Tihanyi Péter
Mikor a tank megindult
Felénk hajították a Molotov-koktélt – mondja M. Zs., a BRFK huszonhárom éves tisztje

Hánykor és hol kezdted a szolgálatot október 23-án?
- Az előző napot, a vasárnapot is végigdolgoztam. De 23-ára virradóra, hajnal egykor szóltak telefonon, hogy jöjjek be, mert gond van a Kossuth téren. A kedvesemmel voltam otthon, de azonnal bejöttem, átöltöztem, és fölvettem a fegyvereimet.

Fotó: Somorjai László

Milyen fegyverekre gondolsz?
- Maroklőfegyver, gumibot, bilincs, gázspray és tomfa. Majd utána a testpáncélt is, ami fölül is, alul is védi a könyökömet, a bokámat és a térdemet. Elvileg. De mivel régiek, elég gyatrán védenek. Háromnegyed kettőre értünk a Kossuth térre, Lapid tábornok úr, Gergényi úr közbiztonsági helyettese tartotta az eligazítást és irányította az oszlatást. Nekem az volt a feladatom, hogy az Alkotmány utcát kellett lezáratnom végig, teljes hosszában. Ezt pontosan, a megadott időre végre is hajtottam, mert arrafelé szorították ki a tömeget. Majdnem száz ember volt rám bízva.

De hát még csak huszonhárom éves vagy.
- Fiatal korom ellenére sok balhés helyen voltam már, és úgy érzem, helytálltam.
Mi volt a gond a Kossuth téren?
- Azt a körülbelül százötven-kétszáz embert azért kellett kiszorítanunk a térről, mert nem engedték be a tűzszerészeket, hogy átvizsgálják a területet. Az a bűz, ami ott megcsapta az orrunkat, az Alkotmány utca közepéig érezhető volt. A legtöbbje csöves volt, és annyira részeg, hogy a Toi Toi-ig sem jutottak el, és a fák alatt végezték a dolgukat. Az a parkrész annyira fertőzött lett, hogy még a földet is ki kell majd cserélni. Ezeknek a Kossuth téri állandó tüntetőknek a zöme ilyen csövesekből állt. Hetek óta folyamatosan ezeket a szövegeket kiabálták nekünk: „Rohadt ÁVH-sok, hazaárulók, gyilkosok.” A tüntetők másik része, akik nem a hajléktalanok közül kerültek ki, nemzetőrféléknek látszottak. Mi mentünk elöl, és utánunk jött a felszólítóautó: „Hagyják el a területet, oszoljanak föl!” Verekednünk nem kellett.
Ha látjátok, hogy nem drámai a helyzet, mikor mentek a tömeg felé, beszélgettek egymással?
- Nem. Ilyenkor sem beszélgetünk, mert nagyon oda kell figyelni, soha nem lehet tudni, hogy egy perc múlva mi történik. Csendben, de viszonylag feszülten haladtunk előre. Már több hete mentek ezek a balhék, és mindenki érezte, hogy bármikor nagy baj lehet belőle. Ez a tévészékház elleni támadás óta ott van a levegőben.
Láttam 23-án egy tévébejátszást a „Deák téri csatából”, ahol öt-hat rendőr rúg egy már fekvő, magatehetetlen embert.
