Hack Péter
A bukás motorjai

A választások második fordulója nyilvánvalóvá tette azt, ami az első fordulóban csak felsejlett: az esélyes Fidesz elbukta a próbát. Csalódniuk kellett azoknak, akik Orbán Viktor második miniszterelnökségére vártak. A bukás okait a jobboldalon az összefogás hiányában és a balliberális média túlsúlyában keresik. Ha ez marad a végkövetkezetés, a jobboldal hosszú időre elbúcsúzhat a kormányzás álmától.

A választások világosan és egyértelműen két személy küzdelmét hozták. A polgárok döntő többségének nem sok fogalma van arról, hogy mit tartalmaz a szocialisták "Új Magyarország" programja, vagy a Fidesz "Hajrá Magyarország! A cselekvő nemzet programja" című választási dokumentuma. A szavazók többsége valamilyen oknál fogva Gyurcsány Ferencet szívesebben látja az ország első embereként, mint Orbán Viktort.
A választók döntése nem kis kihívást jelent Gyurcsány számára. A politikába váratlan módon berobbant miniszterelnök másfél év alatt a totális kudarcot előrevetítő csődhalmazból sikerre vezette a Medgyessy Péter idején leamortizált baloldalt. Másfél esztendő "rutinnal" simán legyőzte a közel két évtizedes gyakorlattal rendelkező Orbán Viktort: ez önmagában tiszteletet érdemlő teljesítmény. Igazi feladata azonban most következik. Az ország, és ezen keresztül Gyurcsány jövője is attól függ, mennyire tud immár saját jogon megalakítandó kormányában szakítani elődei hibás gyakorlatával. Az első próbát, úgy tűnik, sikerrel veszi azzal, hogy nem a minisztereivel dolgoztat ki programot, hanem a programjához keres minisztereket. Az elmúlt másfél évtized kormányzati gyakorlatának ugyanis az volt a sajátossága, hogy a miniszterek egy része a tárcája lobbistájaként harcolt saját kormánya ellen. Gyurcsány most azon dolgozik, hogy olyan minisztereket találjon, akik nem a tárcájukat képviselik a kormányban, hanem a kormányukat képviselik a tárcájuk területén. Ebben másfél évtized rossz tradíciója és saját pártjának hagyományai a legnagyobb ellenfelei. Sikere esetén esélyt szerezhet arra, hogy egy erős és lojális kormánnyal kezelje azokat a rendkívüli gazdasági problémákat, amelyekkel az ország szembenéz.
A Gyurcsány előtt álló nehézségeknél csak Orbán néz nagyobb kihívások elé, ha bekövetkezik az, amit lapzártánk idején Semjén Zsolt még lehetőségként említ, és valóban megalakul a KDNP-frakció. Ez esetben Orbánnak nem marad más feladata, mint magára húzni a kuka tetejét, ahová bizalmasai betuszkolták.
A legfrissebb fejlemények azt mutatják, hogy a sokak által rendkívül tehetséges vezetőnek tartott Orbán Viktort leginkább azok verték át, akik kizárólag az ő döntése folytán kerültek vagy maradtak meghatározó pozícióban. Visszatekintve már az is érthetetlennek tűnik, miért került a Fideszen belül meghatározó pozícióba Schmitt Pál, akinek kulturált modorán kívül nem sok politikai erénye van. Utána azt láthattuk, hogy sorra háttérbe szorultak a korábban komoly politikai teljesítményt felmutató szövetségesek, Stumpf István, Pokorni Zoltán, Rockenbauer Zoltán és még sorolhatnánk, és a semmiből olyan politikailag teljesen súlytalan figurák repülnek a csúcsokra, mint Pelczné Gáll Ildikó, aki városában már az első fordulóban megsemmisítő vereséget szenvedett, és akivel kapcsolatban csak addig lehettek illúziók, amíg meg nem szólalt.
Az igazi ámokfutás azonban csak ezt követően indult be. Talán egyszer megtudhatjuk, mi indította Orbán Viktort arra, hogy olyan régi, hűséges harcostársait, mint Tirts Tamást, Illés Zoltánt, Pap Jánost, Frajna Imrét kieső helyekre szorította, és helyettük többször megbukott, tehetségtelen, a KDNP-t a parlamentből már kibuktató képviselőkkel töltse fel a bejutó helyeket.
Ugyanekkora rejtély az, ami a Fidesz márciusi kongresszusán történt. Kinek az ötlete lehetett, hogy a választás megnyerésére készülő - és akkor még egyértelműen esélyes - párt legfőbb döntéshozó testületében az egyik fő szónok az az Eperjes Károly legyen, aki a küldötteket egy teljesen érthetetlen teológiai zagyvasággal szórakoztatta? A Fidesz vezetői, úgy tűnik, nyitottabbak voltak valamifajta vallási zagyvaságra, mint az ország helyzetét és a lehetséges kiutakat elemző politikai üzenetekre.
