Párizs visszakozik
Ha mások nem tudták, nekünk hogyan sikerülne?

Széchey Noémi

Korábbi ígéretei ellenére Franciaország mégsem vállalja, hogy vezető szerepet töltsön be az ENSZ libanoni békefenntartó missziójában, mivel nem kívánja katonái életét kockáztatni az Izrael és a Hezbollah között kialakult kutyaszorítóban. A libanoni „terepet” jól ismerő francia tábornokok sora véli ugyanis úgy, hogy ami Izraelnek nem sikerült, az nekik sem fog.

Fotók: AP

„A francia hadseregnek - azon belül is a szárazföldi erőknek - semmi kedve komoly megerősítést küldeni az ENSZ libanoni békefenntartó hadteste számára mindaddig, amíg nem tisztázódnak a küldetés részletei” - közölte Michele Alliot-Marie francia védelmi miniszter Jacques Chirac francia köztársasági elnökkel azt követően, hogy Franciaország az elmúlt hetekben minden diplomáciai eszközzel igyekezett érvényre juttatni: továbbra is meghatározó szereplője a nemzetközi politika alakításának. Amikor azonban ezt konkrét katonai lépésekkel is igazolni kellene, már nem ilyen egyértelmű a helyzet: „a bizonytalan katonai küldetés ugyanis katasztrófába fulladhat” - véli a miniszter asszony annak ellenére, hogy Franciaország volt az, aki - az Egyesült Államokkal együtt - megszövegezte a fegyveres konfliktusnak véget vető ENSZ-határozatot. A francia hadsereg katonái ugyanis - saját tapasztalatból - jól tudják, mit jelent ENSZ-felügyelet alatt háborús övezetben, főleg Libanonban harcolni.
Két katonai veszteség hagyott mély nyomokat a francia hadsereg lelkén: az egyik a katonai berkekben mára már „Drakkar-szindrómát” okozó támadás volt, amikor 1983 októberében 58 francia ejtőernyős vesztette életét egy kamionba rejtett pokolgép miatt a bejrúti Drakkar-házban. A merényletet akkor a Hezbollah vállalta magára. A másik az 1995-ben Boszniában végzett ENSZ-misszió keretében elszenvedett veszteség volt: akkor a 167 elesett ENSZ-katonából 84 volt francia. Emellett Franciaország nem szeretné, ha az Irán és Szíria - a Hezbollah két fő támogatója - ellen (az atomdúsítás és a Hariri-gyilkosság ügyében) folytatott diplomáciai erőfeszítéseiért esetleg a Libanonban állomásozó katonáinak kelljen megfizetniük.

Francia ENSZ-békefenntartók a libanoni bevetésre igyekeznek

Francia katonai szakértők szerint az ENSZ határozata ugyan megerősíti és kiszélesíti az ENSZ-jelenlétet Libanonban, de nem biztosítja számára a szükséges többleteszközöket, egyszerűbben fogalmazva nem ad választ arra a kérdésre: „mikor lőhetek?”. Egy ilyen jellegű küldetés során azonban gyakran kerülhetnek a katonák olyan helyzetbe, hogy nekik kell(ene) először lőniük, de mivel az ENSZ-misszió megbízatása csak a jogos önvédelem esetén teszi lehetővé a fegyverek használatát, a kéksisakosok csapdába kerülhetnek. Számos francia tábornok véli úgy, hogy az ENSZ-misszió nem alkalmas egy olyan konfliktus rendezésére, amelynek főszereplői nem „ministránsgyerekek vagy amatőrök”. Erre véleményük szerint csak egy NATO-hadtest lenne alkalmas, mivel a Hezbollah semmilyen kötelezettséget nem vállalt a leszerelésre. Egy másik ENSZ-missziót vezető tábornok a Le Monde francia napilap hasábjain elismerte, hogy „semmi kedve” Libanonba menni. „Az izraeliekkel szemben nem avatkozik be az ember, és hát a Hezbollah sem gyerekjáték. A francia hadsereg nyomon követi az iraki eseményeket, és tisztában van vele, hogy mennyire nehéz és veszélyes a lakott környezetben, házról házra folytatott harc. Ha Izraelnek nem sikerült, nekünk hogyan sikerülhetne?” - tette hozzá.