A Hetek 2006. május 12-ei számában meglepetten olvastam a címoldalon
szereplő mondatot. "".
Vajdasági révén rendszeresen járok arrafelé, de szétbombázottnak mostanában nem
láttam. Befektetők meg arrafelé egyáltalán nincsenek, leszámítva a belföldi
befektetőket, akik a háborúk idején "megharcoltak" a pénzükért...
Tisztelt Szerkesztőség!
Továbblapoztam a cikk felé a 4. oldalra, ahol újabb érdekes címmel
találkoztam: "Globalizáció és iszlám kultúra Szerbiában". Globalizáció? Szegény,
instabil ország Szerbia, ahol a nagy többség a túlélésért küzd. Globalizációról
talán Tito idejében jobban lehetett beszélni, mint napjainkban. Az iszlám
kultúra pedig beszorult a koszovói régióba, ahol mindig is albánok éltek nagy
többségben, Szerbia területén jelenleg semmilyen iszlám kultúrára utaló jel
nincs, hacsak az albán pékek és cukrászok vissza nem merészkedtek a háborúk
alatt elhagyott üzleteikbe. A cikkből pedig kiderült, hogy tulajdonképpen
Szarajevóról van szó, ami igazán megbonyolította a helyzetet. Szarajevó nem
része Szerbiának, csak ezt szerették volna elérni a Nagy-Szerbia-álmot kergető
nacionalisták, 1992 tavaszán is, amikor 1200 napra a szerb csapatok (álnéven
jugoszláv néphadsereg) körbevették, és ostrom alatt tartották a várost.
A titói Jugoszlávia hat tagköztársaságból és két autonóm tartományból állt.
Ebből az egyik tagköztársaság volt Bosznia és Hercegovina Szarajevó fővárossal,
ami a szlovén és a horvát tagköztársaság példáját követve 1992-ben próbált
függetlenedni az akkori Jugoszlávia néven létező szövetségből.
Tehát a cikk azonkívül, hogy címe önmagában is ellentmondó, még tartalmát
illetően is megtévesztő azok számára, akik esetleg Szarajevót egy Szerbiát
ábrázoló térképen keresnék, nem beszélve azokról az áldozatokról, akik a
függetlenségért haltak meg
Nádor-Virág Anikó