A Hetek legutóbbi két számában (2006. március 24.:
) megütközéssel olvastam vezető jobboldali politikusok terveiről
(sőt ígéreteiről) a kötelező hitoktatással és etikaórákkal kapcsolatban.
Tisztelt Szerkesztőség!
Az én generációm még emlékszik, hogy a középiskolai osztályfőnöki órákon
bizony nekünk is volt kötelező hit- és erkölcstan - csak éppen a szocializmus
győzelmébe vetett hitről és a szocialista erkölcsről kellett volna szólnia az
óráknak. Az osztályfőnökök nagy része elsumákolta a dolgot, csak a naplóba
került a hivatalos szöveg, néhányan talán, a bátrabbak, kifejtették
ellenvéleményüket is, de a diákok érdeklődését akkor is egész más dolgok
kötötték le... Miből gondolják, hogy most - ellenkező előjellel - hatékonyabb
lenne az erkölcsnemesítő szándék?
Vajon ki oktatná az említett tárgyakat? Az állami, önkormányzati iskolák
tanárai? Milyen végzettséggel? Ki fogja elvállalni? Netán lelkészek, papok,
civil teológusok - az iskolában mindenképpen "külsősök"? Nem fog ez jogi,
munkarendbeli, szervezési problémákat felvetni, feszültségeket gerjeszteni?
Hiszen az iskolák vezetői és tanárai, miként az egész magyar társadalom,
világnézeti szempontból megosztottak.
Még egy megjegyzés. Társadalomismeret és etika tantárgy szerepel a (félig már
kimúlt, félig még érvényes) Nemzeti Alaptantervben is, sok iskolában szerepel a
helyi tantervben, például abban az állami középiskolában, ahol jómagam is
tanítok, a 11. évfolyamon tanulják heti 1 órában. Tehát nem kell feltalálni a
spanyolviaszt. Az már más kérdés, hogy melyik tanár mit tud kezdeni vele. Az
egész témában, véleményem szerint, úgyis a tanár személyisége a döntő. Ha
hiteles, őszinte és erkölcsi kérdésekre fogékony ember, akkor el tud beszélgetni
a diákokkal, és oda is figyelnek rá. Ha nem, akkor... jobb nem erőltetni.
Tisztelettel:
Éltető Ágnes, középiskolai tanár
Tisztelt Szerkesztőség!
Kábultan dőltem hátra a karosszékben, miután elolvastam Eperjes Károly
szózatairól szóló összefoglalójukat. (. Hetek, 2006. március
24.) Először azt kérdezem, ez meg mi akar lenni? Igaz, be kell vallanom, a
művész úr engem is inspirált valamire. A felháborodott levélírásra.
Ez az ember eksztatikus állapotban mondja azt, ami eszébe jut, Istenről,
kereszténységről, politikáról, látomásokról. Ebből a zavaros szövegből akarnak a
legnagyobb ellenzéki párt soraiban többletenergiát nyerni, hogy megszerezzék a
hatalmat?
Ők akarják hittanra taníttatni az állami iskolákban a gyerekeinket kötelező
jelleggel? Ők akarják megmondani, miben higgyen a következő generáció? Vissza a
sötét középkorba, ahol ez a fajta "kereszténység" már bizonyította
kegyetlenségét, fejlődés- és életellenességét? Nem hallottak még olyanról, hogy
lelkiismereti és vallásszabadság? Ők akartak Európába menni, most meg Európán
kívüli életre készülnek?
Tisztelettel:
Lázár Barna