Busa Viola
Kinek jó a tűzszünet?
Izrael megosztott, a Hezbollah ünnepel

Mind az izraeli, mind a libanoni kormány elfogadta a hét elején az 1701. számú ENSZ-határozatot az ellenségeskedések beszüntetéséről. Míg a dokumentumot Washingtontól kezdve Brüsszelen át Bejrútig és Jeruzsálemig mindenhol jónak kiáltották ki, a konzervatív elemzők arra figyelmeztetnek: korai még inni a medve bőrére. Figyelmeztetéseiket igazolni látszik, hogy a libanoni félnek látható módon esze ágában sincs betartani a „megállapodást”.

Az ENSZ-határozat rendelkezik a két fél közötti ellenségeskedések beszüntetéséről és az izraeli csapatok Dél-Libanonból való kivonásáról. Helyüket előreláthatólag a libanoni hadsereg és az ENSZ Libanoni Missziója veszi majd át. Bush elnök szerint a határozat „fontos lépés, amely segít véget vetni az erőszaknak”. Az EU külpolitikai főképviselője, Javier Solana szintén üdvözölte a dokumentumot, hangsúlyozva, hogy a „határozat jó”, és hogy „lehetővé teszi majd a Közel-Kelet népei számára a béke megtalálását”.
Miközben egy izraeli kormánytisztviselő azt nyilatkozta, hogy az ENSZ-határozat „jó Izraelnek”, a határ túloldalán Naszrallah sejk a tűzszünetet máris a Hezbollah „stratégiai és történelmi győzelmének” kiáltotta ki. „Győztesek lettünk egy olyan háborúban, amelyben a nagy arab hadseregek korábban vereséget szenvedtek” - érvelt a terroristaszervezet vezetője a Hezbollah saját tévécsatornáján. A határozatnak a csoport lefegyverzésére utaló passzusát azonban máris elutasította, mondván: „Ki védi meg akkor Libanont egy izraeli offenzíva esetén?”

Naszrallah sejk győzelmet hirdetett Fotók: A. P.

Az izraeli elemzők sem osztják a nemzetközi politikai elit optimizmusát. A tűzszünet rövid távú politikai előnyei hamarosan kísérteni fogják mind Amerikát, mind Izraelt, mind azokat az erőket, amelyek részt vesznek a globális dzsihád elleni harcban. A határozat „a Hezbollah támadásainak és Izrael offenzív katonai hadműveleteinek azonnali beszüntetését” írja elő, mintegy egyenlőségjelet vonva a terroristák illegális agressziója és Izrael legitim katonai lépései közé. Amint azt a brit konzervatív politikai magazin, a Spectator is megjegyzi, „itt Izrael az agresszió áldozata, és az általa adott válasz nem volt »aránytalan«. Ha most megengedik a Hezbollahnak, hogy bármely szinten győzelmet kiáltson, ezzel felbátorítják az iszlamistákat, és újra azt sugallják, hogy a Nyugat nem elég elszánt a terrorral szemben.”
A Haarec című izraeli lap egyik kommentátora szerint a határozat megszövegezése a gyakorlatban lehetetlenné teszi Izrael számára, hogy megvédje magát a Hezbollah agressziójával szemben. Ha pedig mégis ezt teszi, biztosan számíthat akciói nemzetközi elítélésére. A határozat meg sem említi a Hezbollah szponzorait, Szíriát és Iránt, s ezáltal burkoltan engedélyezi, hogy a két állam folytassa a terroristaszervezetek felfegyverzését Libanon, a Palesztin Hatóság és Irak területén. Emellett diplomáciai győzelmet is biztosít a Hezbollahnak azáltal, hogy a Golán-fennsíkon lévő, Izrael és Szíria között vita tárgyát képező földterület feletti fennhatóságra vonatkozó libanoni követelést tárgyalásra kívánja bocsátani. Ezáltal Libanon nemzetközi támogatást kap egy jogilag alátámaszthatatlan területi követeléshez. Izrael így gyakorlatilag a jövőben nem számíthat arra, hogy határait bármikor is véglegesnek ítéli majd a nemzetközi közösség.
A tűzszünet ellenére a libanoni határon a hétfő reggel 8 órás határidő után is pattanásig feszült volt a helyzet. A Hezbollah jelezte, hogy nem hagy fel a Libanonban tartózkodó izraeli katonák elleni támadásaival. Az izraeli haderő illetékesei pedig leszögezték: katonáik azonnal tüzelnek, ha közvetlen veszély fenyegeti őket. A Hezbollah elutasítja azt a követelményt is, hogy kivonuljon Dél-Libanonból, valamint a Fuad Siniora miniszterelnökkel kötött megállapodás értelmében a fegyvereiket is megtarthatják. Körülbelül tíz napba telik majd, amíg az izraeli hadsereg kivonja csapatait Libanonból, és helyüket átveszi a libanoni hadsereg, illetve az ENSZ Libanoni Missziója. Mindeközben pedig Izrael belső megosztottsága is mélyül: míg Amir Perec védelmi miniszter azt nyilatkozta, hogy a konfliktus új lehetőséget nyitott a párbeszédre a palesztinokkal és Szíriával, az egyik ellenzéki párt vezetője szerint ez a kijelentés felér egy felhívással egy újabb Izrael elleni agresszióra. Ehud Olmert miniszterelnök szerint az ENSZ- határozat „politikai siker Izrael számára”. Ebben azonban sokan kételkednek, habár a frontok vele szemben nem egységesek. Míg Benjamin Netanjahu ellenzéki vezető azt rója fel Olmertnek, hogy nem lépett fel elég keményen, és nem hirdetett ki szükségállapotot, holott azzal enyhíthette volna a gazdasági terheket az észak-izraeli polgárokon, addig a katonák szülei azzal vádolják, hogy rosszul felkészítve küldte gyermekeiket a frontra. Azok pedig, akik otthonuk elhagyására kényszerültek, azt kérik számon Olmerten, hogy nem foglalkozik velük. Egy dologban azonban egyetértenek: ha a libanoni kormány nem lesz képes átvenni az uralmat Dél-Libanon fölött, ha a Hezbollah rakétaáradata nem szűnik meg, és ha az elrabolt izraeli katonák nem térnek haza, Olmert miniszterelnöksége veszélybe kerül.