Grüll Tibor
Ki a Völgy Ura?
Libanon föníciai öröksége 2. rész

A valaha szebb napokat megélt libanoni turizmus első számú célpontja a Beqa-völgyben fekvő Baalbek templomóriása volt. Az ókori Közel-Kelet legnagyobb pogány szentélyének oszlopain ma „Halál Amerikára!” felirattal díszített hatalmas drapériák lobognak. A „Völgy Urának” nevezett templom - bár rómaiak emelték - nem véletlenül visel föníciai nevet, mint ahogy az sem véletlen, hogy az Izrael eltörlésére felesküdött Hezbollah itt rendezte be egyik főhadiszállását.

Augustus császár i. e. 15-ben telepítette le veterán katonáit a mai Bejrútban, amely ezáltal a kiváltságos „kolónia” rangot nyerte és mindvégig a római uralom - és a latinnyelvűség - szimbóluma és szigete maradt a Közel-Keleten. Bejrút mellett azonban egy kisebb veterántelepülést is létrehoztak a „Napvárosnak” (Héliopolisz) nevezett helyen, a Beqa-völgyben. Ez a terület akkoriban az aprócska Emeszai királysághoz tartozott, amelynek királya egyben a föníciai eredetű Elahgabal istenség főpapja is volt. A később Baalbeknek nevezett helyen már az i. e. 2. évezred végén állt egy föníciai szentély, de az emeszaiak olyan óriási templomegyüttes építésébe kezdtek, amelyre a jeruzsálemi Templom-hegyen kívül nem volt példa az ókorban.

A föníciai kultúra minden elemét átjárta a babilóni eredetű vallás, amit a kanaánita kereskedők árucikkeikkel együtt előszeretettel exportáltak. (Jelenlétüket még Róma kezdeteinél is sikerült kimutatni, erről bővebben lásd keretes cikkünket.) Főistenüket Baálnak („Úr”) nevezték, aki egy-egy város vagy természeti képződmény (hegy, völgy, víz) felett uralkodott. Ezért is lett Baalbek neve a „Völgy Ura”. Baál feleségét Taanitnak hívták, de ott volt mellettük Él és Astarté (vagy Aséra) is, akik szintén fel-feltünedeznek a Biblia lapjain, mint Izrael Istenével ellenséges viszonyban álló gonosz erők. Legalább három föníciai városban imádták - egyiptomi mintára - az ún. „meghaló és feltámadó isteneket”: Szidónban Esmunt, Bübloszban Adóniszt, Tíruszban Melkartot. Ezeket a hellenizmus elterjedésével előszeretettel azonosították görög istenekkel: Baált Zeusszal, Taanitot Hérával, Melkartot Héraklésszel.
A föníciai „vallási export” legnyilvánvalóbb példája Akháb (i. e. 869- 850) feleségének, Jézabelnek „társuralma” az északi országrész, Izrael királysága felett. Jézabel, aki a szidóni Ethbaál király lánya volt, gyakorlatilag államvallássá tette a föníciai Baál-Melkart-kultuszt. Férjét arra is rávette, hogy Baálnak templomot emeljen fővárosában, Sómrónban, és abban oltárt emelt a kanaánita főisten tiszteletére. Az Illéssel történt összecsapáskor megtudjuk, hogy Asérának mintegy négyszáz prófétáját etette királyi asztaláról, miközben Jahve prófétáit „száz fő kivételével” mind egy szálig kiirtotta, és legnagyobb ellenlábasát, Illést is halálra kerestette. A babilóni fogság előtt prófétáló Ézsaiás már szellemi értelemben paráznaságnak minősíti a föníciai Tírusz kereskedését: „és paráználkodik a föld minden országaival a földnek színén”; szinte ugyanazokkal a szavakkal, mint majd a Jelenések könyve írja le az utolsó birodalmat: Róma-Babilónt.

Rakéták a templomban

Baalbek templomóriása tulajdonképpen egy máig megfejtetlen régészeti rejtély. Hogyan lehetséges, hogy a rómaiak kétszázötven éven keresztül folyamatosan építettek egy olyan épületkomplexumot, amelynek nagyságához mérten még a római templomok is eltörpültek? (A rózsaszínű egyiptomi monolit gránit oszlopokat tucatszámra szállították Asszuánból.) Ráadásul mindezt egy olyan helyen, amelynek közelében sem jelentősebb település, sőt még csak egy fontosabb közlekedési út sem volt! A Baál-templomban az ókori leírások szerint szobor sem volt, hanem - a mekkai Kába-kőhöz hasonlóan - egy megmunkálatlan fekete követ imádtak benne a helybéliek és a messze földről érkezett idegenek. A rómaiak számára Baál természetesen nem más volt, mint a „Legjóságosabb és Leghatalmasabb” Jupiter, akinek jósdája is működött a szentélyben: ezt a helyet még Traianus császár is felkereste keleti hadjárata során.
Ma Baalbek (arab nevén Dar al-Hikmah) római oszlopain „Halál Amerikára!” felirattal díszített hatalmas drapériák lobognak. A közelben létrehozott kórházat a Hezbollah működteti, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kórházban működik a „jótékonysági terrorszervezet” főparancsnoksága. Így, ha az izraeliek bombázzák a főhadiszállást, a világsajtó „kórházi betegek brutális lemészárlásaként” fog beszámolni az akcióról. A Baalbek ellen intézett izraeli támadásokat pedig „barbár, kultúraellenes akciónak” lehet beállítani, lévén, hogy a föníciai-római templomóriást az UNESCO 1994-ben a világörökség részének nyilvánította. Az persze kevésbé érdekli a - főként - európai újságírókat: hogyan lehetséges rakétaállásokat felállítani egy védett romterületen.