Két hét elteltével már kimondhatjuk, egy rendkívül jól megszervezett
világbajnokságot láthatunk. A németek igazán megadták a módját, minden részletre
odafigyelnek. Meg is van az eredmény, eddig minden mérkőzés telt ház előtt
zajlott, és a további meccsekre is csak a feketepiacon lehet jegyet szerezni -
csillagászati áron. A németek szervezőkészsége talán nem meglepő, a csapatuk
eddigi kiváló teljesítménye viszont számomra váratlan, sokkal jobban játszanak,
mint amire számítottam.

A meglepő eredmények közül kiemelném, hogy a kitűnő Ghána mennyire simán
verte Csehországot. A megalázó cseh vereség elmaradása csak a kapusuknak
köszönhető. Szerbia-Montenegró Argentína elleni 0-6-os eredménye minden
képzeletet felülmúlt, de teljesen megérdemelt. A második argentin gól előtt
körülbelül 25-ször passzoltak egymáshoz a dél-amerikaiak, és az utolsó 5-ös
kombináció olyan volt, mintha egy számítógépjátékot láttunk volna.
Riquelme kiváló teljesítményt nyújtott, vérbeli karmester. Mellette a spanyol
Torrest tudnám kiemelni, mint az eddigi meccsek legjobban teljesítő játékosát.
Az argentinok tekintélye igen megnőtt a 6-0 után, ennek ellenére személy szerint
még mindig Brazíliát tartom esélyesebbnek a végső győzelemre. Persze Angliáról,
Németországról és a spanyolokról se feledkezzünk meg!
A csoportmeccsek után, a legjobb 16 között már egyenes kiesésben folytatódik a
torna, vagyis aki hibázik, utazhat haza. Éppen ezért úgy vélem, alapvetően nem
az fog dönteni, hogy melyik csapat áll jobb játékosokból, hanem az, mennyire
tudnak majd koncentrálni. És itt azok a csapatok lehetnek hátrányban, akiknek a
játékosai - mint például az angol Gerrard - közel egy éve játszanak megszakítás
nélkül.
A hosszú és szünetmentes igénybevétellel indokolható az a fajta feszültség, ami
például a svéd vagy a francia válogatott háza táján volt észlelhető. A szurkolók
számára talán meglepően hat egy-egy kisebb csetepaté híre, de elmondhatom, ez
szinte természetes velejárója a sportnak. A hosszú edzőtáborozás további idegi
feszültségekkel jár, főleg ha a családtagok nem lehetnek a focisták mellett.
Rooney enyhe lefolyású idegrohamát a svédek elleni lecserélését követően viszont
nem sorolnám ide: ő egyszerűen csak mélységesen nem értett egyet azzal, hogy le
kellett jönnie a pályáról. De hát a végső szó a kapitányé.