Munkatársunktól
Életveszélyes vállalkozás
Az olajügyekről, ahogyan a Papa látta

Egy hete került a könyvesboltokba Sándor István, alias „Papa”, egykori fedett nyomozó hiteles története az olajmaffiába való beépüléséről, lebuktatásáról, az ellene folyó koncepciós eljárásokról és az olajos alvilággal összefonódott politika mocskáról. A könyv születéséről a szerzőt, Kármán Irént kérdeztük.

Könnyű volt ehhez az életveszélyes témához kiadót találni?
- Nekünk nem jelentett akkora kísértést, amikor bekínáltak egy csinos összeget arra az esetre, ha a könyv nem jelenik meg, mint a kiadónak. Abban a pillanatban, amikor nála is felbukkant ez a fajta presszió, elkezdődött a hazudozás és a megjelenés elodázása. El is hoztuk tőle azonnal a kéziratot, és gyorsan kerestünk valaki mást, hiszen valljuk be: kockázatos terhelő bizonyítékokat otthon tárolni. A Papa irodájába történt is behatolási kísérlet. Az a kiadó, amelyik végül is bevállalta a könyvet, végig rejtve volt a nyilvánosság elől, és fedett helyen nyomtatta a példányokat.
Miért, mi történhetett volna, ha nem rejtik el?
- Mondjuk berepül valami a nyomda udvarára, vagy véletlenül meggyullad a több százezres papírszállítmánya.
Önt érte valamilyen atrocitás munkája során?
- Amikor elkezdtük a munkát és az anyaggyűjtést, sikerült olyan emberekkel is beszélni, akik érintettek voltak az olajbizniszben, ráadásul ez köztudott róluk. Ekkor jött pár telefonhívás: hallottam-e arról, hogy ebben az ügyben annak idején emberek haltak meg, illetve hogy az én gyermekemet is elütheti valaki véletlenül az utcán. Szerencsére bebiztosítottam magam annyira, hogy nagyon nagy bajba került volna az, aki ilyet megkísérel.
Miért fontos ennyi évvel az események után egy ilyen könyvet kiadni Magyarországon? Mit üzen az olvasóknak?
- Nézze, alsó hangon is legalább ezerötszázmilliárd tűnt el az államkasszából. Idén pedig ezerháromszázötvenmilliárdos megszorító csomaggal készül a Gyurcsány-kormány a haza megmentésére. Hát akkor csak hiányzik valahonnan az a pénz, nem? Ha a fenti összeghez a környezeti károkat és az azok helyreállításának költségeit is hozzávesszük, a Levegő Munkacsoport számításai szerint körülbelül kilencezermilliárdos a kár, melyben pártszínektől függetlenül a magyar gazdasági és politikai elit egy része érintett. Úgy gondoltam, hogy a társadalom igenis kíváncsi a könyvben csak „közös fekáliaként” említett olajpanamából származó hiány eredetére, melyet az állam azóta is ganajtúró bogárként görget maga előtt.
Az ön részéről ezzel a könyvvel vége a történetnek?
- Dokumentumfilmet is forgattam, melyben több mint húsz, többségében elbocsátott békési rendőr szólal meg, akik elöljáróik kifejezett tiltása ellenére folytatták a nyomozást, mikor végre „szagot fogtak”, vagy sok társukkal szemben nem fogadták el a csúszópénzt hallgatásukért cserébe. De ők legalább élnek, hiszen csak rendőrből öt halt meg a nyomozások idején. Könyvem Rajtaütés című fejezetéből pedig forgatókönyvet írtunk. Ha sikerül szponzorokat szerezni, akkor játékfilm fog születni az olyan abszurd, ám megtörtént esetekből, mint amikor egy kelet-magyarországi rendőr villogó járőrkocsijával keresztbe fordulva a síneken állítja meg a tizenhét szerelvényes olajszállító mozdonyt, annak ellenére, hogy tudja: minden főnöke összejátszik azokkal, akiké a tartálykocsik tartalma. Ez a mindenhonnan eltávolított személy ma is a lét és a nemlét határán egyensúlyoz azokkal együtt, akik akár politikusként, akár az igazságszolgáltatás valamely képviselőjeként megpróbáltak fényt deríteni az igazságra.
Ők abba buktak bele, hogy azt hitték: ebben az országban sok munkával, őszinteséggel és tisztességgel, a játékszabályokat betartva rendbe lehet tenni a dolgokat. Sajnos tévedtek.