Hubert József
Nehéz a pitbull élete
Ül, fekszik, játszik, pitiz, kivégez

Tizennégy pitbull keveréket találtak a rendőrök Salgótarjánban, az állatokat kegyetlen körülmények között, olajoshordókban tartotta gazdájuk. A rendőrség azt gyanítja, hogy az „öl(ő)ebeket” kutyaviadalokra tenyésztették és képezték ki.

Állampolgári bejelentés alapján a Vám- és Pénzügyőrség emberei találták meg a múlt héten azt a tizennégy kutyát, melyeket a gyanú szerint állatviadalra képezett ki gazdájuk. Egy szomszédos településen további négy harci ebet találtak a vámosok. Az állatokat kegyetlen körülmények között tartották, lakhelyük egy-egy olajoshordó volt, a rendőrség tájékoztatása szerint naponta kíméletlen erőpróbának vetették őket alá. „Barkácsolt futópadon erősítették lábukat: orruk elé macskát lógattak, ami után órákon át, végkimerülésig futottak” - engedett bepillantást az ebek szörnyű hétköznapjaiba Kaszás Ottó, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. Gazdájuknál, F. Lászlónál, kötszereket, állatgyógyászati eszközöket és mérőórákat is lefoglaltak.
A férfit 2002-ben egyszer már letartóztatták illegális állatviadal szervezése miatt. Akkor Kunszálláson nem kevesebb, mint 57 embert állítottak elő, akiknél kábítószert, lőszert és zárt körben terjesztett kutyaviadalos újságot találtak.
Míg 2003-ban több mint 10 esetben indított eljárást a rendőrség tiltott állatviadal szervezése kapcsán, az azóta eltelt két és fél évben összesen alig 9 alkalommal került erre sor. Az adatok láttán joggal vélhetnénk úgy, hogy e tiltott összejövetelek száma jelentősen visszaesett. A szakemberek szerint azonban máshol kell keresni a magyarázatot. Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora úgy látja, hogy a Btk. 2004. évi szigorításával a viadalok szervezői nem eltűntek, csupán sokkal körültekintőbbekké váltak. Ugyanezt erősítette meg egy neve elhallgatását kérő rendőrségi informátorunk is.
Négy-öt évvel ezelőtt - tehát a Btk. már említett szigorodását megelőzően - Szilágyi is kapcsolatba került állatviadalt szervezőkkel. Innen szerzett tudomást például arról, hogy gyakran a környező országokból, nemcsak nyugatról, de a volt Jugoszlávia területéről is hazánkba jártak állatviadalt tartani a tenyésztők, s bizony előfordultak nemzetközi versenyek is. Állítása szerint tőlünk nyugatra már csak azért is lehetetlen a kutyaviadalok szervezése, mert - szemben hazánkkal - ott minden állat szerepel valamilyen nyilvántartásban. Beszámolója szerint az ezredfordulót megelőző lehetetlen hazai állapotokat jól jellemzi az az eset, amikor egy alkalommal egy vidéki kis falu mellett sétálva botlott bele az erdő szélén folyó kutyaviadalba.
A viadalok szervezői - a nagyobb büntetéstől tartva - azóta jóval nagyobb körültekintéssel választják meg az állatkínzások helyszíneit.
Szilágyi a kutyaviadalokat kiszolgáló komoly „háttériparról” is drámai képet festett lapunknak. „Egy holland televíziós társasággal utaztunk le egy vidéki kisvárosba, ahol nem kevesebb, mint 150 ember él kutyaszaporításból. Egyikük három fajtából fajtánként évi 100 kutya »szállítását« tudta vállalni. Szorozza be ezt a 300 kutyát 30 ezer forinttal, ennyit lehet ezzel évente keresni” - magyarázta lapunknak az állatvédő, hozzátéve, hogy a különböző közvetítőkön keresztül a holland kereskedőig általában már 150 ezer forintos áron jut el a kölyökkutya, s még ő is haszonnal tudja továbbadni a jószágot.
A megtalált szerencsétlen sorsú kutyák tulajdonosai mindkét esetben megszegték a veszélyes ebek tartására vonatkozó kötelezettségeket, ami két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Ilyen kutyákat ugyanis csak úgy lehet tartani, ha azt a jegyzőnél bejelentik, és chipet ültetnek az állat bőre alá - de tenyésztésük még így sem engedélyezett. Magyarországon hivatalosan egyetlenegy bejelentett veszélyes kutya él. Lapunk kérdésére sem a rendőrség, sem egyéb, kutyákkal foglalkozó szervezetek nem kívántak becslésbe bocsátkozni a tényleges számról.