kiadott, a WTC sorsát bemutató 102 perc című könyv is évekkel a dráma után állt össze.

A két Pulitzer-díjas újságíró több száz interjúból, tengernyi nyilvános és elrejtett adatból gyúrt össze az eseményeket percről-percre követő dokumentumregényt. Munkájuk nem mozgósító kiáltvány, sem bravúros vádbeszéd. Emlékirat a túlélőkről és az elveszettekről. Pátosz nélküli tisztelgés az életért vívott hősies, sokszor ösztönös erőfeszítések előtt, amiben a hosszan sorolt családtagok, túlélők emlékei (és a tornyokból nekik küldött e-mailek, SMS-ek) is ott vannak.
Szimbólum ez a 102 perc. Az első repülő becsapódásától a második torony leomlásáig tartó szűk mozifilmnyi időszakasz elegendő volt egy világfordulathoz. Kevés viszont a tizennégyezerből annak a kétezernyolcszáz embernek a túléléséhez, akik a lángok vagy a kellő információk hiánya miatt nem tudtak kijutni. Az áldozatok most arcot és nevet kapnak. A tolószékes Ed Beyea és ortodox barátja, Abe Zelmanovitz, Frank Demartini, aki több tucat életet mentett meg, vagy az Oliver Stone filmjében szereplő két rendőr, Jimeno és McLoughlin: mind „emberek, olyanok, mint mi”.
Maga a WTC is többszörös jelkép. Építésekor méreteit és modernségét magasztalták, mint a Titanicét annak idején. És újra a menekülést korlátozta (itt a kevesebb lépcsőház miatt) az emberi alkotásban bízó büszkeség. A nevek sokféle hangzásából pedig - mint Brad Vadas vagy George Nemeth - felsejlik némi Bábel-párhuzam.
Példázat ez a könyv Amerikáról is. A bajban zsoltárt éneklő biztonsági őrről, válságos percekben a versenyszellem átalakulásáról tragikus rivalizálássá a rendőrség és a tűzoltóság között. A látszat szerint laza, mégis a szabályokban, hatóságokban megbízó („hisz értünk vannak, nem?”) amerikaiakról. A profitéhség dacára létező és tőlünk nézve alig hihető, mélyen közösségi gesztusokról, ami a köznapi életet a két toronyban is oly vonzóvá tette. Ha csak időlegesen is.
(Jim Dwyer - Kevin Flynn: 102 perc; Palatinus Kiadó)