Sebestyén István
Megye vagy régió?
Elkerülhetetlen a reform

Felemásra sikeredhet a közigazgatási reform, amennyiben a „kétharmados” önkormányzati törvény módosításában a kormány és az ellenzék továbbra sem tud megegyezni. A korábban - ellenzéki szavazatokon - megbukott törvénymódosításról a Gyurcsány-kabinet ősszel újból egyeztetne.
Ha nem járnak sikerrel, gazdasági eszközökkel kényszeríthetik ki a szükségesnek vélt reformokat - ez viszont hosszabb, költségesebb és fájdalmasabb lesz.

Dióssy László
Fotó: Somorjai László

„Szent István király ma régiókat hozna létre, régiópárti lenne” - jelentette ki Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter egy Szent István-napi ünnepségen, hangsúlyozva a közigazgatási reform szükségességét. Azt persze nem tudni, hogy a vármegyerendszert létrehozó államalapító királyunk a kérdésben hogyan foglalna állást, mindenesetre úgy tűnik, a témában szinte csak maga Szent István tudná közös nevezőre hozni az MSZP-t és a Fidesz-KDNP-t. A júliusban beterjesztett, kétharmados többséget igénylő önkormányzati törvény módosítása ugyanis ellenzéki szavazatokon bukott meg, és az álláspontok azóta sem közeledtek egymáshoz. Mi több, annak ellenére, hogy a közigazgatási reform - és annak megyéket, helyi önkormányzatokat érintő vonatkozásai - eddig minden kormány idején rendszeresen visszatérő téma volt, a felek érdemben még csak nem is tárgyalnak az ügyben.
Az elutasított törvénymódosítással többek között megszűntek volna a megyei önkormányzatok, helyüket régiós testületek vették volna át, miközben a közszolgáltatásokat a kistérségekben - kvázi a régi járások szerint - szervezték volna újjá. Ez utóbbi azt is jelentené, hogy az ezer fő alatti települések nem rendelkezhetnek saját polgármesteri hivatallal; a kistelepüléseken a jegyzői feladatokat körjegyző látná el; a kis létszámmal működő iskolák megszűnnének vagy integrálódnának a nagyobb települések intézményeibe; stb.
A kormányoldal szerint a változásokkal egy hatékonyabban és olcsóbban működő önkormányzati rendszert lehetne létrehozni, miközben a fejlesztésekről, a pénzelosztásról a régióban, vagyis a helyben élőkhöz közelebb születhetnének döntések. Szili Katalin házelnök egy sajtóbeszélgetésen a napokban elmondta, az önkormányzati választások után a szocialisták újra egyeztetnének az ellenzékkel a régiók kialakításáról, és azt is kilátásba helyezte, hogy ismét a Tisztelt Ház elé kerül a szükséges törvénymódosítás tervezete. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy „feles” törvényekkel” és gazdasági eszközökkel kényszerítené ki a kormány az önkormányzatok reformját. Ezt megerősítette lapunknak Jauernik István, az Országgyűlés Önkormányzati Bizottságának szocialista elnöke is. Példaként említette, hogy a költségvetési törvényben lehet olyan kritériumokat beépíteni, hogy azok a települések, amelyek nem hajlandóak az érdemi kistérségi együttműködésre, kevesebb állami segítséget kapjanak. „Ha egy ezer főnél kisebb lélekszámú településnek van arra saját forrása, hogy önálló polgármesteri hivatalt tartson fenn, megteheti, de plusz állami támogatást nem biztos, hogy fog kapni” - magyarázta a bizottsági elnök. Ez főleg az úgynevzett ÖNHIKI-s, vagyis önhibáján kívül hátrányos helyzetű kistelepüléseket érinthetné, amelyek eddig plusz állami támogatást kaptak a működésükhöz. Ilyen pénzügyi ösztönzés egyébként az oktatás területén már eddig is működött a kistérségekben. Az alacsony létszámmal működő iskolák kevesebb normatív támogatást kaptak: így az önkormányzatnak vagy mélyebben a zsebébe kellett nyúlnia, vagy oktatási társulásokat hozott létre a környező településekkel. Jauernik hozzátette: ezzel párhuzamosan erősítenék a régiók szerepét is, ahol egyébként már ma is a fejlesztési támogatások jelentős részéről döntenek. Jövő évtől többek között az adóhatóság, az ÁNTSZ, a munkaügy és a katasztrófavédelem megyei igazgatóságait régiós központokba vonják össze. Ezzel - kalkulációk szerint - mintegy százmilliárd forint éves megtakarítás érhető el, persze a leépítések anyagi vonzatait nem számolva.

Ugyanakkor nem szűnnek meg a megyei önkormányzatok, amelyek lényegében már ma is csupán intézményfenntartóként működnek, közvetlenül választott közgyűléssel, szakértők hadával.
„A megyei közgyűlésekben politikát játszunk, miközben erre a legkevésbé lenne szükség” - nyilatkozta ezzel kapcsolatban Dióssy László, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke a Heteknek. Tapasztalatai szerint a polgármesterek jelentős része politikai hovatartozástól függetlenül támogatná az önkormányzati reformot. Szerinte is a régiók erősítésére és a kistérségek közigazgatási átszervezésére lenne szükség. Ezzel, úgy véli, összességében mintegy száz-százötvenmilliárd forintot lehetne éves szinten megtakarítani. Dióssy hozzátette: a TÖOSZ minden fórumon ösztökélni fogja a parlamenti pártokat, hogy egyezzenek meg a témában.
„Be kell látni, hogy a jelenlegi 3200 települési önkormányzat ebben a formában finanszírozhatatlan” - mondta a témával kapcsolatban egy alföldi kisváros szocialista polgármestere. A megyerendszer szerinte kiüresedett, a közgyűlési tagság „politikai parkolópályát” jelent azok számára, akik oda bekerülnek. Úgy látja, a kisvárosokban szétaprózott közszolgáltató rendszert a régi járási rendszerhez hasonlóan kellene működtetni. Igaz, ez érdeksérelemmel járna számos önkormányzat számára, de „ezek a sérelmek arányban állnának az elért haszonnal”.