Hetek X. évfolyam, 33. szám, 2006. augusztus 19.

A forradalom gyermekei felfalják a forradalmat - a kilencvenes években született pesti vicc akár mottója is lehetne az ’56-osok megosztottságának. A forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján alig van nyoma a valaha volt egységnek: könnyen lehet, hogy az egykori szabadságharcosok külön ünnepelnek majd október 23-án.
A megosztottságért többen a politikát teszik felelőssé - ám ellenkező előjellel.

„A gyilkosok utódjaival az áldozatok nem kívánnak bármilyen közös megemlékezésen részt venni” - írta közleményében az 1956 Alapítvány, illetve az ÉLŐ 56. Az aláírók - akik között ott vannak más ’56-os szervezetek képviselői is - hangsúlyozzák: ha az állam nem érezte szükségét, hogy Bush elnöknek a forradalom és szabadságharc kapcsán mondott ünnepi beszédénél az ’56-os szabadságharcosok is jelen legyenek, akkor az október 23-ai ünnepségeken se tartsák kívánatosnak az ő részvételüket. Hozzátették még, hogy nem tartanak igényt semmilyen állami kitüntetésre sem.
A külön ünneplők egyik fő szószólója, Wittner Mária - egykori halálraítélt, aki Fidesz-színekben listáról került a parlamentbe - a Magyar Távirati Irodának nyilatkozva kijelentette, hogy ezzel a kormánnyal nem tudnak együtt ünnepelni, és szerintük, aki ezt megteszi, az megtagadja ’56 szellemiségét. Ezzel a véleményével Wittner egyébként szembemegy saját pártelnökével is. Orbán Viktor ugyanis ígéretet tett Kosáry Domokosnak, az emlékbizottság elnökének, hogy részt vesznek a központi megemlékezésen. A képviselő asszonyt azonban nem tudtuk megkérdezni erről, ugyanis elfoglaltságára hivatkozva nem nyilatkozott lapunknak. Wittnerék egyébként nem csak a kormánnyal tartják lehetetlennek a közös ünneplést, szerintük az eseményre tervezett ék alakú emlékmű sem október 23-ának állít emléket, hanem a „támadó éket”, vagyis a megszállást szimbolizálja. Úgy tűnik tehát, hogy hiába hívta fel Sólyom László jelenlegi, Göncz Árpád volt köztársasági elnök, valamint Kosáry Domokos, az emlékév kuratóriumi elnöke az 1956-os szervezeteket az együtt ünneplésre, ez nem fog megvalósulni.
Mécs Imre, egykori halálraítélt, MSZP-s országgyűlési képviselő lapunknak elmondta: sajnálja, hogy egy-két kisebbségben lévő, de hangoskodó radikális miatt nem valósul meg a közös megemlékezés. „Szorongással várom október 23-át, mert attól tartok, hogy elszalasztjuk a lehetőséget, hogy a világ közvéleménye előtt újra ’56 fényében fürdőzzünk. Ötven éve nem úgy ismert meg bennünket a világ, mint Hitler utolsó csatlósát, mint a holokauszt vagy a kisebbségellenesség országát, hanem mint a szabadság harcosait” - fogalmazott.
A képviselő úgy véli, hogy a megosztottságért leginkább a jobboldal, azon belül is Orbán Viktor a felelős, aki a baloldali ellenségkép megalkotásában használta az „’56-os kártyát”. „Képtelen és történelmietlen állítás, hogy a szociáldemokráciát képviselő MSZP az elmúlt rendszer teljes értékű örököse, és valamennyi tagja felel a megtorlásért” - fogalmazott Mécs, hozzátéve, hogy a rendszerváltáskor valóban elmaradt az igazi megtisztulás a szocialistáknál, ám az új generációt szerinte már nem lehet stigmatizálni, az MSZP morálisan is legitim párttá vált. A honatya utalt arra is, hogy több tudományos kutatás és az általa vezetett parlamenti vizsgálóbizottság is megállapította, hogy az Antall- és az Orbán-kormányokban lényegében egyenlő számban voltak olyanok, akik az elnyomó rendszer állambiztonsági szolgálatával együttműködtek.

„A forradalom gyermekei felfalják a forradalmat” - idézte a megosztottság kapcsán a kilencvenes években született pesti viccet Mécs, megjegyezve, hogy a „hangoskodó” ’56-osok között szép számmal találni olyanokat, akik csak most bátrak kinyitni a szájukat, a rendszerváltás előtt jóval csendesebbek voltak. Olyanok is akadnak - mutatott rá a politikus -, akik azt hangoztatják, hogy „ők már akkor is jobboldaliak voltak, miközben erről akkoriban szó sem lehetett”.
Fónay Jenő - szintén egykori halálraítélt, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége alapítója, volt elnöke - ugyancsak részt vesz a központi ünnepségen, de mint mondja, egykori közeli bajtársaival külön is emlékezni fognak. Szerinte is a politika tehet az ’56-osok megosztottságáról, de a felelősség inkább a baloldalt terheli. „Mindkét oldal igyekezett ’56-ot kihasználni, de úgy gondolom, hogy ez a végzetes különállás 1994-ben, az első MSZP- SZDSZ-kormány idején kezdődött. Valakik óriási energiákat fektettek abba, hogy bennünket megosszanak” - fogalmazott némiképp sejtelmesen Fónay, aki szerint a helyzetet bonyolítja, hogy rengeteg „álötvenhatos” tetszeleg a szabadságharcos szerepében. Hangsúlyozta, hogy az igazi ’56-osoknak újra össze kell kovácsolódni, és el kell hinniük, hogy nem egymás ellen, hanem a külső elnyomással szemben harcoltak ötven évvel ezelőtt. „Ha ez nem sikerül, akkor végünk van” - tette hozzá.