Szobota Zoltán
A szemünknek hiszünk, nem a fülünknek
– mondja Simicskó István, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának KDNP-s elnöke

A kancelláriaminiszter szerint egyértelműen cáfolják a múlt héten nyilvánosságra hozott rendőrségi hangfelvételek, hogy a rendőrök politikai utasításra vezették rá a rendbontókat a Fidesz Astoriánál megtartott rendezvényére október 23-án. Simicskó István (KDNP) ennek ellenére inkább a szemének hisz, mint a fülének.

Nem érzik szükségét annak, hogy a nyilvánosságra hozott rendőrségi hangfelvételek fényében újraértékeljék az elmúlt hetek eseményeivel kapcsolatos álláspontjukat?
- Azért nem, mert ellentmondást vélünk felfedezni az állítólagos hangfelvételek és a televízióban, illetve az interneten látható képsorok között. A hanganyag és a képanyag nem ugyanarról szólnak. Az a kérdés, hogy melyik szervünknek higgyünk: a fülünknek vagy a szemünknek? Én azt mondom, hogy a képsorozatok meggyőzőbbek voltak, mint a hangfelvételek.
A zavargások irányítóinak párbeszéde alapján a rendőrség nem felelős a kialakult helyzetért. Azért nevezi állítólagosnak a felvételeket, mert nem biztos benne, hogy valódiak?
- Nem ez a lényeg.
De, ez nagyon fontos kérdés, hogy Ön elfogadja-e bizonyítéknak a kancelláriaminiszter által hivatkozott rendőrségi hangfelvételt.
- Na de könyörgöm: ki ismeri a „Gyíkot” meg a „Debilt” meg a nem tudom kit? Nem az én feladatom eldönteni, hogy ezek kreációk vagy sem. Amit a kormány mond, az nem fedi a valóságot, mert a képsorok mást mutatnak: a rendőrség békés demonstrálókra hajtotta rá az agresszívebb tüntetőket.
Akkor tulajdonképpen a rendőrség szakmai hibájával állunk szemben?
- Ez alapvető kérdés. Nagy tisztelője vagyok a rendőrségnek, de szerintem az a rendőri erő, ami akkor ott felsorakozott, elegendő lett volna, hogy féken tartsa az indulatokat, és megóvja a békés embereket a radikális tüntetőktől. A szakmai hibán túl azonban még fontosabb kérdés, hogy kinek a parancsára jártak el ilyen módon. Nyilván nem fogják beismerni, hogy Gyurcsány Ferenctől kaptak utasítást, de a politikai felelősség kérdése nem is az ő vállukat kell hogy nyomja.
Az Önök kommunikációja mennyire befolyásolhatja a rendőrségbe vetett bizalmat, illetve a polgárok biztonságérzetét Magyarországon?
- A rendőrségbe vetett hit, az elmúlt tizenhat évben kialakult kép kicsit megrendülhetett a látottak után. Az egyes tüntetők ellenállásának megtörését követően alkalmazott kényszerítő eszközök a nemzetközi egyezmények szerint már kimerítik a kínzás kategóriáját. Meg kell becsülnünk az adóforintjainkból fizetett rendőröket, de az nem járja, hogy elkezdünk félni tőlük. A rendőrség azért van, hogy a tisztességes állampolgárok nyugalmát garantálja.

Fotó: Németh T.

Ezt sokan így is élték meg az elmúlt hetekben, mivel - tegyük hozzá - nemcsak túlkapások voltak, hanem zömében szakszerű tömegoszlatás zajlott. Hogyan bízzanak az emberek mondjuk egy terrortámadás esetén az Önök által brutálisnak lefestett rendőrségben?
- Nem helyeslem az általánosítást, nem szabad lejáratni a rendőröket. A rendőr parancsot teljesít, amit humánusan és erőszakosan is végre lehet hajtani. Azzal tudnák a bizalmunkat visszaszerezni, ha nem a mundér becsületét védenék, hanem minden túlkapást alaposan kivizsgálnának.
Nem félnek attól, hogy a rendőrökkel szemben indított offenzívájuk - ha csak a fegyveres szerveket és szűkebb pátriájukat számítjuk is - több tízezer értékes szavazatot visz el a jobboldalról?
- A szavazatszerzésnél fontosabbak az elvek. Amit mi teszünk, az nem a rendőrség ellen irányul, hanem az érdekeit szolgálja. Amúgy sincsenek jó állapotban, hiszen a megszorítások hatása náluk is érződik, egzisztenciális bizonytalanság van, és talán nem felejtik el, hogy a Fidesz-kormány idején mennyire meg voltak becsülve anyagilag.