Szobota Zoltán
Másfél hónap Perzsiában
Magyarisztán gyógyszere a világnak

Szüle Krisztina húsz éve konduktor a Nemzetközi Peto Intézetben, amely a világ minden országába adaptálható módszerrel segít a központi idegrendszeri eredetu bénulással született gyermekeken. Az alapító professzor már a negyvenes években állította, majd módszerével be is bizonyította, hogy kezeltjei nem reménytelen esetek, akiket elfekvoben kell elhelyezni, hanem aktív tanulással folyamatosan fejleszthetok, és képesek megtanulni akár még járni is. A hungarikum azóta valamennyi kontinensre eljutott, és a hazánkban betanított külföldieket magyar szakemberek kísérik anyaországukba, hogy a módszer gyakorlatba ültetésénél segédkezzenek. Krisztina Teheránban járt.

Mit keres egy magyar hölgy az európai elképzelések szerint életveszélyes Iránban?
- A teheráni székhelyu Vali-e-Asr rehabilitációs intézet vezetosége olvasott a Peto-módszerrol, és mindjárt hét hallgatót küldtek Budapestre, akiket kiképzésük után hazájukban oktattunk tovább. A „licenc” miatt a szakmai felügyeletet és a fejlesztést a világon mindenhol mi biztosítjuk, ezért magyar konduktorok utaznak Japántól Ausztráliáig a szélrózsa minden irányába.
Nem gondolta, hogy a felfokozott közel-keleti helyzetben bármi megtörténhet egy muzulmán országban? Családja nem féltette az utazástól?
- A szívükhöz kaptak, de bevallom, hogy a hírmusoroknak köszönhetoen nekem is romantikus és középkori elképzeléseim voltak Iránról. A fováros, Teherán az elmúlt évtizedek tuzvészei és földrengései ellenére tizenötmilliós, dinamikus metropolisz egy Komárom megyényi területen. Legnagyobb gondjuk a csaknem huszonnégy órás csúcsforgalom és az ebbol következo szmog. Az utcákat járva éppen emiatt szembetuno a megdöbbento tisztaság. Minden éjjel elviszik a szemetet az egész városból, és az utcák két oldalán patakszeru vízfolyások vannak, melyek a várost körülvevo négy-ötezer méter magas hegyekbol erednek. Ezzel párásítják és locsolják az utakat a nagy melegben, de aki még így is szenved a negyvenfokos hoségtol, tizenöt percnyi felvonózás után negyvencentis hóba szállhat ki husölni.
Ezek szerint Irán az egyik olyan keleti ország, amelyiknek nincsenek vízproblémái?
- A több ezer éves kultúra egyik áthagyományozott vívmánya a hihetetlenül nagy, föld alatti víztározók rendszere. Északról, a hegyekbol felszín alatti csatornákon vezetik le a déli, sivatagosabb vidékre a hegyi folyamokat.

Mennyire tudatosítják magukban az irániak történelmi gyökereiket?
- Büszkék sok ezer éves múltjukra, és abszolúte sérelmezik, ha „learabozzák” oket. Hiszen ok perzsák, fársziul beszélnek, és iszlám hitükben is felsobbrendunek gondolják a maguk síita irányzatát az amúgy többségi szunnitánál.
Mire kapja föl még a fejét egy magát civilizáltnak valló külföldi Teheránban?
- A legérdekesebb talán az öltözködés, ugyanis egy hölgybol csak a csukló és az arc látszódhat ki. Még a külföldieknek is kötelezo a fejkendo és a mantó [térdig éro, kabátszeru, zártabb nyakú, hosszú ujjú ruha - a szerk.] viselete. A fiatalok ezzel együtt az utolsó divat szerinti ruhákban járnak, és bárhol kapható akár még Calvin Klein karóra is. Csadort azonban csak a vallásos és rendszerhu nok viselnek. Ateista polgár pedig nem létezik.
Az Ahmadinezsád elnök körül kialakult kultusz mennyire szembetuno az utcán sétálva?
- Nem észlelheto annyira, mint az ajatollahok és más vallási vezetok plakátkampányai. Az óriásposztereken ugye szóba sem jöhet reklám vagy szórakozási lehetoségre felhívás, viszont vallási tartalmú üzenetek lépten-nyomon elofordulnak. Ettol az államilag támogatott propagandától kifejezetten van egy a hetvenes évek kommunista Kelet-Európájára emlékezteto érzete az embernek.
Amerika-ellenesség megjelenik a közbeszédben?
- Az utca emberével folytatott beszélgetésekben egyáltalán nem észlelheto, igaz, láttam olyan falfirkákat, amelyek halált kívántak a „Nagy Sátánra” és Izraelre.
Említette, hogy nincs lehetoség a szórakozásra. Mivel töltik akkor szabadidejüket az emberek?
- A vallási eloírások behatárolják a lehetoségeket: se mozi, se színház, se diszkó. Így aztán szabadidejüket a kapcsolatrendszerük ápolására fordítják. Estefelé, mikor már lehul a levego, kivonulnak a város megszámlálhatatlanul sok parkjának egyikébe, leheverednek a perzsaszonyegekre, és családok, barátok együtt megfozik a vacsorát, beszélgetnek, játszanak, fociznak. Képzelje, még felnottjátszótér is van, ahol pár perc alatt átmozgathatja magát az ember az ötletes eszközökön.

