Hetek X. évfolyam, 45. szám, 2006. november 10.

200 millió ember kényszerülhet lakóhelye elhagyására a globális klímaváltozás következtében létrejövő áradások vagy éppen aszályok miatt. Amennyiben nem történnek azonnali intézkedések, a világgazdaság akár 20 százalékkal is visszaeshet - legalábbis Nicholas Stern brit vezető közgazdász tanulmánya szerint. Londonban tömegtüntetés, Nairobiban ENSZ-klímakonferencia sürgette az azonnali lépéseket.

Vajon a globális klímaváltozás a világgazdaság összeomlásához vezet? Az ipari forradalom a 18. században robbant ki Nagy-Britanniában, és ennek egyik legkárosabb hatása a fosszilis energiafelhasználásból fakadó súlyos környezetszennyezés, amely a mai napig vitatott mértékű klímaváltozást indított el. A közel 300 éves folyamat néhány éven belül tetőződik, s ez - kutatók szerint - megfelelő óvintézkedések nélkül az egész Föld tragédiájához vezethet. A Sir Nicholas Stern, a Világbank egykori vezető közgazdásza által írt 700 oldalas tanulmány az első olyan átfogó mű a témáról, melyet nem tudósok, hanem egy gazdasági szakember készített. Tony Blair brit miniszterelnök, aki a tanulmányban foglaltakkal teljesen egyetért, az ügy élharcosa. Blair szerint a következmények nem egy sci-fi filmben elképzelt távoli jövőben, hanem még nemzedékünk életében jelentkezhetnek, azonban ha gyorsan cselekszünk, a GDP 1 százalékának rááldozásával kezelhetővé válik a probléma. Minden befektetett fonttal legalább 5 font megtakarítást nyerünk, azáltal, hogy megelőzzük a tragédiát - állítja Tony Blair.
A Stern-jelentés szerint, ha nem történik semmi, akkor a folyamatosan emelkedő tengerszint miatti áradások következtében emberek milliói veszíthetik el otthonukat. A szárazság és elsivatagosodás miatt milliók maradhatnak ivóvízkészlet nélkül, a környezeti károk a legrosszabb esetben a fajok 40 százalékának kipusztulásához vezethetnek. Az aszályok és szárazság, főleg az afrikai kontinensen, akár százmilliókat kényszeríthetnek lakóhelyük elhagyására.

A brit kormány azonban cselekedni kíván, mégpedig globális akciókat sürgetnek, amivel az Európai Bizottság is javarészt egyetért. Gordon Brown pénzügyminiszter szerint az új kihívásokra adott válaszok új munkahelyeket, új technológiákat, új exportlehetőségeket teremtenek, és az új világgazdaságban a brit egyetemeké, társaságoké és vállalatoké lehet a vezető szerep. Brown szerint az „alacsony szénmonoxid” gazdaság megteremtése globális méretekben a következőkből állna: 2020-ig Európa-szerte 30 százalékkal, 2050-ig 60 százalékkal csökkenjen a károsanyag-kibocsátás. 2010-re a brit autók 5 százaléka bio-üzemanyaggal üzemeljen. Garantálni kell Brazíliában, Pápua Új-Guineában és Costa Ricában a hatalmas erdőségek védelmét. Kína álljon át tiszta szénalapú gyártástechnológiára.
Vannak persze más vélemények is. Maguk a tudósok is megosztottak abban, hogy a klímaváltozásban a felmelegedés, vagy éppen a kiszámíthatatlan időjárás okozza-e a fő problémát, és eszerint a prognózisok is eltérőek. Lord Lawson, a Thatcher-kormány hajdani pénzügyminisztere szerint a klímaváltozás mellett érvelő tudósok fundamentalistaként lépnek fel, és az ellenvetéseket „káromlásként” utasítják el. Lawson szerint a melegebb időjárásból is lehet profitálni, és a tengerszint emelkedése nem olyan nagy, hogy ne lehetne hagyományos eszközökkel védekezni ellene. Lord Lawson szerint a fő változás nem az időjárásban, hanem a tudósok megkérdőjelezhetetlen fellépésében van. Lawson szerint régen a papok ijesztgették az embereket természeti katasztrófákkal a nép bűnei miatt, most a tudósok teszik ugyanezt. A befolyásos többség mégis hisz a Stern-jelentésnek. Londonban húszezres tömegtüntetésen követelték, Nairobiban az ENSZ-konferencián vitatják meg a szükséges lépéseket. Londonban új törvényeket készítenek elő a szénmonoxid-kibocsátás radikális csökkentésére. A tét ugyanis túl nagy: amennyiben a Stern-tanulmánynak csak a fele igaz, az is súlyos válságok előidézője lehet. Stern szerint azonnali lépésekkel még megakadályozható a katasztrófa.