Vissza a tartalomjegyzékhez

Németh Csillag
Csatát vesztett a politikai kereszténység
Amerikában az evangéliumi szavazók nem szavaztak automatikusan a jobboldalra

Az amerikai politológusok - mind a konzervatív, mind a liberális oldalon - egyetértenek abban, hogy az evangéliumi keresztény szavazatok döntő mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy George W. Busht 2000-ben, de még inkább 2004-ben elnökké választották. A republikánus „csodafegyver” azonban 2006-ban nem működött: a demokratáknak sikerült elhódítaniuk - több mint egy évtized óta először - a törvényhozás mindkét házában a többséget. Az időközi választások nyomán felmerül a kérdés: hogyan szavazott, illetve szavazott-e egyáltalán az a több tízmillió választó, aki politikai döntésében kiemelt fontosságot tulajdonít az erkölcsi kérdéseknek, illetőleg az azzal kapcsolatos vitáknak. A válasz leginkább a 2008-as elnökválasztás miatt fontos mindkét oldalnak. Az első elemzések szerint az evangéliumi szavazók aktivitása nem csökkent, de közülük minden eddiginél többen - közel egyharmaduk - most úgy látják, hogy érdekeiket és értékeiket nem a republikánus jobboldal, hanem a demokraták képviselik jobban.


Fotó: Reuters

A választásokat követő értékelésekből és a pártok hozzáállásából is kitűnik, hogy az evangéliumi hívők nem vesztettek jelentőségükből, hanem továbbra is meghatározó tényezői maradtak az amerikai társadalomnak. Szakértők szerint elsősorban a keresztény vallási jobboldal és a neokonzervatív republikánus elit között kialakult túl szoros politikai szövetség vallott kudarcot. Megdőlni látszik az a feltételezés is, miszerint a republikánusok automatikusan számíthatnak az evangéliumiak szavazataira. Kiderült, hogy utóbbiak nem automatikusan szavaznak egy adott pártra, és több tényezőt is figyelembe vesznek választásuk során. A demokraták ezt jó jelnek tartják, és a mostani sikerükön felbuzdulva várhatóan továbbra is erőfeszítéseket fognak tenni, hogy nagyobb szeletet kaparintsanak meg a republikánusok tortájából.
A republikánusok abban bíztak, hogy a mostani időközi választásokon is működni fog az a bizonyos „választási csoda”, amely 2000-ben és 2004-ben is győzelemhez segítette a pártot. A rendkívül kedvezőtlen politikai előjelek ellenére a sikerei nyomán „zseniális építészként” emlegetett kampánystratéga, Karl Rove és társai azt várták, hogy most is sikerül mozgósítani a keresztény politikai tábort, így az előre jelzett demokrata fölény ellenére szoros eredmények alakulnak majd ki.