Európa hátsó udvara
Magyarország a szexpiac kiképzőtábora

A családon belüli erőszak befolyásolja az embercsempészek áldozatait - állapítja meg egy, az uniós bővítés során készült felmérés. A 15-25 éves, kisvárosban, felbomló családokban élő kelet-európai lányok egyre gyakrabban válnak embercsempészek áldozataivá. A rendszerváltás óta ugyanis a nyugat-európai szexpiac keletről szerzi be az „árut”. Ez biztonságosabb, mint a korábbi, főként ázsiai és dél-amerikai kereskedelem - állítja a tanulmány.

Munkatársunktól

Az emberkereskedelemmel foglalkozó nemzetközi szervezetek adatai szerint évente félmillió nőt adnak el Európában. Magyarország nemcsak felvevője és fontos tranzitútvonala, de „átrakodó állomása” is ennek a globális iparnak. A Nyugat-Európában kiszabadított ukrán, román és moldáviai nők egy része arról számolt be, hogy „tulajdonosaik” Magyarországon gyakoroltatták és dolgoztatták őket, mielőtt innen továbbadták volna nyugatra vagy Dél-Európába. A szexipar lebukott kereskedőinek vallomásaiból pedig kiderül, hogy a Szovjetunió utódállamaiból és a Balkánról a bánsági Temesvárra viszik az elrabolt vagy becsapott nőket, ahol szabályos emberpiacon adják-veszik őket.
„A temesvári emberpiacon minden eladó” - mondta el lapunknak egy temesvári rendőrtiszt. A hatóság előtt ismertek ugyan a lánykereskedők, de a kiterjedt bandák fejeit nehéz tetten érni. Hiába kerülnek horogra a kis halak, nem dalolnak, mert a börtönt egyszerűbb vállalni, mint a főnököt elárulni - állítja Vasilie százados. A csempészet nemzetközi, albántól magyarig minden nációból vannak kereskedők, akik a különböző országok „piaci ízlése” szerint válogatnak a szerencsétlen lányokból.
A lányok nehezen szabadulnak fogva tartóiktól, akiknek mégis sikerül, azoknak sem igen hisznek a hatóságok - hiteltelenek már a kelet-európai sztorik. Néha sikerül a családnak kiváltani a fellelt gyermeket, de a váltságdíj mértéke csak milliókban mérhető. Amit az egyes országok tehetnek a piac visszaszorítására, az a csempészek és stricik szigorú büntetése - summázza a rendőr.
A családon belüli erőszak, a szülők hanyagsága, az egymásra és a gyermekre való figyelés hiánya mind hozzájárul ahhoz, hogy a 15-25 éves lányok csaknem tizede nagy valószínűséggel válik embercsempészek áldozatává. Mindez abból a jelentésből derül ki, melyet a párizsi központú, kilenc ország hatóságaival együttműködő Nemzetközi Migrációs Hivatal készített a drámai állapotokról. A sok esetben kilátástalanságban és nyomorban élő kelet-európai nők tömegei könnyen áramló utánpótlást jelentenek a szexpiacnak. Sokan közülük persze naivitásuk áldozatai is: bedőlnek az újságok csábító hirdetéseinek, melyek szexmentes vagy erotikus külföldi munkáról szólnak. Az így, gyakorlatilag önként felkínálkozó fiatal lányok azt képzelik, hogy külföldi munkájukkal nemcsak magukat, hanem családjukat is kiszabadíthatják a nélkülözésből. Valójában azonban közönséges prostitúció várja őket, ahol szigorú ellenőrzés alatt állnak. A célállomásra megérkező nő már nem rendelkezhet magával: közlik vele, hogy eladták, és a pénzt, amibe került, illetve a szállítási költséget le kell dolgoznia. Ha ellenkezik, megverik, megerőszakolják, otthon maradt családtagjait halállal fenyegetik - állítja a jelentés.
Zsanett tizenévesen találkozott a „nagy szerelemmel”, aki előbb kihasználta, majd miután ráunt, külföldi marketingmunkát ajánlott a lánynak. „Ez annyit jelentett, hogy szexrabszolgaként adott el” - mondja Zsanett. A német szexpiacon keresettek a magyar lányok, ezért őt is előbb táncosnőként, majd rövidesen prostituáltként dobták a placcra. „A verés a mindennapok része volt, mert a hisztit nem tűrik a futtatók” - meséli Zsanett. Négy hónap pokol után, egy afterparty közben szökött el a drogok hatása alatt fetrengő fogva tartóitól. Itthon nem mondott el semmit a szüleinek, azt hitték, egy húsüzemben dolgozott odakint.
A csempészek dolgát nagyban segíti, hogy egyre több fiatal fő célja a külföldi munka, melynek érdekében hajlamosak a jogszabályokat és az íratlan szokásokat is megszegni.
A felmérés szociológiai értékelése szerint a család nem számít túlságosan jelentős értéknek a fiatalok szemében, nem a képzettségben látják az esélyt az érvényesülésre, és hajlamosak elfogadni azt az állítást, hogy jó fizetésért szinte bármilyen munkát érdemes elvégezni.