Hetek X. évfolyam, 45. szám, 2006. november 10.

Megszakadt a demokraták tíz éve tartó vereségsorozata: a párt a Képviselőházban jelentős többségre tett szert, amely politikai irányváltást is eredményezhet Amerikában. A vereség első áldozata Donald Rumsfeld védelmi miniszter, akinek lemondását Bush elnök jelentette be néhány órával az eredmények ismertté válása után. Az előrejelzések és a közvélemény-kutatások szerint a szavazókat az elnök és kormánya teljesítménye, valamint az iraki háború befolyásolta leginkább. A szenátus helyzete a lapzárta után dől el, itt azonban szoros eredmény várható, és nem kizárt, hogy a republikánusoknak a térvesztés ellenére sikerül egy csekély többséget megtartani. A verseny Virginia államban dől el.

Bill Clinton 1996-os újraválasztása óta a demokrata pártnak nem sikerült komolyabb eredményeket felmutatnia az amerikai közéletben, a Képviselőházat pedig már 1992 óta a republikánusok irányították. A helyzet azonban most megfordult. A demokrata párt a szükséges tizenöt helynél jóval többet szerzett meg, lapzártánkkor huszonhárom képviselővel küldhetnek többet a megalakuló kongresszusba. A Képviselőház új elnöke Nancy Pelosi lesz, aki egyben az amerikai történelem első női házelnöke (lásd keretes cikkünket). A kaliforniai képviselőnő nagy ellenzője az iraki háborúnak, és erőfeszítéseket tett az abortusz támogatására is. A törvényhozásba most először került be muzulmán hitű képviselő a de-mokrata Keith Ellison személyében, akit Minnesota állam egyik körzetében választottak meg.

A választásokon a szenátus egyharmadát is újraválasztották, ami harminchárom helyet jelentett. A republikánus fölény ebben a megmérettetésben is elolvadt, de az előrejelzések szerint a republikánusok megtarthatják minimális többségüket, feltéve, hogy az újraszámlálások miatt eredményt csak később hirdető állam, Virginia szenátusi helyét megnyerik. A hivatalban lévő republikánus George Allen és demokrata kihívója, Jim Webb között csupán hétezer-nyolcszáz szavazat a különbség, az utóbbi javára. Mindkét tábor jelezte, hogy a számára kedvezőtlen eredmény esetén a bírósághoz fordul újraszámlálásért. Emiatt a szenátusi többség csak november végére tisztázódhat véglegesen.
A választók harminchat kormányzói posztról is döntöttek, amelyek közül a demokraták huszonnyolcat nyertek el. Ohió-ban Ted Strickland személyében húsz év óta először került demokrata kormányzó az állam élére. Az elemzők a győzelmet a korábbi vezetés körüli korrupciós botrányokkal magyarázzák, amelyek hatására a demokrata jelölt nemcsak a függetlenek és a nők szavazatait nyerte meg, hanem még az - egyébként a legerősebb republikánus bázisnak számító - rendszeres istentiszteletre járó hívőket is sikerült a maga oldalára állítania. Massachusettsben Amerika történelmének második afroamerikai kormányzója került hatalomra, a demokrata Deval Patrick. A republikánus párt színeiben induló Arnold Schwarzenegger azonban az országos tendenciákkal szemben könnyedén nyerte el újra a kormányzói széket Kaliforniában.
A FOX News öt államban végzett közvélemény-kutatása alapján megállapítható, hogy a szavazás kimenetelét legfőképpen a több mint kétezer-nyolcszáz amerikai katona életét követelő iraki háború és Bush elnök elmúlt években nyújtott teljesítménye határozta meg. A megkérdezettek harmincnyolc százaléka azt állította, hogy Irak helyzete rendkívül fontos tényező volt számukra, akik közül a döntő többség a demokratákra voksolt. A kormány körüli korrupció és botrányok negyvenkét százalékot befolyásoltak a szavazásukban. A közvélemény-kutatás szerint hatvankét százalék a helyi ügyek helyett a nemzetet érintő kérdéseket tartotta szem előtt a szavazat leadásakor.

„Belátom, hogy sok amerikai úgy szavazott tegnap este, hogy azzal kifejezze az elégedetlenségét az iraki kibontakozás elmaradása miatt” - mondta George W. Bush azon a sajtótájékoztatón, amelyen bejelentette, hogy Donald Rumsfeld helyett Robert Gates volt CIA-igazgató lesz a védelmi miniszter. Rumsfeld Bush 2000-es első megválasztása óta töltötte be ezt a posztot, és az ő nevéhez fűződik az afganisztáni és az iraki katonai akció levezénylése. Mindkét hadszíntéren a gyors győzelmet követően az amerikai katonák nem várt ellenállásba ütköztek. A rohamosan növekvő veszteségek hamar elfeledtették a közvéleménnyel Kabul és Bagdad villámgyors elfoglalását.
A választások előtt készült felmérésekből az is kiderült, hogy az amerikaiaknak mindössze harmincnyolc százaléka tartja az iraki beavatkozást jó lépésnek, és a lakosság hatvanegy százaléka úgy véli, hogy az elnöknek nincs konkrét terve arra vonatkozóan, hogy hogyan kezelje a háborút. A helyzetet azonban árnyalja például Joe Lieberman független jelölt (képünkön jobbra) győzelme Connecticutban. Lieberman három hónappal ezelőtt elvesztette a lehetőséget, hogy a demokrata párt színeiben indulhasson, mivel kiállt az iraki háború és annak folytatása mellett, most azonban függetlenként legyőzte mind a demokrata, mind a republikánus jelöltet, és ezzel megőrizte kongresszusi helyét.

