Rimaszombati Andrea, Szlazsánszky Ferenc
Jobboldal Csurkától Csintalanig?
Beszélgetés Dávid Ibolyával, az MDF elnök asszonyával

Az MDF elnöke nem hisz abban, hogy "jobboldali egypártrendszert" kell csinálni, amibe Csurka is, és Csintalan Sándor is belefér. Dávid Ibolya szerint a politika nem olyan, mint egy mobiltelefon-társaság, ahol egyetlen cél van, a legnagyobb lefedettség.

Fotó: Somorjai László

Hogyan élte meg Ön és a családja a választási kampányt?
- A politikus úgy készüljön erre a pályára, hogy támadják, sőt, ebben néha a nemtelen támadások is benne vannak sajnos. A pedagógus ne panaszkodjon a gyerekzajra, az orvos a vér láttán, a politikus pedig, ha időnként övön alul ütik. De a család, az tabu.
Volt olyan pillanat, hogy a férje azt mondta: Ibolya, most elmegyek Orbán Viktorhoz, és felpofozom?
- Nem, ettől okosabb ember a férjem.

Az évek során mikor érezte először azt, hogy a Fidesz kisajátítós technikája kezd veszélyessé válni?
- Amikor a Békejobbot meghirdettük '99- ben, kifejezetten az volt a célunk, hogy egy valódi kereszténydemokrata konzervatív csoportosulás jöjjön létre, több lábon álljon a jobboldal, mert akkor is úgy láttuk, hogy hazardírozik az, aki az egész jobboldalt egyetlen politikai erőnek akarja kiszolgáltatni, és aztán a kormányváltás lehetőségét egyetlen csoport kezébe letenni. Azonban a Fidesz-kormány utolsó harmadában nem lehetett a koalíció létét veszélyeztetni, ezért a legjobb belátásom ellenére hagytuk abba a Békejobbot.
Ezek után miért indultak közösen a Fidesszel 2002-ben?
- A Békejobb letaposása után jött egy akció, ami arról szólt, hogy az MDF a Fidesszel együtt induljon, így a Fidesz listáján, az ő képviselőjükként szerepelt volna kb. negyven emberünk. Ezt a variációt mi nem fogadtuk el, mert ragaszkodtunk a teljes önállósághoz. Végül egy olyan megállapodást kötöttünk, amelyik fenntartotta az MDF függetlenségét a választások alatti és utáni időszakra is. Más kérdés, hogy ezt felrúgták. Aztán a későbbiekben még ennél furcsább dolgok is jöttek, ne legyen frakció, a Pártunió, vagy Unió Párt kérdése, amit azóta sem tudott senki megmagyarázni. Majd jöttek a "Hende-ügyek", a kettős tagság, az európai demokráciától abszolút idegen megoldások.
Gondolja, hogy ez a folyamat most megállt? Miért változna meg Orbán Viktor és a csapata?
- Mert kétszer kapott elégtelen bizonyítványt ez a fajta stratégia. A választások eredménye mindig a győztest igazolja, ez most is igaz. Kár volt négy év alatt mindent megtenni annak érdekében, hogy ne legyen egy korrekt együttműködő partnere a Fidesznek.
Orbán Viktor továbbra is azzal magyarázza a vereséget, hogy megbuktak az "összefogás-érettségin".
- Az, hogy ez a gyengén szereplő kormányzat ilyen gazdasági körülmények mellett is nagyobb bizalmat kapott a választóktól ezen a választáson, mint a Fidesz, bizonyítja annak a politikának a sikertelenségét, ami két gondolatra épült: arra, hogy a jobboldalon egypártrendszerre van szükség, és arra, hogy elég csak zsigerből támadni a kormányt.
Nyugodt a pártja biztonságát illetően? A frakció 11 emberből fog állni, ha mindenkire rászánnak egy hónapot, hogy megdolgozzák...
- Nyugodt nem lehetek, de nincs értelme leszalámizni bennünket. Ez abból is látszik egyébként, hogy a visszaléptetéseknél, ahol kizsarolták, kierőszakolták a jelöltjeinkből azt, hogy visszaléptek a második forduló előtt - mert a rokonságra, barátokra nehezedett presszió -, szóval ahol ezt el is érték, ott a támogatóink megbüntették a Fideszt, és az MSZP-re szavaztak. Ahol viszont mi is indultunk, ott a Fidesz szerepelt jobban.
Amikor 2001-től a kisgazdákat leszalámizták Orbánék, Ön még igazságügy- miniszter volt, és nem emlékszem, hogy fölemelte volna a szavát. Vagy amikor például Szabadi Bélát pórázon vitték országvilág előtt, és a média is valahogy mindig jelen volt, nem emlékszem, hogy azt mondta volna: jogállamban élünk, eddig és ne tovább. Ezt hogy értékeli öt év távlatából?
