Munkatársunktól
Nem várt fordulat
Oroszország vagy Európa felé tart Ukrajna?

Az ukránok bosszúsak. A 2004-es narancsszínű forradalom romlott, poshadt naranccsá változott most, hogy Juscsenko elnök korábbi esküdt ellenségét beültette kormányába. Viktor Juscsenko, a narancsszínű forradalom hőse és lelkes támogatója, aki szoros kapcsolatokat ápol a Nyugattal, az oroszbarát Viktor Janukovicsot választotta miniszterelnöknek korábbi szövetségese, Julia Tyimosenko helyett.

A kialakult helyzet Ukrajna számára valamivel jobb, mint az eddigi totális bénultság, amely az elmúlt négy hónapban jellemezte a kormányt a választásokat megnyerő narancspártok belviszályai miatt.
Két évvel ezelőtt Juscsenko elüldözte a buzgó oroszpárti Janukovicsot, aki szimbóluma a korábbi Leonyid Kucsma vezette rezsim túlkapásainak. Százezres tömegek álltak a fagyos hóesésben egész éjszaka, hogy tiltakozzanak a korrupt választási eredmények ellen, és Juscsenko egy éjszaka alatt a Nyugat kedvencévé vált himlőhelyes arcával, amelyről hamar kiderült, hogy egy sikertelen mérgezési kísérlet eredménye.
Tony Blair és Bush elnök számára, akik már egy éve próbáltak egy új Irakot felépíteni, ajándék volt ez a dolog: jele az elfojthatatlan demokráciának.
Most azonban a narancsforradalom sikerén felbuzduló Grúzia és Kirgizisztán - ahol hasonló „színes forradalmak” alakultak ki - dermedten figyeli a fejleményeket. Számukra ugyanis ez a fordulat azt jelenti, hogy az Oroszországtól való elfordulás lényegében nem volt képes kiteljesedni - a folyamat visszafordítható.
A washingtoni Nemzetközi és Stratégiai Kutatási Központ Oroszországi és Eurázsiai Programjának megbízott igazgatója, Cory Welt szerint azonban „Ukrajnában ez a legdemokratikusabb eredmény, amit csak elképzelhettünk”. Ugyanis Ukrajna megosztott. Keleti fele Janukovicsot támogatja, nyugati fele pedig Jus-csenkót. A két országrész hatékony egyesítésének kulcsa Welt szerint a két vezető együttműködése.
Viszont ez utóbbi akció nem igazán nevezhető az elfojthatatlan demokrácia virágzásának. Janukovics pártja mindenképpen választási legitimitással rendelkezik: 186 helyet nyert el a 450 fős törvényhozó testületben márciusban, így ez a legnagyobb párt a parlamentben. Ezután következik Julia Tyimosenko pártja, amely eredetileg a narancsblokk tagja volt, és Tyimosenko Janukovics miniszterelnöke volt néhány hónapig a forradalom után. Most azonban Juscsenko a királycsináló szerepben könnyebbnek találta az üzletelést korábbi ellenségével, mint szövetségesével, akivel súlyos konfliktusba került - ez okozta azt a politikai patthelyzetet, hogy négy hónapig nem jutott előre a kormányalakítás ügye.

Az eredmény, amely végül elmozdította az országot a holtpontról, nem meglepő. Ukrajna történelmileg, kulturálisan és gazdaságilag is súlyosan megosztott ország: nyugati része Európa felé hajlik, az oroszul beszélő, iparosított keleti rész pedig Oroszország felé. Juscsenko képviseli a nyugatot, Janukovics a keletet.
A kérdés az, hogy melyik irányba fog jobban elmozdulni az új „nagykoalíció”. A két Viktor közös közleményben adta elő, hogyan irányítják majd az együttműködést. Ígéretük szerint törekedni fognak az uniós tagságra, a NATO-val való együttműködésre és a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) való csatlakozás elősegítésére. Ezek a nyilatkozatok Juscsenko próbálkozásait mutatják: minden kedvezőtlen esemény ellenére meg akarja, és meg is tudja tartani a Nyugattól kapott „jutalmát”, amelyet választási győzelme biztosított számára; az Egyesült Államok úgy nyilatkozott, hogy az együttműködés a politikai fordulat után is lehetséges az ukrán kormánnyal. De Janukovics befolyása is tisztán látszik, mivel az ország fontolgat egy orosz hátterű kereskedelmi zónába való belépést Belorussziával együtt.
Putyin elnök is gratulált a számára kedvező döntéshez, amellyel Janukovics, aki köztudottan jó kapcsolatot ápol az orosz vezetéssel, újra döntési pozícióba került. Az új ukrán kormány sikerességét az idő fogja bizonyítani - és azt is, hogy az új koalíció életképes lesz-e, vagy még súlyosabb bénultságba taszítja az országot, ha a kormányfő és az államfő két egymástól gyökeresen különböző nézőpontból közelíti meg Ukrajna fejlődésének és előrelépésének kérdését.