Vissza a tartalomjegyzékhez

Kovács Klára
A trükközés vége
Interjú Hamecz Istvánnal, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójával

Szakértők egybehangzó véleménye szerint kivételesen reális sarokszámokon álló költségvetést készített a kormány. A változás mögött az EU büntetésétől való félelem állhat - mondta lapunknak Hamecz István, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója.

Korábbi nyilatkozataiban úgy fogalmazott, megalapozott számításokra épül a jövő évi költségvetés. A gazdasági növekedés mértéke, a bevételek alakulása reálisnak mondható, így tartható lesz a tervezett 6,9 százalékos államháztartási hiány. Mennyiben más ez a költségvetés az előző évekéhez képest?
- A kormány most láthatóan elhatározta, hogy olyan költségvetést és konvergenciaprogramot tesz le az asztalra, amely kiállja az idő próbáját. Az a félelem motiválhatta a kabinetet, hogy „megbüntetik” Magyarországot az európai hatóságok, illetve a pénzpiacok, ha nem hagy fel a korábbi évek költségvetési politikájával. Az EU úgy „büntetne”, hogy megvonná a nekünk járó fejlesztési forrásokat, a befektetők pedig úgy, hogy a mostaninál jóval gyengébb forintárfolyammal „jobb belátásra” próbálnák bírni a kormányt. A múltban sem a képességgel volt gond, hogy ne tudták volna helyesen megtervezni a büdzsét, hanem azzal, hogy politikai érdekeket szem előtt tartva a változtatások, a reformok helyett inkább átvészelni igyekeztek a választásokig tartó időszakot.
Ez elég hajmeresztőnek hangzik, főként abban a tekintetben, hogy éppen e politika miatt zúdulnak most az országra a megszorító intézkedések.
- Valóban így van. Tény, hogy a kormány az elmúlt négy évben szemet hunyt a növekvő hiány felett, inkább a szőnyeg alá söpörte a problémákat, mintsem megoldotta volna, és eközben azon igyekezett, hogy rózsás képet fessen az államháztartásról. A költségvetések elkészítésekor rendszeresen felülbecsülték a bevételeket, és alultervezték a kiadásokat. Hosszú idő óta ez az első költségvetés, amikor nem ezt az elfedős technikát alkalmazza a kormány, hanem megpróbál szembenézni a valósággal és a kihívásokkal.
Miért volt „jó” ez a struccpolitika a kormánynak?
- Ellenkező esetben nyilvánvalóvá vált volna, hogy a költségvetés hiánya lényegesen magasabb, mint amivel a kormány számolt, sőt, hogy csökkenés helyett folyamatosan emelkedik a deficit és az államadósság. És ezzel szembeütköztünk volna azokkal a vállalásainkkal, amelyeket az uniós csatlakozásunkkor tettünk, mint hogy a GDP 3 százaléka alá szorítjuk a deficitet. Ami az elmúlt négy évben történt, az szöges ellentétben volt mindezzel, és a kormány nem akarta felvállalni az ezzel járó konfliktusokat. Ehelyett kihasználta az unió jóhiszeműségét és jóindulatát.
Erre utalhatott Gyurcsány Ferenc az elhíresült balatonőszödi beszédében, amikor azt mondta, „hazudtunk”?
- Valószínűleg igen.
Milyen következményekkel járhat az országra, illetve a kormányra nézve, ha mégsem teljesülnének a most tervbe vett számok?
- Ha külső tényezők miatt adódnának eltérések, nem járna komoly következményekkel. Korrigálni kellene ezeket is, de nem vonna maga után szankciókat. Abban az esetben azonban, ha a kormány befolyása alatt álló események, döntések miatt térnének el a folyamatok a kitűzött úttól, az tovább erodálná a kormány hitelességét. Ez pedig komoly piaci reakciókat váltana ki, és előbb-utóbb „büntetés” is érkezne Brüsszelből.
Elegendő lesz a kormányfő által prognosztizált „két szűk esztendő” az államháztartás rendbetételére, vagy rosszabbal kell számolnunk?
- Szükséges az előttünk levő két év szigorú gazdálkodása, ám úgy vélem, utána sem lesz lazulás. Egyrészt közelről figyelnek minket Brüsszelből, másrészt két év alatt nem lehet megoldani valamennyi fiskális problémánkat. Nem valószínű szcenárió, hogy két év múlva hátradőlünk és azt mondjuk, „na ez sikerült”. A reálbérek szolidabb mértékben ugyan emelkedhetnek, de adócsökkentésekre vagy további kedvezményekre nem számíthatunk.