Hetek X. évfolyam, 44. szám, 2006. november 03.

Robert Fisk brit újságíró az Independent hasábjain indított offenzívát Izrael ellen, azzal vádolva a hadsereget, hogy urániumalapú fegyvereket vetettek be a 34 napos libanoni háborúban.
Fisk állítását dr. Chris Busby nyilatkozatára alapozza - aki az Európai Bizottság Radioaktivitási Kockázati Tudományos Részlegének titkára -, mely szerint a helyszínen vett földminták „magas sugárzási jeleket” mutatnak. Az Independent szerint a Brit Védelmi Minisztérium is megerősítette, hogy a mintákban magas az urániumizotópok koncentrációja. A Khiam és At-Tiri déli városok bombatölcséreiből vett mintákat az oxfordshire-i Marwell laboratóriumban vizsgálták meg, Busby nyilatkozata is ezeken az eredményeken alapult. A tudós elmondta, hogy az izotópok száma dúsított uránium jelenlétére utal, amire Busby szerint két indok lehetséges.
„Egyfelől az, hogy a használt fegyver egy újfajta, kis méretű, hasadóanyaggal felszerelt berendezés vagy más kísérleti fegyver (például vákuumbomba), amely az uránium oxidációjakor keletkezett robbanás nagy hőmérsékletét használja ki. … A másik ok szerint viszont a fegyver egy urániumtartalmú bunkerfeltörő hagyományos rakéta is lehet, amely dúsított és nem gyengített urániumot tartalmaz.”
Izrael a kérdésben úgy nyilatkozott, hogy minden fegyver, amit a libanoni támadásban felhasználtak, engedélyezett, és megfelel a nemzetközi törvényeknek.

Szélsőjobb a kormányban

Hétfőn az izraeli kormánykoalíció nagy többséggel, 22:1 arányban szavazta meg a Jiszrael Beitenu (Hazánk Izrael) nevű ultranacionalista pártnak a csatlakozását, amely ellenzi a területfeladást a palesztinok javára, valamint úgy kívánja Izrael határait meghúzni, hogy ezzel sok izraeli arabot akár állampolgárságától is megfosztana - viszont lehetővé tenné Ehud Olmertnek a többségi kormányzást.
A libanoni háborúban meggyengült kormány egy hete egyezett bele, hogy bevegye a koalícióba a nacionalista pártot, ezzel is erősítve a koalíció helyzetét a parlamentben. A párt nyersen kommunikáló vezetője, Avigdor Lieberman a „stratégiai fenyegetésekért”, többek között az iráni helyzetért felelős miniszterelnök-helyettes lesz, és máris úgy nyilatkozott, hogy Izraelnek úgy kellene kezelnie Gázát, ahogy Oroszország kezelte Csecsenföldet. Avi Dichter védelmi miniszter azonnal korrigálta a kiszólást, és elmondta, hogy Izrael taktikái különböznek ettől.
Olmert, úgy tűnik, kevés érdeklődést mutat arra, hogy megújítsa a Ciszjordániával kapcsolatos kivonulási terveit, vagy hogy a stagnáló békefolyamatokban újra felvegye a kapcsolatot a palesztinokkal, bár azt is bejelentette, hogy Lieberman jelenléte a kormányban nem jár majd politikai irányváltással.
A 48 éves Lieberman Benjamin Netanjahu miniszterelnöksége alatt vált vezetővé, bár inkább a színfalak mögött. Politikai pozíciójának erősödése a volt Szovjetunióból Izraelbe vándorló zsidóság érkezésével kezdődött, ő maga Moldovából vándorolt Izraelbe 1978-ban. Az arabokkal kapcsolatos megjegyzései meglehetősen megosztó figurává tették a politikai porondon. Ahmed Tibi, egy izraeli arab vezető „Izrael első számú fasisztájának” nevezte, és kijelentette, hogy kinevezése az egész arab világ felé üzenetet közvetít arról, hogy „ez a kormány védelmezi az elutasítást és a politikai párbeszéd kikerülését”.
Olmert fő koalíciós partnere, a centrista Munkapárt korábban jelezte, hogy Lieberman megválasztása esetén kilép a koalícióból. Vasárnap azonban bejelentették, hogy elállnak ettől a lépéstől, mivel kell egy ellensúly a nacionalista törekvésekkel szemben - ezt pedig a kormányban könnyebb kivitelezni, mint ellenzékben.

