Hetek - X. évfolyam, 20. szám, 2006. május 19

Lassan politikai sagává formálódik Franciaországban a Clearstream-történet. A naponta felbukkanó újabb részletek hatására már a legszkeptikusabbak is egyre kíváncsibban várják a "folytatást". Az ember nem hagy csak úgy ott egy szappanoperát, amikor minden alkalommal valami új, az egész történetet a feje tetejére állító fejleményre derül fény. Az e heti "folytatásban" a kormány ellentámadásba lendült a vallomásokat, titkosszolgálati feljegyzéseket közlő lapok ellen, ugyanakkor védekeznie is kellett a szocialisták által benyújtott bizalmatlansági indítvánnyal szemben.

Az elmúlt hetekben kibontakozó Clearstream-ügyet méltán nevezik a francia Watergate-ügynek: az elnök emberei titkosszolgálati módszereket vetnek be politikai riválisaikkal szemben, akik ezúttal azonban nem a másik pártban, hanem saját kormányukban tartózkodnak. A Watergate-ügyhöz hasonlóan a francia közvélemény nap mint nap olyan személyeket ismerhet meg, akiknek létezéséről mit sem tudott, de akikről az ügy szálainak felgöngyölítése után kiderült, hogy a végrehajtó hatalom kulcsszereplői.
A legfontosabb, eddig mindvégig háttérben lévő szereplő Philippe Rondot tábornok, az egyik legtapasztaltabb francia titkosszolgálati tiszt, aki a hatvanas években kezdett el dolgozni Szíriában, Libanonban és Irakban. (Mint ismeretes, az ügyet a tábornok vallomása robbantotta ki, amely április 28-án jelent meg a Le Monde-ban.) A közel-keleti akciók után Rondot hazatért, és a Franciaországon belüli kémelhárítással megbízott szervezetben, a DST-ben dolgozott. Az ő nevéhez köthető a hírhedt terrorista, a Sakál (másik nevén Carlos) 1994-es elfogása is. A tábornok 1997-től 2005-ös nyugdíjba vonulásáig a hadügyminisztériumhoz rendelt hírszerzési feladatok koordinálásával foglalkozott.
A jelenlegi ügy egyik pikantériája, hogy annak ellenére, hogy a hadügyminiszternek volt alárendelve, mégis az akkor még külügyminiszter - de Chirac elnök bizalmasának számító - Dominique de Villepintől kapott megbízást az ügyben való nyomozásra, amelynek egyik leglényegesebb eleme a Nicolas Sarkozy utáni nyomozás. Philippe Rondot a megbeszélésekről mellesleg részletes feljegyzéseket készített, amelyekből a legérdekesebbeket szintén a Le Monde közölte le a múlt héten. (A neves napilap ellen szolgálati titok megsértése miatt indítottak eljárást a héten.) A legnagyobb érdeklődést kiváltó feljegyzés szerint 2004. július 21-én Dominique de Villepin megjegyezte: "Ha ez kiderül, az elnök is és én is repülünk."
Rondot jegyzeteiből, bár sokszor utal az elnökre, nem derül ki, hogy az ügy kapcsán találkozott-e Jacques Chirac-kal személyesen, vagy sem. Az viszont kiderül, hogy a tábornok hamar arra a következtetésre jutott - és erről tájékoztatta Dominique de Villepint is -, hogy a politikusok, köztük Sarkozy nevét is tartalmazó lista hamisítvány.

