Törökszentmiklós központjában szobrot állítottak Mindszenty bíborosnak. Így aztán azon sincs mit csodálkoznunk, hogy múlt hét végén a kéttornyú katolikus templom árnyékában gyülekeztek a Fidesz hívei, no meg a kíváncsiskodók. Mintegy ötszázan. Többen, mint egy megyei rangadón - de kevesebben, mint ha kupameccsen a Fradival játszik a csapat.
Ilyen ruhában akkor sem mehetsz el, kisfiam - csípjük el egy anya intését, ami arra utal, hogy errefelé még kijár a tiszteletből a ritka vendégnek. Bár most kicsit nagyobb az átmenő forgalom. Itt volt kedden a Gyurcsány is - tudjuk meg később -, de mára ez az álmos Tisza-táji kisváros narancsszínbe öltözött. Gondoskodnak róla "guruló narancsárusok": a helyi polgári körökre rá- s kitelepített buzgó aktivista káderek. Igazán jó a felhozatal: plakáton és kitűzőn, szervezőn és zászlón - a papíron a jobboldal már jól áll. Erre utal a várva várt vezér is, aki az időközi választások eredményeire utalva tele van vízióval. Új Állam, Új Gazdaság, Új Szövetség a néppel, ahová most le-, vagyis kiszállt.
A jobbik panelbeszédbe a szónok csak párszor bakizik bele, de legalább ő nem szólja el magát. "Viktor a király!" búgja mellettem egy könnyes szemű fruska, míg a mobilbálvány, hozva a pódiumon a tőle elvárt jobb átlagot, sűrűn kéri a helyi jelölt neve mellé az ikszeket. "Csak két ügyes csuklómozdulat - a jó helyen!" - de gyanítom, ennyiben ki is pipálhatjuk az "új" demokráciát. A jelölt ambíciója sem nagy, bár - mint mondja - "kell hogy folytatódjék a kúria- és szélmalom-újjáépítés". Mire aztán eldübörög a vezér és a slepp, majd az utazó kicsi stáb, s utánuk a kocka Ladákban idevezényelt derék környékbeli romák, elballagnak a jó nagyik és a kis unokák is haza, toronyiránt. Minden más marad amúgy a régiben. Mellettünk az egyre kapatosabb középhad halad, ki a kertbe metszeni, ki pedig a kocsma felé. Mint vasárnap a mise után. B ORBAN AZ IGAZSÁG - hirdeti egyikük. Leszáll az este. A fellépő pávakör sem hangicsál tovább. Szól a Himnusz. Az ország itt mára már nem hasad tovább.