- Mivel mi is emberek vagyunk, néha felmegy az adrenalin bennünk, ilyenkor egyfajta csőlátás alakul ki nálunk, és nem a megfelelő mértékben reagálunk a dolgokra. Ilyenkor nem könnyű eltalálni, mennyi az elég. Velem is előfordult már - bár én nagyon fegyelmezett vagyok -, hogy egy ütés is leállította volna az illetőt, és harcképtelenné tette, de mégis kapott még egyet. Nem is értem, miért mondják, hogy szegény tüntetők. Senki nem kérte, hogy ott legyen, és követ dobáljon a rendőrökre. Legtöbbször a vandálok tömegből való kiemelését végre tudjuk hajtani, de ilyenkor elkerülhetetlen, hogy néha más is kapjon. Ilyen élmények után, hogy megtámadják a rendőröket, és vérző fejjel viszi a mentő őket a kórházba, meg hogy hetek óta azt halljuk a tüntetőktől, hogy gyilkosok és szemét, semmirekellő ingyenélők vagyunk, akiket ők, a tüntetők tartanak el - nehéz megtalálni a valóban jogos mértéket. És olyan is van, hogy valakinél néha elszakad a cérna. Ilyenkor azonnal leállítjuk a kollégát. Akció közben olyan veszélyes tud lenni ez a csőlátás, hogy egyesek a kollégájukat is megütik. Ráadásul szeptemberben és októberben is bőven háromszáz óra fölött dolgoztam. Ez nem panasz, hiszen imádom a munkámat, és bármit megteszek érte.
Tehát ott tartottunk, hogy sikerült reggelre kiszorítanotok a tüntető tömeget a Kossuth térről.
- Délután kettő körül be tudtunk jönni egy fél órára pihenni ide, a Mosonyi utcába, de háromra már vissza is kellett mennünk.
Hova kellett mennetek, hiszen a Fidesz-gyűlés csak jóval később kezdődött?
- A Kossuth téren az Alkotmány utcánál az egyik kordonnál a „békés” tüntetők egyike késsel megsebesített egy rendőrt. Akkor ott már nagyon sokan voltak, és nemcsak csövesek, hanem az arcukat sállal eltakaró fiatal randalírozók, mindenfajta eszközzel felszerelve. A Bajcsy-Zsilinszky úton haladt ez a fékezhetetlen tömeg. Egyik részük a Nyugati tér irányába indult meg, a másik részük meg a Deák tér felé. Sok árpádsávos zászló és nemzeti lobogó volt látható a kezükben. Akkor már mentek a könnygázgránátok is, később, mikor még vadabb kezdett lenni a helyzet, kezdték a rendőrök a gumilövedékeket kilőni, és ezzel párhuzamosan jött a lovasrendőrök rohama is. Közben folyamatosan dobáltak minket kővel.
Azt a parancsot kaptuk, hogy várjunk, nehogy azt a randalírozó bandát rányomjuk úgymond a Fidesz-nagygyűlésre. De mi nem nyomtuk a tömeget, ők mentek abba az irányba. Mehettek volna más irányba is, mint ahogy egy kisebb részük el is indult a Nyugati pályaudvar felé. Ott álltunk a Deák tértől negyven méterre, és a tér előtti nagy kanyarban a rohanó, kiabáló tömeg közepette egyszer csak feltűnt egy tank, amely teljes sebességgel közeledett felénk.
Mire gondoltál hirtelen? Kitört egy újabb forradalom?
- Félelmetes volt, mert a tank előtt egy tüntető sem volt, csak mi, a rendőrök. Bármi lehetett volna. Pár másodpercig valóban nem tudtam, mi történik, de megállt hirtelen, mert valószínűleg kifogyott a gázolaja, így az egyik vízágyú keresztbe állt a tank elé. Könnygázgránátokkal meg gumilövedékekkel sikerült a tömeget leválasztani a tankról. Szemmaró, bűzös füstben úszott az egész tér és a környező utcák is. Majd a vízágyúról lemászott rendőrök oldalról megrohanták a tankot, és kiszedték, majd előállították a vezetőjét, aki egy hatvanöt éves bácsi volt.
Még mielőtt a vízágyú a tank elé állt, az is megfordult a fejemben, hogy most mindnyájunkat széttapos. Miután a tank vezetőjét elvitték, megindultunk a kanyar felé, de nem tudtuk, mi jöhet még a kanyar után. Újabb tankok, vagy mi? Ott álltunk a térnél körülbelül nyolcig, a hangszórón folyamatosan ment a felszólító szöveg, hogy a jogsértő magatartást hagyják abba, és oszoljanak szét.
Megsérültél?
- Szerencsére nem, pedig végig ott voltam az első sorban.
Te ütöttél meg valakit?
