1956-ban, a forradalom kitörésekor két józsefvárosi fiú elhatározza, hogy az
eseményekről naplót fog vezetni. A gyerekek egy házban laknak a Corvin Áruház
mögött, az események gócpontjában. Egyikőjük a tizennégy éves Kovács Jancsi, a
házban lévő fűszeres fia, a másik a tizenkét esztendős Csics Gyula, a kocsmáros
unokaöccse. A bérház összes lakója rokonszenvezik a forradalommal, a szülők
otthon állandóan a pesti eseményeket tárgyalják, a fiúk pedig játszanak és
fülelnek, járják az utcákat, gyűjtik a röplapokat, az újságokat, és éjjel-nappal
hallgatják a rádiót. A forradalom leverését követő évtizedekben útjaik
szétválnak, de mindketten féltve őrzik titkukat. Negyven év múltán Kovács János
szociális otthonba kerül, s naplóját - melyet időközben rokonai lomtalanításkor
kidobtak - később az Ecseri piacon találja meg egy műgyűjtő, aki úgy dönt, hogy
kiadja az ismeretlen szerző művét. 2006-ban egy csodálatos véletlen folytán a
két napló fakszimile kiadása néhány nap különbséggel jelenik meg két hazai
kiadónál, s nemsokára fény derül a szerző kilétére is.

Kovács János ma, 64 évesen saját, ötven évvel ezelőtt írt naplóját olvassa Fotó:
Somorjai László
1956. X. 23., kedd: KITÖRT A FORRADALOM - így kezdődik a napló, amelyben
Kovács Jancsi folyamatosan beszámol az eseményekről. „Amikor hallottuk, hogy
valami különleges és fontos dolog történik az utcákon, az ablakunk alatt,
ösztönösen úgy éreztük, hogy ezt meg kellene örökíteni valahogy. Erre a
legalkalmasabbnak a napló műfaját tartottuk” - mesélte a Heteknek a hatvannégy
éves Kovács János. Akkoriban televízió híján a gyerekek egyik legfőbb
szórakozása az olvasás volt, és rengeteget beszélgettek egymással a könyvekről.
„Szabadidőmben az Egri csillagokat olvastam, közben az alkotmánytanórán a
könyvünkből kitéptük a címereket, és a táblára óriási Kossuth-címert
rajzoltunk.” A fiú lenyűgöző megszállottsággal vezette naplóját 1956. október
23-ától 1957. május 13-áig. „Főleg a történelmi regényeket bújtuk, ezekből
tudtuk, hogy a törökök, labancok ellen azért harcoltunk, mert elfoglalták az
országot. Természetes volt, hogy az oroszokkal sincs ez másként. Az volt a
szavajárásunk: Míg az orosz itt lapul, magyar gyerek nem tanul. És eldöntöttük,
hogy addig írjuk a naplót, amíg az oroszok ki nem vonulnak.”