Hetek-összeállítás
Ómenklatúra
Hollywoodi horrorfilmek és a modernkori sátánizmus
A szokásos csütörtöki mozibemutatók helyett keddre időzítették az Omen című nosztalgiahorror bemutatóját, persze azért, hogy a premier a rémisztőnek gondolt 2006. 6. 6. dátumra essen. A 666-os számtól való félelemnek az orvosi szakirodalomban önálló neve is van, mivel az elmúlt évtizedekben - elsősorban az Egyesült Államokban - járványossá vált a balszerencsésnek tekintett házszámok, rendszámtáblák és vonalkódok lecserélése. A szakemberek által egyszerűen "hexakoszioihexakontahexafóbia" névvel illetett kór elterjedésében azért nem kis szerepe volt annak, hogy a hollywoodi filmipar a modernkori sátánizmus megszületésével szinte egyidőben, 1968-tól sorozatban kezdte gyártani a megszemélyesített Gonoszt előtérbe állító filmeket. Az Antikrisztus küszöbön álló eljöveteléről és a Fenevad számáról a tömegkultúra jóvoltából azok is bőségesen értesülhettek, akik amúgy egy sort sem olvastak a Jelenések könyvéből.
Reklámakció a világvége népszerűsítésére. Fotó: AP"Az örök tengerből emelkedik fel, a partra lépve hadseregeket gyűjt, hogy a testvéreket egymás ellen fordítsa, míg nem lesz többé ember a földön. Figyeljék a jeleket. Kétezerhat hatodik hónap hatodikán eljön az ő napja" - hirdeti a pünkösd utáni napon bemutatott új Omen-film plakátja, amely az 1976-ban hasonló címmel készített mű újrafeldolgozása. A Prágában forgatott történet főhőse egy kisgyermek, Damien Thorn, akit születése után a kórházban elcserélnek egy gazdag amerikai diplomata meggyilkolt fiával. A nevelőszülők csak később kezdenek el gyanakodni Damien származásával kapcsolatban, miután a felnövekvő gyermeket mindenféle baljós jel kezdi kísérni. Kiderül, hogy a fiú valójában a Sátán leszármazottja és arra hivatott, hogy ő legyen majdan az Antikrisztus.
A három évtizeddel ezelőtti változat egy hollywoodi forgatókönyvíró, David Seltzer munkája volt. Seltzer saját bevallása szerint csak a pénz miatt írta meg a horrortörténetet, ő maga nem hisz az Antikrisztusban vagy az ómenekben. A film mégis jelképpé vált, amely részben a huszadik század második felében a bibliai próféciák és jelképek iránt növekvő érdeklődést igyekezett kiaknázni - vallási tartalom nélkül, vagy éppen azzal szemben.
Az Ómen nem volt előzmények nélküli. A filmtörténészek az 1968-ban bemutatott Rosemary's Babyt tartják a "sátán-horror" műfaj első igazi termékének. A Roman Polanski által rendezett filmben egy sátánista csoport igyekszik megszerezni a szomszédjukban lakó házaspár születendő gyermekét sötét áldozati célokra. A mendemondák szerint a film egyik jelentében feltűnik Anton LaVey (képünkön fent), aki két évvel korábban, 1966-ban San Franciscóban megalapította a Sátán Egyházát.
Damien, az Antikrisztus Hollywood szerint1973-ban mutatták be az azóta is a filmtörténet legrémisztőbb alkotásaként reklámozott Ördögűzőt. A megszállott kislány ámokfutását Nagy-Britanniában olyan brutálisnak ítélték, hogy több mint egy évtizeden keresztül nem engedélyezték a film videováltozatának a forgalmazását. Nem csak a naturalista jelenetek miatt vált hírhedtté az Ördögűző, hanem az újdonságként alkalmazott speciális effektusok miatt is, amelyek segítségével a lányt kínzó démon a legváratlanabb formákban és helyszíneken tűnhetett fel. A film kritikusai szerint az alkotók szándékosan az érzékelés határán álló vagy annál is rövidebb ideig felvillanó képekkel manipulálták a nézőket. A megfélemlítés sikeres volt, több moziból mentőkkel kellett elszállítani az ájult, vagy epilepsziás rohamot kapott embereket. A forgatás során valódi rémségek is történtek. Az egyik főszereplőt, Ellen Burstynt a forgatókönyv szerint a démonoktól megszállt lány felemeli és elhajítja. A jelenet rögzítése során a színésznő olyan rosszul esett, hogy életre szóló gerincsérülést szenvedett. A baleset mégis ebben az eredeti változatában került bele a filmbe.
A rendező a hatás érdekében nem válogatott az eszközökben. A főszereplő testét elhagyó démon sikolya például valójában vágóhídra terelt disznók visítása, amit külön rögzítettek a filmhez. Az egyik jelenetben pedig a szereplőknek egy mínusz húsz fokra hűtött szobában kellett előadni a jelenetet, hogy a lélegzetük hókristályok formájában hulljon a földre. A nyitójeleneteket Irakban, az egykori Ninive romjain épült városban, Hatrában vették fel, Szaddám Huszein külön engedélyével. A vágást pedig New Yorkban az Ötödik Sugárút 666. szám alatti stúdióban fejezték be.