- Igen. Ott a Deák téri kanyarban az egyik kis utcából többen előrejöttek, kihajoltak, és dobálták felénk a köveket. Szétnyitottam az előttem álló sorfalat, és körülbelül tíz emberrel kiszaladtam, és a dobálók közül, akiket tudtunk, megfogtunk. Legalább ötöt elkaptunk, behúztuk őket, és aki ellenállt vagy ütött, arra mi is ütöttünk. Az egyik ilyen verekedőnek rávágtam a tomfával a lábára. Ezzel megtörtem az ellenállását.
Egy ütéssel?
- Igen. Ütöttem rá egyet, utána már nem hadakozott, levittük a földre, megbilincseltük, és irány az előállítókocsi.
Minden pillanatban tudtad, hogy mi történik? Egyszer sem gondoltál arra, hogy te jó Isten, hol vagyok, mibe csöppentem?
- A tanknál voltak percek, amikor nem tudtam, hogy valójában mit akarnak az emberek. Kitört egy háború vagy egy újabb forradalom? Mert ilyen feliratú táblák is voltak a tank körül, hogy ’48, ’56, 2006. Az, hogy dobálnak kővel, nekünk jönnek, eltakarják az arcukat sállal, hogy ne ismerjük fel őket, és hogy a könnygáz ne menjen az orrukba, ez ismerős volt már focimeccsekről. Így mentünk a tankos helyszíntől a tömeget oszlatva és a gránátokat dobálva egészen az Astoriáig. Az Astoriánál is kettévált a tömeg, egyik része a Blaha felé, a másik része pedig az Erzsébet híd felé rohant. A Kossuth Lajos utcában a Fidesz-színpad mögött álltunk legalább három órát, vártuk az erősítést, és hogy a tömeg elcsituljon vagy hazamenjen. De pár ezer ember sehogy sem akart hazamenni, sőt hergelték egymást, és provokáltak minket is. Addigra annyira kivoltunk, hogy a mentősök minket is elláttak.
Téged hogyan?
- Algopyrin injekciót kaptam, de úgy, hogy eltörték a fiolát, fölszívták fecskendőbe, a számba spriccelték, és itattak utána egy pohár vizet. De volt, akinek a szemét kellett kimosni a könnygáztól. Hajnal kettő körülre a tüntetők az Erzsébet híd előtt egy szabályos, több méter magas barikádot emeltek mindenféle építési törmelékből, szögesdrótokkal körülvéve az egészet. Álltak és kiabáltak, szinte várták a velünk való összetűzést. Ekkor megérkezett egy hókotró, az nyomta szét a barikádot. Mi a kotró után mentünk, kilőttük a könnygázgránátokat, ezután a barikádokon levők egy része elfutott. Mi megindultunk lassan az ottmaradottak felé. A vízágyú is szórta őket, amibe kék festéket kevertek, hogy utána be tudjuk őket azonosítani. Ekkor dobtak felénk egy Molotov-koktélt. A hókotróra akarták dobni, de szerencsére előbb felrobbant, és nem tett kárt bennünk. Ezután a Ferenicek teréről és a barikádról mindenki szétspriccelt a közeli kis utcákba és presszókba. Utána akit lehetett, megfogtunk.
Hogyan?
- Úgy, hogy aki kék színű volt, azt előállítottuk. Nem tudtak eltűnni előlünk a kék színű jelzés miatt. Ha nem állt ellen, simán megbilincseltük, aki nekünk támadt, annak letörtük az ellenállását, és aztán bilincseltük meg.
Hánykor értél haza?
- Hajnal ötkor. Akkor már a huszonhetedik órája talpon voltam.
Ilyen események után, érzelmi területen másnap, harmadnap változik-e benned valami? Másképp látod-e, másképp viszonyulsz-e a kedvesedhez, a barátaidhoz?
- Kicsit érzelmesebb és érzelgősebb leszek. Felhívom azokat, akiket szeretek, és olyan mondatokat mondok és mondatok velük, amelyek megerősítik az összetartozásunkat.