Somorjai László
Hubertus, sör, tandíj
EFOTT 2006

A nyolcezer forintos tandíj turhetetlen, a kétszázötven forintos sör turheto, az ingyen Hubertus viszont király. Legalábbis egyetemistáink, foiskolásaink körében, akik a Balatonból akár négy koncertet is hallgathattak egyszerre.

Dél körül érkeztünk Zamárdiba, ahol alvó fiatalok sokasága lepte el a Balaton partját. „Este tízkor kezdodött itt az élet, és hajnalig tartott. A többség most piheni ki az alkoholmámort meg a másnaposságot” - értelmezte a látványt Döme, egy muegyetemista. Azt ugyan nem tudta megmondani, hogy a 3500 forintos napijegyünk másnap hajnalig érvényes-e, de nem is szerepelt a tervünkben, hogy eddig maradjunk. Csodálkozva néztük a negyvenfokos melegben a zsúfolt és poros sátortábort, és nem értettük, mi ebben az élvezet. „A felfrissülésben és a tisztálkodásban a Balaton segít - ezért jobb itt, mint a Szigeten” - okosított fel bennünket Lajos, Döme orvosi egyetemista társa. Úgy tunt azonban, hogy a Balaton mellett a Borsodi Világos az, ami a por lemosásának másik legfontosabb eszköze, az út mentén pedig a legnépszerubbnek az a pavilon bizonyult, ahol a Hubertus gyártója tartott ingyenkóstolót. A vízpart mentén 400 forintért kínálták a hot dogot, de 350-ért üdítot is adtak (volna) hozzá.
Íme, ez itt a tizennyolcadik EFOTT (Egyetemisták és Foiskolások Országos Turisztikai Találkozója), ahol öt napon át több tízezer fiatal múlatta az idot. A rendezvényt sokan a Sziget Fesztivál elozeteseként tartják számon.
A tábor másik fele, a VIP-oldal már viszonylag kulturált és rendezett állapotban volt. Negyven civilszervezet pavilonja várta a látogatókat, a HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) sátra vetélkedoknek adott teret, az Európai Parlament támogatásával létrehozott gömbsátorban pedig jutalmakkal díjazták, ha valaki értelmes válaszokat tudott adni az EU-ra vonatkozó kérdésekre. Igaz, ez a sátorozók többségét nem nagyon érdekelte. A tábor immár említett, zsúfoltabb felén még arról is csak igen kevesen értesültek, hogy két jeles vendég érkezett a kormányfo és az oktatási miniszter személyében. Csak százegynéhány beavatott érkezett a helyszínre, akiknek többsége tiltakozó transzparensnek beillo pólót viselt. A tiltakozás oka a „fer” (fejlesztési részhozzájárulás) névvel illetett tandíj bevezetése. Gyurcsány Ferenc és Hiller István a HÖOK-kal történt tárgyalásuk után egy tikkasztóan meleg sátorban találkoztak a hallgatókkal.
„Az elmúlt egy évtizedben a négyszeresére, százezerrol négyszázezerre nott a hallgatóság létszáma a felsooktatásban. Azt gondolom, hogy a mennyiségi változások idoszaka befejezodött, és elérkezett a minoségi változások kora” - fejtette ki az oktatási tárca vezetoje. Hiller a régi szisztéma számlájára írta, hogy a felnott lakosságnak csak az egynegyede beszél valamilyen idegen nyelvet, azonban a közönséget a forróság ellenére is hidegen hagyta a miniszter okfejtése. Ok inkább arra voltak kíváncsiak, mi lesz a tandíjjal. „Különválasztjuk a tanulmányi és a szociális ösztöndíjat. Így egy szegény családból származó, tehetséges és szorgalmas diák jobban jár ebben az új rendszerben” - próbálta meg nyugtatni a kedélyeket Hiller.

Gyurcsány Ferenc az EFOTT-on. Barátságtalan fogadtatás
Fotók: Somorjai László

Gyurcsány Ferenc kormányfo azt az elvet próbálta elmagyarázni a tisztelt publikumnak, hogy egy fejlett országban mindenkinek részt kell vennie a közszolgáltatások finanszírozásában. Az öntudatos állampolgár pedig éppen ezt teszi: egyrészt adózik, másrészt részesül a közszolgáltatások áldásaiból. Ekler Gergelyt, a HÖOK elnökét azonban nem hatották meg a szép szavak. Ekler szerint a tandíj kérdésében a kormány fordítva ülte meg a lovat: ilyen hordereju kérdésben a döntés meghozatala elott hatástanulmányokra, szakmai koncepció kidolgozására, valamint társadalmi vitára lett volna szükség. „Ha a parlament elfogadja a törvényjavaslatot, akkor megkezdjük egy oszre tervezett demonstráció elokészítését” - jelentette ki a HÖOK-vezeto a hallgatóság nagy tetszésére. „Ott leszünk, ott leszünk” - skandálták.
A tandíj kérdése - mely mintegy havi 4000-12 000 forint megterhelést jelenthet a hallgatók számára - lényegében ki is merítette a fórum témáját. Szinte minden hallgató úgy gondolkodott, hogy „nem fair a fer”, sot, két érettségi elott álló diák még azzal is megpróbálkozott, hogy a kormányfovel is aláírassa a tandíjellenes petíciójukat. „A táskámban van egy tervezet, amely a tandíj bevezetésérol szól. Ha ezt aláírják, akkor én is aláírom a petíciót” - ígérte Gyurcsány Ferenc a két fiatalnak, majd amikor beleegyezésüket adták a kormánytervezet aláírásához, így folytatta: „Ebbol látom, hogy maguk kétkulacsosak. Én viszont csak egykulacsos vagyok, így mégsem írhatom alá a petíciót.”

Személyes érdeklodésünk során árnyaltabb lett a kép, és többen elismerték, hogy azok a hallgatók, akik fizetnek érte, komolyabban veszik a tanulást, felkészülést. Horváth Kolos, a Pécsi Tudományegyetem frissen végzett építészmérnöke egy vízparti beszélgetés során elmondta, hogy társai 20-30 százaléka úgy tervezi: a diploma birtokában más országban keres munkát. Orvosi egyetemista ismerosei körében ez az arány jóval nagyobb: mintegy ötven százalék. Egyesek a diákhitel gyorsított visszafizetését remélik a rövidebb-hosszabb ideig való külföldi munkától, másokat egyértelmuen a hazaihoz képest sokszoros fizetés vonz.
Felmerült bennünk a kérdés: ha valaki külföldön szeretné kamatoztatni itthon megszerzett tudását, akkor miért ragaszkodik a tandíjmentességhez, azaz hogy az adófizetok költségén tanuljon? Az adott helyen és hofokon azonban nehéz lett volna további, érdemi vitát folytatni.
A kormánytagok távozása után nem sokkal már hangoltak a zenekarok, a Balaton partjáról akár több együttes zenéjét is élvezhettük - egyszerre. A hangzavar egyre nagyobb lett, és ez inkább menekülésre, mint maradásra késztetett. Zamárdi vasútállomásának restije elott már „igazi” kocsmai hangulat várt minket: a kocsmabejárat elott fekvo részeg diákot több EFOTT-os próbálta félretolni az útból.