Ugyancsak megőrizte helyét a demokrata Tom Lantos Kaliforniában, aki szintén támogatta Bush külpolitikáját a terrorizmus elleni harcban. A hetven-nyolc éves Lantos 1981 óta folyamatosan tagja az amerikai Képviselőháznak, ahol most várhatóan a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának elnöke lesz.

Bush magára maradt
A kétévente sorra kerülő időközi választások az idén fontosabbnak bizonyultak, mint eddig bármikor, mivel a Képviselőházban történt változás irányváltást eredményezhet az amerikai külpolitikában. A demokraták a választás eredményét úgy értelmezik, hogy Amerika változást akar, leginkább az iraki háború területén. A demokrata párt a hadsereg kivonulását szorgalmazza Irakból, és minden valószínűséggel kiegyenlítettebb, az arab világ szempontjai iránt érzékenyebb közel-keleti politikát fog meghatározni Amerika számára. Bush azonban a választások előtt egy nappal elmondott beszédében figyelmeztetett arra, hogy a demokraták az Irakból való kivonulással és az iráni veszély figyelmen kívül hagyásával Izraelt sodorhatják veszélybe. Ebben a vákuumban a közel-keleti rezsimeknek „lehetőségük nyílna arra, hogy az olajfegyver újbóli bevetésével megzsarolják a nyugati gazdaságokat” - vélte az amerikai elnök. Bár az arab és muzulmán sajtó a választásokat megelőzően nyíltan kifejezte, hogy a demokraták győzelmét szeretné, a Jerusalem Postnak nyilatkozó Henry Waxman demokrata képviselő szerint nem kell attól tartani, hogy az új Képviselőház gyökeresen változtatna az Egyesült Államoknak Izraelhez fűződő kapcsolatán. A Hamasz mindenesetre azonnal reagált az új helyzetre, és bejelentette, hogy tagjai a világ minden táján célpontnak tekintik az amerikai érdekeltségeket. A palesztin terrorszervezet korábban csak izraeli intézményeket és személyeket támadott meg.
A republikánusok természetesen csalódottak az eredmények kapcsán, és ennek következtében a párt vezetésében is változások történhetnek majd. A republikánus oldal támogatottságára jelentősen kihatott Mark Foley volt floridai képviselőnek szeptemberben és Ted Haggardnak, a republikánusokat támogató felekezetközi kampányszervezet, az Evangéliumi Keresztény Szövetség vezetőjének napokkal a választások előtt kirobbant homoszexuális botránya. Az előzetes felmérések alapján a szavazástól leginkább a Busht 2004-ben hatalomra segítő evangéliumi keresztényeknek ment el a kedvük.
Annak ellenére, hogy a választási kampányból Bush elnök is aktívan kivette a részét - a választás előtti öt napban például tizenhét városban tartott gyűléseket -, iraki politikája miatt a párton belül több képviselő is igyekezett elhatárolódni tőle. Clay Shaw floridai képviselőjelölt például reklámjaiban az elnökkel való szoros együttműködését is hangoztatta, ám mint kiderült, nem Bushról, hanem Bill Clinton korábbi elnökről volt szó. A vesztes republikánus jelöltek közül többen választóik előtt alig kódoltan az elnök népszerűségvesztését tették felelőssé a kudarcért. „Ez a hegy most túl meredek volt”, „Az ellenszéllel szemben idén nem volt mit tenni” - ilyen és ehhez hasonló magyarázkodásokat lehetett hallani a választási éjszakán a hírtelevíziókban.
Bush elnök csalódott a választások kimenete miatt, de úgy véli, a kihívások nem változtak, és most a demokraták felelőssége, hogy segítik-e az elnököt a háború megnyerésében és a gazdasági növekedés fenntartásában. Az elnök korábban kifejezte, hogy texasi kormányzósága alatt nagyon jól együtt tudott dolgozni a demokrata párttal, azonban a meggyőződése mellett mindvégig kitartó és ezért „makacsnak” is titulált Busht kompromisszumokra kényszerítheti egy demokrata többségű Képviselőház.

A választás lezárulásával egyidejűleg nem hivatalosan, de a gyakorlatban annál inkább elkezdődött a 2008-as választási kampány is. Az eredmények döntően befolyásolják, hogy a két párt kiket választ jelöltjeinek. A demokrata párt részéről Hillary Rodham Clinton nagy eséllyel indul, mivel nagy többséggel szerzett győzelmet New York Államban, a párton belül azonban megoszlanak a vélemények Clinton asszony jelölésével kapcsolatosan. „Hillary nélkül nem indulhatunk, vele azonban nem nyerhetünk” - fogalmazta meg a Time magazinban egy demokrata kampánystratéga a Clinton-dilemmát.
A republikánusoknál korábban a gyakorló katolikus, ámde a protestáns keresztényekkel is kitűnő kapcsolatot fenntartó Rick Santorum neve merült fel egyik lehetséges jelöltként, aki azonban veszített Pennsylvaniában, így vele valószínűleg nem számol 2008-ban a párt.
Amerika tehát november 7-én új irányt választott, azt azonban csak a következő hónapok mondják meg, hogy a magára maradt elnöknek milyen célok megvalósításához lesz lehetősége - és ereje - a mandátumából hátralévő két esztendőben.