Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Csarnokbővítés

Mi a közös Charles Barkley, Dominique Wilkins, Joe Dumars, Geno Auriemma, Dave Gavitt és Alessandro Gambában? Nos, őket érte az a kiváltság, hogy tagjai lehetnek az idei esztendőtől annak az illusztris társaságnak, amelyet a kosárlabda valaha volt legnagyobbjai alkotnak.

Barkley és Wilkins közel hasonló karriert futott be. Mindketten Amerika déli területeiről származnak, éppen emiatt a Délkeleti-csoportban játszva robbantak be igazán a köztudatba. Több mint egy évtizedes pályafutásuk alatt kettőjüket mint az NBA legjobb támadójátékosait tartották számon. "Charlesszal az egyetem óta ismerjük egymást - mondta Wilkins hétfőn közvetlenül a hír bejelentése után. - Egyikünk sem gondolta annak idején, hogy ez megtörténhet; mi mindig is csak kosarazni akartunk. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, ami valaha is érhet bennünket. Megáll az eszem!" Wilkins és Barkley tekinthető e hatos fogat legismertebb képviselőinek. A sorban mögéjük, a szintén szenzációs NBA-s múlttal rendelkező, Joe Dumars tehető. Neve szinte fogalommá vált, bebizonyította, hogy lehet valaki a legjobb védőjátékos anélkül, hogy szabálytalankodást alkalmaz. Rendkívüli intelligenciáját ma már a pályán kívül is kamatoztathatja, ugyanis annak a klubnak az egyik vezető beosztottja, ahol pályafutása nagy részét lehúzta. Ez a csapat a Detroit Pistons.
A többi szerencsés neve hallatán talán nem sok emlék ugrik be a magyar olvasóknak. Talán azért, mert ők nem az NBA-ben alkottak olyat, amivel kiérdemelték ezt az elismerést. Auriemma női csapatok élén tevékenykedett főképp az egyetemi bajnokságokban. Legnagyobb sikereit a Connecticut Egyetem edzőjeként érte el; ötször nyert a Huskykkal állami bajnokságot. Dave Gavitt nem a pályán, sokkal inkább az íróasztal mögül tett sokat ezért a sportágért. '88 és '92 között ő volt az Amerikai Kosárlabda-szövetség elnöke; főbb tettei közt a tévéjogdíjak elterjesztését tartják számon. Gambára talán a fiatalabb generáció már nem is emlékszik. Az olasz úriember több mint harminc éven át edzősködött, de csak az öreg kontinensen. Négyszer vezette ki az olasz férfiválogatottat olimpiára; 1980-ban Moszkvában ezüstérmet nyertek.