Azt is érdemes lenne tudni, mivel vehették rá Orbán Viktort arra, hogy Mikola Istvánt - aki semmivel nem bizonyította, hogy akár a legcsekélyebb mértékben is rendelkezne az új pozíciójához szükséges képességekkel - a párt második emberévé tegye, és ebben a pozíciójában akkor is megtartsa, amikor Mikola már a harmadik olyan nyilatkozatot tette, ami szavazatok ezreit taszította el a párttól.
Azt pedig a legelfogultabb fideszesek is nehezen érthették, hogy Mikolának, a Hazafias Népfront egykori alelnökének második helyre emelése hogyan hozható össze a kampány végére egyre erőteljesebb antikommunista retorikájával. Most, úgy tűnik, Orbán learathatja, amit szövetségkötési döntéseivel és személyi politikájával elvetett. Annak ellenére, hogy a Fidesz elnöke a választások óta egyfolytában az összefogás fontosságát hangsúlyozza, a KDNP az első adandó alkalommal kész hátba szúrni legfőbb patrónusát. Ez a helyzet azért is meglepő, mert már 2002-ben - annak ellenére, hogy akkor az MDF előzetes megállapodásban kikötötte, hogy a parlamentbe bejutva külön frakciót alakít - a Fidesz az egységes frakció mellett érvelt. Érthetetlen, hogy ilyen tapasztalatok után, most a KDNP-vel kötött megállapodásban nem rögzítették, hogy a bejutók a Fidesz-frakció tagjai lesznek.
Orbán csak magának köszönheti, ha frakciója jóval kisebb lesz, mint amire számított, és ha minden politikai üzenete - így az egység fontosságáról szóló is - tökéletesen hiteltelennek és tarthatatlannak bizonyul.
Az is sajátos helyzet, hogy éppen azok a KDNP-sek hagyják cserben az első adandó alkalommal Orbánt, akiknek nyilatkozatai és megszólalásai okozták a Fidesz bukását. Az pedig már az abszurd határát súrolja, hogy miközben az egész jobboldal az MDF árulásáról harsog - holott az MDF évekig hűséges volt a Fidesszel kötött megállapodásaihoz, csak többéves konfliktus után szakított a Fidesszel, és nem is lépett vele idén szövetségre -, addig a KDNP most éppen a néhány hónapja megkötött szövetséget árulja el kenetteljesen mosolyogva. Ennyit a jobboldal Orbán által megteremtett egységéről. Ennyit arról, hogy tíz év alatt mit tudott Orbán a jobboldal megerősítésében elérni.
A KDNP nem adott esélyt a választóknak arra, hogy eldöntsék, akarják-e őket a parlamentben, vagy sem. Semjén Zsolt arról beszélt, hogy a közéletből el kell távolítani az SZDSZ-t, azt a pártot, amely eddig mindig vállalta annak kockázatát, hogy a választók akaratából kikerülhet a parlamentből. Most Semjén és társai nem tudnak ellenállni annak a kísértésnek, amit a pénz, a pozíció és a Fidesz utáni élet lehetősége felvillant. A választás első fordulójának estéjén még az MDF-nek címezve az egység fontosságát hangsúlyozó Semjén három héten belül elfeledkezik saját szavairól, és szakít a Fidesszel. Ez is pályacsúcs. A rendszerváltás történetében ilyen gyors politikai árulásra még nem volt példa.
A KDNP frakciója akár harminc fővel is megalakulhat, így a Fidesz elárulásval együtt a demokrácia elemi normáit is arculcsapva, a választók durva megtévesztésével, a harmadik legerősebb párt lehet a parlamentben. Az árulást és a választók megtévesztését aligha menti az a körülmény, amire egyes híradások hivatkoznak, hogy mindezt a püspöki kar biztatására teszik.
Az egész ügy felháborító vonásait csak tetézi, hogy Semjén Zsolt azt nyilatkozza, hogy önálló frakciót szeretne, "de természetesen a szövetségi hűség jegyében", de ősszel újra együtt akar indulni. Ez olyan, mintha a családját elhagyó hűtlen házastárs azt mondaná, hogy "külön költözöm és mással élek, de a házassági szövetséget megtartom, és majd ősszel egy időre visszaköltözöm".
A Fidesz vezetői többször nyilatkozták az elmúlt napokban azt, hogy nem lesz a Fideszben bűnbakkeresés. Erre nincs is szükség. A kialakult helyzetért Orbán Viktort terheli minden felelősség. Az ő akarata érvényesült a listák összeállításában, a szövetségkötésben, a pártot megjelenítő arcok kiválasztásában. Ha ismerte a szövetségest, és ismerte az általa kiválasztott szereplők nézeteit és károkozó képességét, és ennek ellenére megállapodott velük, és helyzetbe hozta őket, akkor azért felelős. Ha viszont balek volt, akkor ezért kérdőjelezhető meg alkalmassága.