Vígh Richárd
Büntetlenül
Irán nevet a nem létező ENSZ-szankciókon

Augusztus 31-én lejárt az ENSZ által kijelölt határidő, mely szerint Iránnak fel kell függesztenie urándúsító programját. A közel-keleti ország azonban nemcsak hogy nem hagyott fel ezirányú tevékenységével, de úgy tűnik, hogy kihasználva a nemzetközi közösség megosztottságát az ügyben, még nagyobb tempóra kapcsolt.

Az augusztus végi határidő lejártát követően az ENSZ ellenőrei hivatalosan is megerősítették: Teherán teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a világszervezet felszólítását, és tovább folytatja az urándúsítást. Mint arról múlt heti számunkban beszámoltunk, Mahmúd Ahmadinezsád elnök augusztus végén fölavatta az első iráni, nehézvizet is előállítani képes atomreaktor-részleget. Ezzel az ország már csak egy lépésre áll a hidrogén-, vagy atombomba előállításától. Egy, a brit The Times birtokába jutott titkos jelentés szerint számos esetben előfordult az elmúlt időben, hogy az iráni vezetés nem működött együtt az ENSZ-ellenőrökkel. Kiderült továbbá, hogy az egyik iráni műszaki egyetemen dúsított urániummintákat találtak. Egyes források szerint az érintett egyetemen aktív katonai kutatómunka folyik.
„A világ most halálos fenyegetéssel néz szembe Irán radikális rezsimje részéről” - jelentette ki George W. Bush amerikai elnök, aki szerint az iráni rezsim fegyverekkel, pénzzel és tanácsokkal látja el a Hezbollahot, amely szervezet több amerikait ölt meg, mint bármely más terroristahálózat az al-Kaidán kívül. Az Egyesült Államok mellett most már Nagy-Britannia, Franciaország és Németország is egyetértenek abban, hogy Iránt szankciókkal kell sújtani, és ez irányú közös javaslatukat néhány napon belül az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) elé viszik. A tervek szerint a megszorító intézkedéseket tartalmazó javaslat két részből fog állni. Első lépésben leállítanák az Iránba történő minden fajta nukleárisanyag- és felszerelésexportot. Amennyiben ez sem változtatja meg Teherán hozzáállását, úgy még szigorúbb intézkedéseket vezetnének be: az iráni vezetők a továbbiakban nem utazhatnának külföldre, és az országnak a világ pénzpiacaihoz való hozzáférését is zárolnák.
Ám mindez csak szavakban létezik, valójában meglehetősen erőtlennek tűnik a nagyhatalmak válasza. A határidő lejártát követően egy újabb kéthetes türelmi idő kiszabását rebesgették, miközben a vétójoggal rendelkező Kína és Oroszország egyáltalán nem támogatják a szankciók kiszabását. Nem véletlenül: Moszkva még nem kapta meg a buseri atomerőmű felépítéséért neki járó egymilliárd dollárt, míg Kína energiaszükségleteinek jelentős részét Irán fedezi. Úgy tűnik tehát, hogy a jelenlegi helyzetben - bár méreteit és jelenlegi katonai erejét tekintve sem tartozik a vezető nagyhatalmak közé - Irán diktál, a nyugati országok pedig legfeljebb csak megpróbálnak reagálni lépéseire. Az ENSZ határozatait teljes mértékben figyelmen kívül hagyó ország szemmel láthatóan tudatában van, hogy amíg a világ negyedik legnagyobb olajszállítójaként tartják számon, nagy baj nem érheti.
Kofi Annan ENSZ-főtitkár hiába ment el a határidő lejárta után Teheránba, csak annyi választ kapott, hogy Irán kész újabb „tárgyalásokba bocsátkozni az urándúsításról”, azonban annak leállításáról hallani sem akar. A Biztonsági Tanácson belüli megosztottság miatt Teherán évek óta könnyedén el tudta érni, hogy a Nyugat belemenjen időhúzó játékába, miközben zavartalanul folytathatja a „perzsa bomba” gyártását.