Billy Graham a bemutató után azt állította, hogy a mozitermekbe kiszállított filmtekercsekben valódi démonok rejtőznek. A neves prédikátort emiatt sokan kigúnyolták, ám tény, hogy a forgatás során kilenc ember halt meg, és a színészek közül ketten nem érték meg a bemutató napját.
A filmek és egyes zenei irányzatok nem véletlenül kezdték el a hatvanas évek végétől kezdve egyre intenzívebben alkalmazni a korábban csak egyes ezoterikus, okkult csoportok által használt jelképeket, többek között a pentagrammot, a kecskefejet és a lefelé fordított keresztet. "Okkult ébredés - A Sátán visszatér" hirdette a Time magazin 1972. június 19-i címlapja (fent). Az írás szerint kulturális sokk rázta meg Amerikát, miután gomba módra kezdtek el a keresztény többségű országban terjedni a különféle fekete rítusokra épülő körök, Anton LaVey hírhedt műve, a Sátánista Biblia pedig milliós példányban kelt el, és már az ellenkultúra egyik jelképeként kezdték el emlegetni. A szerző, a Sátán Egyházának alapítója könyvében elmondta: azért fordult szembe a kereszténységgel, mert fiatalkorában bárzongoristaként szombat este rendszeresen olyan embereknek játszott a sztriptízlokálban, akik másnap a vasárnapi istentiszteleten énekeltek felemelt kézzel himnuszokat az első sorokban. A Chicagóban született LaVey részben európai, többek között erdélyi gyökerekkel rendelkezett, ezért is vette fel később a magyar hangzású Anton Szandor LaVey nevet. Kalandos pályafutása kezdetén egy cionista földalatti csoport, az Irgun tagjaként fegyvereket segített csempészni a függetlenségi háborúban harcoló zsidó hadseregnek, ám érdeklődése hamarosan a zene és a miszticizmus felé fordult. Saját állítása szerint egy időben kapcsolatban állt az akkor még ismeretlen Marilyn Monroe-val, példaképei pedig a híres orosz parafenomén, Raszputyin és De Sade márki voltak.
Neve mégis a modernkori sátánizmus atyjaként vált ismertté. LaVey 1966. április 30-án, a Walpurgis-éj ünnepén (a boszorkányszombaton) bejelentette megvilágosodását. Leborotváltatta fejét és közölte, megalakítja a Mágikus Kör nevű szervezetet, amelyből később a Sátán Egyháza kialakult. LaVey szerint az élvezetek gyönyört hoznak létre, ezért ő olyan "templomokat" hozott létre, ahol mindenki szabadon gyakorolhatta azt az élvezetet, amire éppen kedve támadt. Országos hírnevet akkor szerzett, amikor sátánista rituáléval megkeresztelte hároméves kislányát, és levezette egy elhunyt társa, egy volt tengerészgyalogos temetését. Olyan ünnepelt sztárok kezdtek feltűnni mellette, mint például Sammy Davis Jr., aki nyilvánosság előtt is sátánista medált hordott a nyakában.
LaVey szemében az ember igazi ellensége a bűntudat, amit a keresztény vallás vált ki - írja a téma egyik amerikai szakértője, Bob Larson magyarul is megjelent könyvében. A bűntudat pedig a "sátánizmus fekete pápája" szerint csak úgy győzhető le, ha az ember rendszeresen és tudatosan bűnöket követ el, és ezzel valósítja meg az egyéni szabadságot. Ebben a huszadik század egyik legjelentősebb okkultistáját, Aleister Crowley-t követi, aki azt állította magáról, hogy élete során valamennyi létező bűnt legalább egyszer elkövette, a kannibalizmust is beleértve.
LaVey, aki 1997-ben elhunyt, ugyanakkor azt vallotta, hogy az igazi sátánisták nem hisznek a "Sátánnak nevezett lényben", hanem csak szimbólumként használják a "keresztény történelem során legjobban meggyalázott nevet". A "filozófiai sátánizmus" felfogása azt hirdeti, hogy az egyes ember az univerzum spirituális központja, akinek a célja az, hogy önmagát minden létező fölé emelje.
Ettől eltérően a szakemberek által "vallási sátánizmus"-nak nevezett irányzat konkrét lényekben hisz, és keres kapcsolatot. Egyik ágazatuk, a Szeth Egyháza szerint a legősibb istenség az egyiptomi Szeth volt, aki úgymond "kiűzte a zsidókat Egyiptomból, ezért nevét bosszúból a héber Bibliában Sátánra változtatták". Mások a görög és római mitológia egyes alakjaival, Prométheusszal vagy Mars istennel azonosítják a Sátán személyét. A kereszténység által "méltatlanul rágalmazott istenség" képe meglepő módon még napjaink bestsellerében, a Da Vinci-kódban is feltűnik, mint a katolikus egyház által "befeketített" Mária Magdolna, akit a szerző szerint az embereknek valójában istennőként kellene tisztelni.