Bojkottált konferencia

Visszalépett a katari „Új és helyreállított demokráciák” című konferencián történő részvételtől Cipi Livni izraeli külügyminiszter, miután kiderült, hogy az ENSZ által támogatott rendezvényen a Hamasz képviselői is részt vesznek.
Mark Regev szóvivő szerint Izrael mindaddig nem hajlandó legitim kormányként elismerni a Hamaszt, amíg a palesztin törvényhozás nem fogadja el azt a három előfeltételt, amelyet a nemzetközi közösség határozott meg: fel kell hagynia az erőszakkal, el kell ismernie Izrael államát és azokat a megállapodásokat, amelyeket palesztin vezetők korábban aláírtak.
Livni távolmaradását egy nevét elhallgató katari diplomata szerint mindenki megkönnyebbülve nyugtázta, mivel „sok olyan vezető vesz részt a konferencián, akik nem kívánták őt itt látni”. A libanoni külügyminiszter, Fauzi Salukh korábban jelezte, hogy nem kíván részt venni a tanácskozáson, ha Livni jelen lesz, illetve több delegáció is kevesebb delegálttal utazott Katarba. A külügyminiszter távolléte azonban nem jelenti Izrael távollétét is, a delegációt Jakov Hadas vezeti, aki a külügyminisztérium Közel-Kelet részlegének általános igazgatója.
A palesztin kormány részéről érkező delegációt Faruk Kaddumi vezeti, aki a Fatah egyik vezetője és a Palesztin Felszabadítási Szervezet tuniszi irodájának irányítója. A Hamasz részéről egyedül Ahmad Bahr vett részt a konferencián, aki a palesztin törvényhozási tanács helyettes szóvivője.

Livni (lenti képünkön) lett volna az első magas rangú izraeli diplomata, aki Katarba látogat 1996 óta, amikor Simon Peresz (akkoriban miniszterelnök) látogatott az országba. Alacsonyabb rangú diplomaták rendszeresen utaznak a földgázban és olajban gazdag közel-keleti országba.

Egyiptomi csapatok a gázai határon

A hétvégén nagyszabású csapatösszevonásokra került sor az egyiptomi-gázai határ mentén. Egyiptom mintegy ötezer fegyverest telepít a Filadelfiai folyosó néven ismert demilitarizált zónába, mivel a Maariv izraeli újság információi szerint a határ menti Rafahban felfedezett - feltételezhetően fegyvercsempészetre használt - alagutakat Izrael „intelligens” bombákkal kívánja megtisztítani és felszámolni.
Nevük elhallgatását kérő egyiptomi hivatalnokok nyilatkozata szerint a betelepített fegyveresek nem katonák, hanem rendőrök. Katonák mozgósítására ugyanis Egyiptomnak az 1979-ben aláírt békeszerződés értelmében nincs lehetősége. A Camp David-i megállapodás következménye volt, hogy Izrael kivonta csapatait a Sínai-félszigetről. A hivatalnokok szerint a határzónához közel élő civil lakosság biztonsága az elsődleges szempont, valamint annak elérése, hogy az úgynevezett ütközőzónába ne települjenek be az emberek.
Javier Solana, az Európai Unió külügyi megbízottja üdvözölte a lépést, és elmondta, hogy ezzel megszűnik az izraeli beavatkozás szükségessége - az egyiptomiak elvégzik a szükséges biztonsági intézkedéseket. A rafahi határszakasz ugyanis az egyetlen olyan részlegesen nyitott útvonal, ahol a palesztinok kapcsolódhatnak a külvilággal - ezért kulcskérdés Izrael számára, hogy a megfelelő ellenőrzés biztosítva legyen. Egyedül így kerülhető el ugyanis, hogy Izrael újra fegyveres erőket telepítsen Gázába.

Izrael és Dánia Egyiptom legádázabb ellenségei egy új kormányzati vizsgálat szerint, amely az egyiptomi emberek véleményét volt hivatott felmérni a különböző országokkal szemben.
A tanulmányt a kormány Információs és Döntés-előkészítést Segítő Központja végezte egy 1000 fős minta alapján, amelyben 18 éven felüli egyiptomi polgárokat kérdeztek. A minta 92 százaléka szerint Izrael ellenség az 1979-ben aláírt békeszerződés ellenére is, és mindössze 2 százalék nevezte barátnak.
Az egyiptomiak több mint 60 százaléka Dániát is ellenségnek tekinti, miután 2005-ben egy dán újságban Mohamed prófétáról karikatúrák jelentek meg, amelyek később a muszlim világ haragját és sok esetben erőszakos cselekményeket is kiváltottak. A harmadik főellenség az Egyesült Államok a megkérdezettek több mint 50 százaléka szerint.
A másik oldalon Egyiptom legközelebbi szövetségese és barátja a minta 92 százaléka szerint Szaúd-Arábia, Libanon, Palesztina, Szudán és Szíria. A vizsgálat 2006. augusztus 31. és szeptember 3. között készült.