Tihanyi Péter
Katarzisok a börtönben
Merre tart Ambrus Attila, alias Viszkis ?

Jobban nézel ki, mint négy évvel ezelőtt, amikor utoljára találkoztunk. Szinte megfiatalodtál.
- A falak kisimítják az embert. Lassan nyolc éve ülök, ez nem kevés idő.
Mennyi van még?
- 2016 januárjában lenne a vége, elvileg van fegyházas kedvezményem, ami négy év, és kaphatok börtönös kedvezményt is, ami egy év. Így szabadulhatok 2011 körül is.
Hogy fogod kibírni?
- Úgy tűnik, jól. Teljesen pozitív csávó lettem, csak a jó dolgokra nézek és figyelek, a pesszimizmusom és depresszióm teljesen eltűnt. Túl vagyok már az önsajnálaton, meg azon, hogy savanyú a szőlő. Régen mindenkit hibáztattam, hogy ide jutottam, aztán lenyugodtam. Rájöttem, hogy én vagyok a hunyó, nem az apám, az anyám, nem a nők vagy a barátok, csak én. A belsőm még jobban megváltozott.
A börtön - az elzártság, bezártság, az hogy kiiktatnak a forgalomból - képes megváltoztatni egy embert?
- A börtön önmagában nem, az csak eszköz.

Fotó: Juhász Tamás

Ha nem kaptak volna el…
- … akkor valószínű már nem élnék. Itt csak akkor változol meg, ha meg akarsz változni. De ez sem sikerül mindenkinek. Ha teszem azt, bezárnak ide száz évre, és te tróger akarsz maradni, akkor az is maradsz. Sem a tisztek, sem a falak, sem a szabályok nem fognak tudni eltéríteni attól, hogy tróger legyek. Számos katarzison mentem át itt a börtönben, míg idáig jutottam.
De te most nem egy tróger benyomását kelted.
- Mert a második pillanattól kezdve minden erőmmel és porcikámmal akartam a változást. Folyamatosan tanulok és dolgozok.
Mit?
- Elvégeztem a középiskolát, leérettségiztem, megtanultam angolul, amiből vizsgát is tettem, mindennap dolgozom a börtönüzemben, kerámiákat készítek, tanfolyamokra járok. És ami könyv a könyvtárban létezik - főleg ami a magyar történelemmel és a médiával kapcsolatos - azt mind elolvastam. Felvettek a dunaújvárosi főiskola média és kommunikáció szakára, amit a Sváby András vezet. Most kezdem az első évet. Én a munkában hiszem, amit elvégzek, ez a lényege az egésznek. Csak így tudok egyről a kettőre jutni. Kőkeményen megszerveztem a bűnöző életemet is. Semmit nem adnak ingyen, sokat tettem azért, hogy ide kerüljek, úgyhogy nem véletlenül vagyok börtönben. Persze nagy szerencsém is volt. Az hogy 30 bankot kiraboltam - volt, amelyiket négyszer is - úgy, hogy nem folyt vér, ez óriási mázli.