Gazsó József
Centikre a csúcstól

Akár egy világválogatottat is összeállíthatnánk azokból a kiváló labdarúgókból, akik sosem játszhattak világbajnokságon.

George Best (jobbról) fénykorában

Puskás, Garrincha, Platini vagy Ronaldinho, csak néhányan azok közül, akik képesek voltak akár egy mozdulatukkal is emberek millióit kiugrasztani a tévéfotelből. És vannak olyan játékosok is, akiket a képességeik alapján az imént felsoroltakkal kellene együtt említenünk, csak éppen a sors fintoraként számukra sohasem adatott meg a lehetőség, hogy világbajnokságon szerepeljenek.
A leghíresebb távolmaradók listájának élére mindenképpen két legenda neve kívánkozik. Alfredo Di Stefano és a tavaly novemberben elhunyt George Best koruknak meghatározó játékosai voltak. Mindketten megnyerték az Aranylabdát, Di Stefano kétszer is. Anélkül érték el ezt, hogy akár egyetlen percet is játszottak volna valamelyik világbajnokságon.
Bestről Pelé egyszer azt találta mondani, hogy a legjobb futballista a világon, akivel valaha is találkozott. Pechjére Észak-Írországban született. Lett volna ugyan lehetősége angol színekben focizni, de nem tette. Hű maradt hazájához, ami egyet jelentett azzal, hogy még a lehetőségét is kizárja annak, hogy valaha vb-n szerepeljen.
Di Stefano három ország címeres mezét is magára húzta. Világbajnokságon 1962-ben a spanyolokkal játszhatott volna, ám szerencsétlenségére akkor éppen sérült volt.
A libériai George Weah minden bizonnyal odalenne az örömtől, ha nem a fenti okok miatt említhetnénk egy lapon Di Stefanóval és Besttel. Ő volt az első afrikai labdarúgó, aki a FIFA Év játékosa címet bezsebelte.
A felsorolást olyan nevekkel lehet folytatni, mint a walesi Ryan Giggs, Ian Rush, Mark Hughes trió vagy a német Bernd Schuster; esetleg Eric Cantona Franciahonból.
Úgy tartják, egy futballista pályafutásában a csúcs az, ha szerepelhet egy világbajnokságon. A fent említett játékosok egyike sem tudta sajnálatos módon az utolsó lépcsőfokot megtenni a csúcshoz vezető meredek úton.