Busa Viola
Brüsszel és a Közel-Kelet
Európa: segíteni nem tud, bajt még keverhet

Az Európai Unió felszólította mind a Hezbollahot, mind Izraelt arra, hogy „szüntessék be a hadiállapotot”. Brüsszelben azt remélik, az unió kulcsszerephez juthat majd a közel-keleti helyzet rendezésében és egy esetlegesen Dél-Libanonba helyezett nemzetközi haderőben.

Javier Solana külügyi megbízott (balról), Erkki Tuomioja finn külügyminiszter és Benita Ferrero Waldner külkapcsolatokért felelős uniós biztos
Fotók: AP

Az EU külügyminiszterei megosztott véleményeket képviseltek egy javasolt dokumentumtervezetet illetően, amely eredetileg „azonnali” és gyakorlatilag feltétel nélküli tűzszünetre szólította fel Izraelt. Az egyezség „kerékkötői” az Egyesült Királyság, Németország és Csehország volt, amelyek azzal érveltek, hogy egy ilyen tűzszünet kikényszerítése Izraeltől egyértelműen a Hezbollah győzelmét jelentené, ami viszont nem célja a nyugati államoknak. Az EU külügyminiszterei végül „a hadiállapot azonnali beszüntetése és az ezt követő fenntartható tűzszünet” szövegezést hagyták jóvá, amely jobban tükrözi azt az amerikai álláspontot is, mely szerint a harcok beszüntetését a Hezbollahnak a dél-libanoni határtól való eltávolításának kell kísérnie.
„A hadiállapot beszüntetése nem ugyanaz, mint a tűzszünet” - emelte ki a német külügyminiszter (kis képen). „A tűzszünetet talán később érhetjük el. Most már csak az ENSZ Biztonsági Tanácsát kérhetjük fel, hogy ne vesztegessen el több időt.” Míg a legtöbb arab és európai ország szerint bármely békemegállapodást meg kell előznie egy tűzszünetnek, Amerika és Izrael úgy véli, előbb libanoni csapatokat kell a határhoz telepíteni, és meg kell kezdeni a Hezbollah lefegyverzését már a tűzszünet előtt.
Az Európai Unióra mind saját berkein belül, mind kívülről egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy játsszon markánsabb szerepet a közel-keleti konfliktus megoldásában. A dokumentummal kapcsolatos huzavonák azonban arra engednek következtetni, hogy maga az unió még megosztott a kérdést illetően. Míg francia, svéd és ír diplomaták az azonnali tűzszünet mellett lobbiztak, a britek és a németek ezt ellenezték - mellettük meglepő módon legnyíltabban Csehország állt ki. Olaszország, Franciaország, Finnország, Svédország és Spanyolország fontolgatja csapatok küldését Libanonba.

A megosztottság más kérdésekben is megmutatkozott: míg a dokumentumtervezet erőteljesen arra figyelmeztette volna Izraelt, hogy a libanoni civil áldozatok elkerülése érdekében tett elővigyázatosság elhanyagolása „a nemzetközi humanitárius törvény súlyos megszegésének számít”, a briteknek néhány támogatójukkal sikerült ezt a szövegezést jelentősen finomítaniuk. A végleges dokumentum mindkét ellenséges féltől azt követeli, hogy „tegyen meg minden tőle telhetőt a civilek védelme érdekében, és tartózkodjon a nemzetközi humanitárius törvény megszegését jelentő akcióktól”.
Az EU külügyminiszterei emellett megállapodtak abban is, hogy 50 millió eurónyi humanitárius segélyt küldenek Libanonba, a Hezbollahot viszont nem veszik fel a terrorszervezetek listájára. A térségbe küldendő esetleges nemzetközi erők összetétele és mandátuma szintén kényes kérdés. Míg Amerika és Izrael egy európai erőt preferálna, Libanon a meglévő - eddig hatástalannak bizonyult - ENSZ-erők kibővítését szeretné. Kérdés azonban, hogy a nemzetközi erők vállalnák-e a Hezbollah ellenőrzését, vagy inkább az izraeli védekezés megakadályozása lenne a céljuk.