Gyurácz Ottilia
Veseügyek

Egy kétségbeesett ózdi asszony nemrégiben az interneten hirdette meg eladásra az egyik veséjét. A kétgyermekes Sebián Ildikó férjével együtt évek óta munkanélküli. Ám a veseeladás, még ha enyhít is a pillanatnyi anyagi gondokon, hosszú távon még katasztrofálisabb helyzetbe sodor: életre szólóan munkaképtelen, beteg emberré teheti az eladót.

- Ózd mellett egy faluban, Farkaslyukon laktunk egy kis házban a férjemmel. Ott volt egy bánya, amit bezártak, így ő is munkanélküli lett, ahogy mindenki. Akik itt élnek Pesten, el sem tudják képzelni, micsoda nagy nyomorban élnek ott emberek. Sokan segélyből tengődnek, vagy bejárnak Ózdra. De ott is nagyon kevés a munka, és ha valaki talál állást, azt bármilyen feltételekkel elfogadja. A bányásznyugdíj éppenhogy elég, de a fiatalok számára nincsenek kilátások. Sokan a házakban egy szobát fűtenek, vagy kiköltöznek a konyhába. A közeli erdőket már szinte teljesen elhordták tűzifának. Én gyeden voltam, a férjemnek néha voltak alkalmi munkái, de elég rossz körülmények között dolgozott kint télen is, ezért egymás után sokszor kapott tüdőgyulladást, a végén tüdőembóliát. A számlák meg csak gyűltek. Ezért úgy döntöttünk, hogy eladjuk a házat, és felköltözünk Pestre.
Ez mikor történt?
- 2002-ben jöttünk fel, miután sikerült hárommillióért eladni az ózdi házunkat. Ennyi pénzért itt semmit sem kaptunk volna, ezért fel kellett vennünk hiteleket egy újabb otthonra. Most három személyi kölcsönünk van és egy jelzáloghitel, munkánk viszont nincs. Közben felkerültünk a banki adósok listájára. A bank hamarosan át fogja adni az ügyünket a végrehajtónak.
Hogyan jött a szerveladás gondolata?
- Ha elveszítem az otthonomat, ott vagyok az utcán két gyerekkel. A kölcsönök visszafizetése miatt is munkára lenne szükségem, de évek óta hiába keresek. Azon gondolkodtam, mit tudnék eladni. A házat biztos nem, mert jelzálog van rajta. Akkor ötlött föl bennem a béranyaság gondolata. Hallottam olyanokról, akiknek így sikerült komoly pénzekhez jutniuk. Viszont én a nehéz császármetszés után már nem kockáztathattam még egy szülést. Akkor jött a gondolat, hogy miért ne adhatnám el az egyik vesémet? Rengeteg ember él egy vesével.
Tisztában volt azzal, hogy egy ilyen műtét után egy életre munkaképtelenné válhat?
- Bizonyára nem veszélytelen egy ilyen operáció, de nem fogtam föl még ennek a kockázatát sem, annyira akartam ezt a pénzt.
Kitől tudta meg, hogy a szervek eladásával is lehet pénzhez jutni?
- Hallomásból, meg a televízióból tudom, hogy a szervkereskedelem nemzetközi méretű. Már nemcsak Ázsiában, hanem Európában is állítólag megjelentek a szervkereskedők. Sokan az interneten próbálják felkínálni szerveiket, így tettem én is. A neten tényleg minden kapható azoknak, akik meg tudják fizetni az árát. Tudtommal számos ország orvosai vadásznak - főleg az elmaradottabb országok nyomornegyedeiben - eladó szervekre, pénzért cserébe. Ez így morbidnak hangzik, de higgye el, amikor az ember végleg el van keseredve, sok mindenre képes. Ha még egyszer ilyesmire vállalkoznék, biztos, hogy nem Magyarországon hirdetném meg a vesémet.
Tisztában volt vele, hogy a világon szinte mindenütt tiltott a szervkereskedelem?
- Nem. Miután a Startlap apróba föladtam egy hirdetést, a Vesetranszplantációs Intézetbe is betelefonáltam. Elmondtam nekik, hogy tudom, nagyon nagy a hiány donorokból, és én szívesen adnék egy vesét. Mivel azonban sok a tartozásom, nem tudom ingyen adni. Egy kis idő múlva kaptam egy levelet az Egészségügyi Minisztériumból, tudatták velem, hogy az emberi szervvel való kereskedelem bűncselekmény. De mivel nem adtam el a vesémet, nem indítottak ellenem eljárást.
Ön szerint jó lenne, ha legalizálnák a szervkereskedelmet?
- Nem, mert ha legalizálnák, akkor a társadalom perifériáján élő embereket fizikailag is teljesen ki lehetne semmizni.
Miért pont ötmilliót kért a veséjéért?
- Kiszámoltam, hogy most ennyi pénz kell ahhoz, hogy legalább az összes személyi kölcsönömet és a hátralékaimat ki tudjam fizetni.