Szüle Krisztina

Hogyan viszonyulnak az idegenekhez? Az ideológiai elkötelezettség rányomja bélyegét a vendégszeretetre?
- Pár perc séta az utcán, és máris mesélhetsz Magyarországról, mert minimum fél tucat ember leszólít származásodat, valamint úti célodat kérdezve - természetesen megtoldva mindezt egy vacsorameghívással. Meglepo módon a többség tudja, hogy hol van Magyarország, melyet ok „Magyarisztánnak” hívnak.
Tízezer riál egy dollár, így a sok nulla miatt van egy virtuális váltópénz, a tomán, melynek köszönhetoen egy külföldi számára nagyon körülményessé válik az árak értelmezése. A piacon azonban mindig odalép az emberhez egy angolul remekül beszélo, segítokész helybéli, aki még arra is ügyel, hogy az árus pontosan ad-e vissza.
A magyar gyomor hogyan reagál az ottani ételekre?
- Mint minden keleti kultúra, az iráni is a rizsre épül. De mivel ok nem arabok, nem sóznak és nem fuszereznek annyira, inkább olyan zöldfuszereket használnak, mint a kapor vagy a petrezselyem. Nagy találkozásaim egyike a mangóval volt, amely akkora, mint egy sárgadinnye, és gyönyöru, sárga, lédús húsa van. A másik pedig a csirkepörkölttel, amit ezek szerint nem mi találtunk ki. Amúgy az emberek is és az ételeik is tiszták és higiénikusak. Mindenféle csemegét meg lehet enni az utcai árusoknál, semmi baja nem lesz a gyomornak.
Ottléte alatt kiderült, hogy mekkora magyar populáció él Iránban?
- Igen, tizenkét fos, és valamennyien házasságuk útján kerültek oda.
Ezt honnan tudja ilyen pontosan?
- A teheráni magyar nagykövettol, aki egyébként mindenben maximálisan segítségünkre volt.
Megbecsülték a világhíru magyar gyógymód képviseloit az iráni orvosok, pedagógusok, szülok?
- Ezt két esettel tudnám illusztrálni. Egyik megrázó élményem az volt, amikor a tizenötmilliós Teheránban egyik nap valaki a nevemen szólított az utcán, és megfordulva a városi forgatagban szembejött velem az a kisfiú, akit Budapesten tanítottam meg járni. Drámai találkozás volt. Ami pedig a szüloket illeti: hazautazásunk elott egy héttel megbetegedett az egyik kisgyermek, akit járni tanítottunk. Mivel már nem találkozhattunk, édesapja tudomást szerezve arról, hogy melyik nap vagyunk ott utoljára, csak azért bejött az intézetbe, hogy búcsúzóul egy angol nyelvu perzsa szakácskönyvet ajándékozhasson nekem.
Volt olyan periódus a budapesti Peto Intézet életében, amikor a világ tuzfészkeibol érkezo esküdt ellenségek kerültek egy légtérbe az intézmény falain belül, és vettek részt ugyanabban a képzésben?
- Ez a helyzet folyamatosan fennáll, hiszen a világ minden tájáról fogadunk szüloket és gyermekeket. Érzékelheto volt például a Szovjetunió felbomlása után az egyes tagköztársaságokból vagy mostanában a közel-keleti térségbol érkezo családoknál, hogy eleinte van egy kis idegenkedés, három lépés távolság. Aztán pár hét után felismerik a közös pontot egymás sorsában, nevezetesen azt, hogy mindegyiküknek ugyanazzal a problémával küszködo gyermeke van, és ettol kezdve eltunik az ideológiai vagy politikai nézetkülönbség. Az izraeli kisfiú így válik sorsával dacolva a palesztin kisfiú barátjává a bordásfal mellett.