A történelmi felekezetek közül elsőként az evangélikus egyház vállalta, hogy
hivatalos keretek közt néz szembe múltjával. Az egyház legfelsőbb vezetésének
támogatásával létrejött tényfeltáró bizottság eddig közel ötven ügynök fedőnevét
kutatta fel, köztük három volt evangélikus püspökről vált bizonyossá, hogy
hálózati tevékenységet végzett.

"Nem feladatunk az ítélkezés, célunk a múlt feltárása" - Kertész Botond, az
evangélikus egyház vezetésének támogatásával létrejött, az 1945-90 közötti
időszakot vizsgáló tényfeltáró bizottság egyik történész tagja így foglalta
lapunk kérdésére össze a testület célját. A bizottság felépítésén is meglátszik
a "szakmai jellegű" cél: a két történész és az egy jogász mellett egyetlen
lelkész-teológusnak szorítottak helyet annak létrehozói.
Az effektív munkát csak idén februárban tudták megkezdeni, az alig négy hónapos,
a tagok szabad idejében végzett munka "gyümölcseként" eddig közel ötven ügynök
fedőnevét kutatták fel. Kertész személy szerint nem hiszi, hogy ennél sokkal
több ügynökre bukkanhatnának az elkövetkezendő hetekben-hónapokban, bár azt
elismerte: a vizsgálódás elején ennél kisebb számra számított. "Ez az ötven fő -
köztük világi és egyházi vezetők is akadnak - a vezetőség létszámához képest nem
képvisel magas arányt, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az egyházak a rendszer
és a hatóságok kiemelt célcsoportjának számítottak 1945 után" - kommentálta
eddigi eredményeiket Kertész.
Név szerint eddig négy személyt - egy esperest és három püspököt - sikerült
beazonosítaniuk, akik összesen több ezer oldalnyi jelentéssel segítették az
állambiztonsági szolgálat olajozott működését. A négy érintett közül Nagy Gyula
az egyetlen, aki ma is él. Nagy 1982 és 1990 között volt az egyház püspöke, ám
ügynöki karrierje ennél lényegesen nagyobb múltra tekint vissza: 1967-től írt
jelentéseiben az evangélikus egyház belügyein kívül külföldi útjairól és a
külföldön élő magyar evangélikus lelkészekről is beszámolt. Káldy Zoltán néhány
hónappal a püspökké választása előtt vállalta az ügynöki feladatot.
Jelentéseiben részletesen ismertette az őt felkereső számtalan lelkész vele
folytatott beszélgetéseit, jellemzést adott jó néhány lelkészről, saját külföldi
útjairól.
Ottlyk Ernő - aki mintegy tizenöt éven át tevékenykedett püspökként - majdnem
kétezer oldalt kitevő jelentései átfogják az evangélikus egyház működésének
szinte valamennyi területét a személyi kérdésektől kezdve a lelkészképzésen és
sajtóügyeken át a nemzetközi kapcsolatokig.
Várady Lajos budavári esperes szintén "termékeny" besúgónak minősült: Ottlykhoz
hasonlóan ezernyolcszáz oldalt kitevő jelentései csaknem az egész egyházi
életről beszámolnak. Folyamatosan jelentést adott az őt felkereső vagy általa
felkeresett lelkészekkel, az egyház nem lelkész tagjaival, idegenekkel
folytatott beszélgetéseiről, lelkészek egymás között zárt körben folytatott
magánbeszélgetéseiről, s jellemzéseket írt lelkésztársairól - olvasható
Váradyról a bizottság jelentésében.
A testület munkája még messze nem ért véget, egy igazán alapos felderítés
legkevesebb tíz évet venne igénybe - érzékeltette kérdésünkre Kertész Botond,
hogy eddig még csak a kezdeti lépéseket sikerült megtenni a múlt feltárása
érdekében. "A palotaforradalom nem tört ki" - válaszolt részben humorosan
lapunknak a tevékenységük visszhangját firtató kérdésére Kertész.
Lapunk úgy tudja: más történelmi egyházak, így a katolikus felekezet is
fontolgatja egy, az evangélikus egyház által felállítotthoz hasonló bizottság
létrehozását, melynek célja a múlt megismerésének hivatalos formába öntése
lenne. A rendszerváltást követő években, az egyházak nem pusztán az ügynökmúlt,
hanem az egyházi közelmúlt teljességének feltárásával foglalkoztak, és
foglalkoznak máig.
A bizottság munkáját nemrég egy egyházi közgyűlés előtt ismertették, ahol - a
történész szavai szerint - döbbent csend kísérte az elhangzottakat. A bizottság
tagjaként bízik abban, hogy ez is a megtisztulás irányába mutat. "Munkánkat
remélem, bűnbánat és bűnbocsánat fogja kísérni" - összegezte várakozásait
Kertész Botond.