A Le Point múlt heti számában Stéphane Denis író azt nyilatkozta, hogy Rondot megbízta, hogy informálja Sarkozyt a nyomozásról. Denis azt állítja, hogy az üzenetet átadta, Sarkozy azonban semmilyen üzenetre nem emlékszik. Érdekes módon Dominique de Villepin nem vette figyelembe a Rondot tábornok által vezetett nyomozás konklúzióit, és azt követően, hogy belügyminiszternek nevezték ki, 2004 júliusában újabb nyomozást kért Pierre de Bousquet de Floriantól, a DST vezetőjétől, akit azonban nem tájékoztatott arról, hogy az ügyben már lefolytattak egy nyomozást. A DST vizsgálata alapján Sarkozy tiszta - azonban de Florian "elfelejti" erről Sarkozyt tájékoztatni. Amikor erről számon kérik, a védelmi titokra hivatkozva csak annyit mond, hogy "egyszerű adatgyűjtést" folytatott de Villepin kérésére.
Múlt vasárnap végül a közvélemény megismerhette Rondot tábornok arcát is. Eddig a lapok mindössze egy néhány évtizeddel korábbi fekete-fehér fényképet közöltek róla. A Journal du Dimanche múlt heti számában Rondot kilépett a nyilvánosság elé: a nagyközönség megláthatta a hetvenéves tábornok szigorú arcát. Az interjú azonban csak annyi újdonsággal tudott szolgálni, hogy Philippe Rondot nem hajlandó megjelenni az újabb bírósági kihallgatáson, illetve személyesen mondta el, hogy nem kapott megrendelést a Sarkozy utáni nyomozásra. (Ennek mindössze korábbi vallomása és saját jegyzetei mondanak ellent.)
Az ügy másik kulcsszereplőjéről, Imad Lahoudról sem tudott sokat a közvélemény, pedig a negyvenéves informatikus-zseni - saját állítása szerint bármely biztonsági rendszert képes feltörni - egészen e hét elejéig az EADS (Európai Légvédelmi és Űrtechnikai Társaság) tudományos igazgatója volt. Családja közeli rokonságban áll a szírbarát Emile Lahoud libanoni elnökkel. Karrierjét gazdag arab családok pénzügyi alapjainak kezelésével kezdte, mégpedig a Clearstream nyújtotta szolgáltatások segítségével. A szinte teljesen informatizált, átláthatatlan pénzintézet a legnagyobb diszkrécióval kezel hatalmas pénzösszegeket.
2002-ben azonban Lahoud három hónapot töltött vizsgálati fogságban sikkasztás vádjával, miután az apjával közösen irányított Volter befektetési alapkezelő pénzügyi botrányba keveredett. Szabadulása után legtöbben elfordultak tőle, csak ketten siettek a segítségére: Jean-Louis Gergorin, az EADS második embere, és később Philippe Rondot, akinek 2003-ban mutatta be. Lahoud ekkor állítja, hogy segíteni tud a DGSE francia titkosszolgálatnak a terrorizmus elleni harcban: állítása szerint olyan pénzügyi adatok nyomára bukkant, amelyek szerinte alapvető szerepet játszottak a 2001. szeptember 11-ei terrortámadást megelőző tőzsdei pénzmozgásokban.
Nemsokára már az al-Kaida finanszírozásával kapcsolatos vizsgálatokat vezeti a DGSE megbízásából. Több küldetést is teljesít a Közel-Keleten, miközben az amerikaiak teljes erővel támadják Irakot. Szintén ebben az évben kerül kapcsolatba Denis Robert-rel, akitől állítólag a Clearstream-listákat kapta, valamint ebben az időszakban zárul le a DGSE számára végzett küldetése, és helyezkedik el az EADS-nél Gergorin segítségével. 2004-ben újfent szembe találja magát az igazságszolgáltatással, amikor pár ezer euróra rúgó szélhámosság vádjával őrizetbe veszik. Az akkori belügyminiszter, de Villepin telefonon kéri Rondot segítségét Lahoud szabadlábra helyezése érdekében, azonban a tábornoknak végül nem kell beavatkoznia, a vizsgálóbíró időközben elrendelte az informatikus elengedését.
Lahoud szerepe a Clearstream-ügyben még nem teljesen tisztázott, de jelen pillanatban az látszik valószínűnek, hogy ő szerezte és gyártotta a hamis listákat jóbarátjának, Jean-Louis Gergorinnek, aki a francia Watergate-ben a szivárogtató szerepét töltötte be. Amerikai kollégájával ellentétben azonban Gergorin hamis adatokkal traktálta barátait. Rondot tábornok, Jean-Louis Gergorin (mindeddig az EADS, az Európai Légvédelmi és Űrtechnikai Társaság elnökhelyettese, amely tisztségből saját kérésére a múlt héten felmentették) és Dominique de Villepin ugyanis azóta ápolnak szorosabb baráti kapcsolatot, hogy 1973 és 1984 között együtt dolgoztak a külügyminisztérium elemző és prognóziskészítő osztályán.
A szövevényes ügy végére egyelőre nem került pont, az azonban nyilvánvaló, hogy Dominique de Villepin az ügy számos pontján nem mondott igazat: a miniszterelnök először azt állította, hogy soha nem beszéltek Sarkozyről, később már azt, hogy beszéltek róla, de nem mint célpont, hanem mint miniszter került szóba. Villepin nevének erodálódása megihlette a szocialista pártot, amely kedden bizalmatlansági indítványt nyújtott be a kormány ellen. Az indítványt a jobboldali többségű nemzetgyűlés kedden este végül elutasította.