Slaza
1:4

Nézem a meccset, fél óra elteltével 3:0 a norvégok javára; nem igaz, hogy legszívesebben kidobnám a tévét az ablakon, különben is vendégségben vagyunk; nincs egy normális támadásunk; eszembe jut a vicc, amikor a filmrendező azt mondja a jelentkezőnek, hogy uram, Tarzan szerepét hagyományosan kétlábú színészek szokták eljátszani, de biztosíthatom róla, hogy a féllábúak között Ön a legjobb;

évekkel ezelőtt láttam utoljára válogatott mérkőzést, kikaptunk valami harmadik világbeli csapattól, akkor megfogadtam, hogy három évig nem nézek magyar focit, most járt le az idő; be vannak majrézva; a szakkommentátor szerint meglepte őket az ellenfél; elképzelem, ahogy fél órával a kezdés előtt kimennek a pályára, és észreveszik, hogy kéttucat ismeretlen srác futkározik ismeretlen mezben, kik ezek, Péter bá?, ők az ellenfél, tudjátok, ma nem egyedül játszunk, hát, ez tényleg meglepetés, ráadásul ott az a fehér színű fénylő tárgy, egészen gömbölyű, ha feldobják pattog; na, fiúk, még egy meglepetés; Péter bá’ a szünetben sem cserél, nyilván elégedett, lehet is, kaphattunk volna hatot is; a másodedző szerint a fejekben kell rendet rakni; Palikám, a kisagyad elől eltoljuk azt a régi ruhásszekrényt, így talán jobban fogod látni a társaidat; a szakkommentátor azt mondja, a csapat kötelessége lázba hozni a közönséget; talán könnyebben menne, ha kiosztanának pár ezer maláriavakcinát; közben a negyedik gól is becsorog, a változatosság kedvéért a kapus lába között; most már örülök, hogy vendégségben vagyunk; nemrég hallottam, hogy egy vidéki NB I-es csapatban 800 ezer forint prémiumot ígértek egyetlen győzelemért, vereség esetén pedig 300 ezret, de nem, ez nem lehet magyarázat, itt valami komolyabb okot kell feltárni; tíz évvel ezelőtt azt rebesgették, hogy a kormány megbízásából támasztották fel Bobbyt a Dallasból, hangulatjavító intézkedésként a Bokros-csomag ellentételezésére; nyomon vagyok, ez a megfejtés, de attól ma már senkinek nem lesz jobb kedve, ha megverjük a harmatgyenge norvégokat; találjatok ki valamit; megvan, főnök, kapjunk ki, addig sem a kormányt szidják.