- Egy koalícióban nem lehet minden dolgot kifogás tárgyává tenni. Mi a nagy dolgokból kivettük a részünket, Polt Péter meg nem szavazásától kezdve biztosítottuk, hogy Torgyán ne lehessen köztársasági elnök. Én magam igazságügyi miniszterként nem is akartam belenyúlni konkrét, más tárca hatáskörébe tartozó ügyekbe, fogalmam sem volt, hogy Szabadi Bélával szemben milyen vádak vagy milyen gyanúsítások voltak a rendőrség részéről, szökésétől lehet vagy nem lehet tartani. Ez nem az én feladatom, nem az én hatásköröm volt.
Ha sorsszerűen gondolkodunk, nem ugrott be Önnek, hogy abban az ügyben a másik oldalon állt, most pedig valami hasonló történik az MDF-fel?
- Nem történik hasonló az MDF-ben. A Fidesz és az MDF között tisztán politikai egymásnak feszülések voltak, minket nem lehetett egyébként sem megvásárolni, sem megkörnyékezni, sem olyan ügyletekbe belevonni, amelyekbe utóbb bele is lehetett bukni.
Ha mondjuk Orbán Viktor valahogy kiszorulna a jobboldal vezetéséből, Ön lát olyan embert, aki a helyére tudna lépni?
- Nem hiszek a jobboldali vezérben, én pont az ellenkezőjén dolgozom, azon, hogy a jobboldalon valódi többpártrendszer legyen. Hogy a Fideszben lehet-e más elnök, erre csak azt tudom mondani, hogy minden demokratikus pártban mindig készen kell arra lenni, hogy pártelnökök jönnek-mennek, az a lényeg, hogy a pártja, s annak értékrendje, programja maradjon stabil. Abba a hibába pedig biztos nem fogok beleesni, amibe folyamatosan beleesett a Fidesz, hogy neki nem tetszik a mi pártunk "budapesti vezetése", és majd ők tárgyalnak az embereinkkel. Ez a Fidesz belügye!
Gondolja, hogy az MDF meg tudja most szólítani a csalódott Fideszszavazókat?
- Kitárjuk a kapukat, és várjuk az embereket, de nincs szó "káron szerzés öröméről". Aki magától nem látta be ennek a jobboldali politikának a tarthatatlanságát, azt kár megszólítani. Arra számítunk, hogy a mi programunk, politikai tisztességünk, eltökéltségünk, és az a korszerű konzervativizmus, ami a tisztességes párbeszédre épül, az lesz a hívó szó.
Ha a KDNP önálló frakciót alakít, az többek szerint azt is jelenheti, hogy a katolikus egyház nem Orbánékkal képzeli el a politikai jövőt. Számít rá, hogy megkeresik az MDF-et és összehozzák a KDNPvel?
- Mennyivel jobb Semjén Zsolt az elmúlt kétéves politizálása után?
Ön a 2002-es kampányban megfogalmazta, hogy nem igazán szíveli az úgynevezett kisegyházakat. Ebben a kérdésben változott a véleménye?
- Az egyik dolog az, hogy én elkötelezett híve vagyok annak, és támogatója, hogy a történelmi egyházaknak a támogatását az állam oldaláról nem lehet úgy mérni, mint a kisegyházak támogatását. Másként kell a történelmi egyházakhoz viszonyulni, egyrészt a történelmi múltjuk, a hitéletben betöltött több száz éves szerepük, a kulturális értékeik és sok minden más miatt. Ezért nem volna szabad azt mondani, hogy minden egyházat tartsanak el híveik. Valójában a kisegyházakat nem lehet velük közös nevezőre hozni.
Nemrég azt nyilatkozta, hogy a jobboldalon földcsuszamlásszerű változásokra lehet számítani. Igazából mit ért ez alatt, és Önnek mi lenne a legjobb helyzet?
- Mint elkötelezetten jobboldali ember, nem örülök annak, hogy a jobboldalon tizenhat évvel a választások után ilyen helyzet alakult ki. Abban, hogy "jobboldali egypártrendszert" kell csinálni, amibe Csurka is és Csintalan Sándor is belefér, és egy cél van, a szavazatmaximalizálás, abban nem hittem, és nem is hiszek. És abban sem, hogy értékek, elvek nélkül lehet politizálni, úgy, mint egy mobiltelefon- társaság, ahol egyetlen cél van, a minél nagyobb lefedettség. Az elmúlt években nem személyes szembenállás volt két párt vagy két pártelnök között, hanem két stratégia állt egymással szemben. Orbáné megbukott.