Hajdú Sándor
Áradásban a Tisza

Komoly a helyzet a Tisza középső szakaszán. A vízügyi szakemberek hatalmas és hosszan elhúzódó áradásra számítanak. A hóolvadás utáni "zöldár" akár utol is érheti a mostani árhullámot a folyón. A meteorológia szerint még nem indult meg a hóolvadás a Kárpátokban, ahol kétezer méter felett másfél-két méteres hó van még most is. Tokajnál volt már nagyobb árhullám is, de ötven órán át még nem tetőzött az árhullám soha.

Józsi szorgalmasan magyarázza a homokzsáktöltés fortélyait, miközben lapátoljuk a homokot: "Ne túl sokat, inkább kisebbet emeljen egyszerre, mert a zsáknak nem a súlya számít, hanem a formálhatósága - mondja. A helyére kell, hogy illessze, majd azután tapossa, hogy szilárdan álljon és terüljön el, mint a nagyalföld - tanítja a "mester", akinek ez az ötödik árvize már a Tiszán. Szolnok alatt vagyunk, a víz már most hatalmas területeket borít. Szajolnál már csak a vasúti töltés látszik, azt fóliázzák a vasutasok. A vonat szinte egy óriási lagúnán át közlekedik, míg eléri a hidat csak víz felett megy. Nagyon koszos a víz, tele uszadékkal, de ez valóságos paradicsom a hálózók számára. "Húzni csak zavarosban jó - mondja Béla bácsi, aki napok óta szűri itt a vizet. - Hoz mindent a folyó: kalyibát, fákat, döglött őzeket, sőt még egy fridzsidert is láttam már lebegni." "Ezt a hónapot itt töltjük a gáton, itt fog eltelni a húsvét is" - tekint a jövőbe Józsi, aki segédgátőrként vesz részt a munkában. Nem panaszkodik azonban: napi tizenkét óra a szolgálat, négyezer körüli a bér, és minél többet vagy kint, annál jobb a pénzed - meséli csendben, miközben a fakarók által jelzett buzgárokat, szivárgásokat vizsgálja. Ez a dolga. Vállán átvetve a "fegyvere", a lapát, kék mellényben, karján segédgátőri jelzés, hivatalos, nagyon is hivatalos személy benyomását kelti. Aztán politizálni kezdenek a társával, hangosan biztatva egymást, hol szidják a hatalmat, hol meg dicsérik - kitelik az időből, kitárgyalják Gyurcsányt is, Orbánt is. Csendben hallgatom őket, mikor elered az eső, csak felhúzzák a fejükre a csuklyát, és ballagnak tovább. Végig kell járni a nyolc kilométert naponta kétszer, közben a védelmi állásban pihennek. Tavaly még a vízügy alkalmazta őket, de csak nagy sokára jutottak a pénzükhöz, ezért idén már egy külsős, tőkeerős céget iktattak közbe, aki fizet nekik folyamatosan, az meg vár a pénzére. Alkalmi munkások, nyugdíjasok, munkanélküliek, nekik jó az áradás, mert van munkájuk, ami nem is nehéz, csak ha zsákolni kell. Márpedig kell, mert az eső kiveri a gépeket a töltésről, és Feri bácsi a védelem vezetője, nem engedi őket már a gát tetejére, marad a kézi munka. Tíz méter negyven - ez volt a négy évvel ezelőtti rekord, de most is gyanús a vízszint. Lehet, hogy megdől, de ez csak a hétvégére derül majd ki.