A netező

Garacsek Rudi, az újpesti "Pokol angyalai" motoros banda webmestere 

Sűrű, nagyvárosi éjszakákon, mikor már csak a vincseszterek kerregését hallani, és az internet is átvált a kedvezményes tarifára, nos, aki netezőlesre indul, ilyenkor akadhat a legtöbb kifejlett példányra. Persze a kifejlett szó ebben az esetben inkább szimbolikus. Az embervilág ezen egyedei az évmilliók során sajátos mutációkon mentek keresztül. Mára, a chattintett kőkorszak végére, némely példányok a teljes izomsorvadás határához értek. Amorf alakzatuk, elhanyagolt külsejük más egyedekkel való kapcsolattartásukat erősen korlátozza, olyannyira, hogy sajnos e ma még jelentős számú populációban fellelhető egyedeknek a fajfenntartásuk is veszélybe került. Bizonyos virtuális képességeik zsenialitása ugyanis természetes képességeik rovására fejlődött ki.
Táplálékszerzésükben is egyoldalúak, csupán a világháló segítségével tudnak zsákmányhoz jutni, így be kell érniük napi néhány pizzával. Ez persze nem is zavarja őket, mondhatni ezen a területen is meglehetősen igénytelenek, pénzüket inkább újabbnál újabb angol névvel illetett, ehetetlen, rejtélyes dolgok vásárlására költik. Talán a táplálkozás az egyetlen olyan természetes, emberi alaptevékenységük, melyet nem a net, hanem saját testrészük segítségével töltenek le. Ilyenkor nyelőcsövük sajátos gigabájt sugároz.
A helyváltozatást csak a legszükségesebb esetekben teszik meg, beleértve ebbe anyagcsere-folyamataikat is. Nem is beszélve a testmozgásról, melyet kifejezetten gyűlölnek, bár tevékenységüket kajánul szörfözésnek nevezik, ez azonban senkit ne tévesszen meg. Beszédüket közönséges ember nem érti. Az többnyire a számítógép különféle alkatrészeivel kapcsolatos. Sajátos nyelvezetüket, egyáltalán, hogy kommunikációjuk rendelkezik-e valamiféle logikai felépítettséggel, csak azok a kutatók állapították meg a közelmúltban, akik évekig köztük éltek. Vagy fölmentek a netre. -kormosfree-