Tihanyi Péter
Gyűlölködés helyett
Beszélgetés Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel

"Tudom magamról, hogy egy vagyok a sok közül, hogy a miniszterelnöki hatalmam minden tekintetben - időben is, befolyásban is - véges. Orbán úr a végtelent látja, és abban gondolkodik. Ő a nemzet >>kiválasztottja<<, én a köztársaság megválasztottja vagyok. Ő küldetést érez a munkájához, én meg késztetést."

Ha mostani hatalmánál is nagyobb befolyással bírna, mondjuk, ha jó tündér lehetne, mi volna az a három dolog, amit a legfontosabbnak tartana, hogy megtegye Magyarországért?
- A buta megosztottság és gyűlölködés helyett harmóniát és mosolyt hoznék a szívekbe; megszűntetnék minden testi-lelki nyavalyát, tehát egészségessé tennék mindenkit; és sok-sok jól fizető munkahelyet teremtenék.

Első helyre a harmónia?
- Tudja, nagyon változatos volt eddigi életem, de minden élethelyzetben csak akkor voltam boldog, amikor önmagammal és a körülöttem lévőkkel, legyen az család vagy munkahely, harmóniában, egyetértésben tudtam élni. Ez a békesség felülírta még az anyagi, egzisztenciális gondjaimat is. Nekem is voltak ilyen időszakaim, főleg életem első időszakában. 

"Azt mondják, majd mi  megmondjuk, melyik zene  épít és melyik rombol,  melyik vallás igaz, melyik  hamis, ki a tiszta, derék  magyar és ki a gonosz,  idegenszívű. Inkább  hisznek az államban, a  hatalomban, a fenyítés- ben, mint a versenyben,  a piacban és a tőkében."

Miniszterelnöki munkájában mi motiválja, mi energizálja leginkább?
- Ugyanaz, ami gyerekkoromtól kezdve mindig is, küzdelem a vélt igazságaimért, a világban lévő igazságokért, s az a meggyőződésem, hogy az ember szabadsága és méltósága mindenek fölött való. Volt vagy tíz év az életemben, mikor nem a közélettel, hanem üzlettel foglalkoztam, aminek volt egy óriási haszna, az anyagi függetlenség szabaddá tett. Ez az a fajta szabadság, amitől bátran és függetlenül tudok dönteni és tevékenykedni a politikában is. Így most, hogy másokért többet tehetek, mint magamért, hogy tehetek az ország jobbításáért, ennek öröme beleivódik minden porcikámba. Lelkesedtem már az életben ezért vagy azért, voltam már szenvedélyes nem közéleti ügyekben is. De hogy egy munka ennyire áthassa minden porcikámat, ezzel keljek és ezzel feküdjek és ezzel álmodjak, ilyen még nem volt. Mikor miniszterelnökként először elmentem nyaralni, az első napokban komoly erőfeszítést igényelt, hogy távol tartsam a gondolataimat a teendőimtől. Ráadásul én nem is pénzért dolgozom, a fizetésemet másokra fordítom, és a hatalom formális kellékei sem izgatnak. Meglehetősen normális hivatalt viszek. A környezetemben nem ugrálnak körül, kávémért is magam megyek ki az irodából, az autóinkat is alacsonyabb kategóriásra cseréltem. 
Gyári munkás családból jöttem. Többen laktunk egy szobakonyhás, gangon WC-s lakásban. S minden energiámat arra fordítottam, hogy ki tudjak törni ebből: azt gondoltam, hogy több jár az élettől, s hogy nincs jól berendezve ez a világ, mert a szegény ember leginkább csak szegény marad. Sikerült kitörnöm, de nem felejtettem el, hogy kik a szüleim. Miniszterelnökként sokat teszek azért, hogy megalkossunk és működtessünk olyan mechanizmusokat, amelyek csökkentik a rajtvonalnál kialakuló társadalmi különbségek igazságtalan következményeit. Hogy az előrejutást ne a családi háttér és a születési hely, hanem a személyes erőfeszítések határozzák meg. A mi kormányunk az első tizenöt év óta, amelyik a gyermekszegénység ellen nemzeti programot indított. Ezt a programot pár héttel ezelőtt mutattuk be Ferge Zsuzsával közösen. A politikából az emberek ezt a munkát látják a legkevésbé, mert a parlamenti viták, acsarkodások, a buta kampányszövegek eltakarják az érdemi munkát. Ez persze elsősorban a mi hibánk, és nem a választóké.

Melyek azok a tulajdonságai vagy karakterjegyei, melyeket miniszterelnökként a leginkább tud használni?
- Talán a nagyvonalúság. Az apró részletekben nem veszek el. Én határozom meg a főbb irányvonalakat, én delegálom a feladatokat, de azokat már nem tartom magamnál. Nem vagyok önző, és nem vagyok bizalmatlan az emberekkel. S a másik hasznos tulajdonságom, hogy szeretem és tudom is hordozni a felelősséget. Nem tűnik nehéznek, és nem tűnik nyűgnek, nem súlyként viselem a vállamon, hanem szinte élvezettel hordom. 
Mi az a tulajdonsága, amit leginkább kioperálna magából, mert inkább gátolja, mint segíti a munkájában?
- Van egy olyan hátrányom, amit soha nem fogok tudni behozni, bár ez elsősorban nem a személyiségemből vagy a jellemvonásomból fakad. Nem egy jól szituált polgári családban születtem. Ez hátrány. Előnye is volt, hatalmas erőt adott az induláshoz, szerintem ezért olyan szívósak az első generációs értelmiségiek. Idővel e hátrány egy részét ledolgozza ugyan az ember, egy része viszont behozhatatlan. Büszke vagyok a szüleimre, nem ők tehetnek arról, hogy az akkori körülményeink olyanok voltak, amilyenek. Sőt, az egész családom jobb életet érdemelt volna, mint amilyen adatott. Nemigen voltam színházban gyermekkoromban, és nagyon kevés szépirodalmat olvastam, nem tanítottak nyelvekre, zenére, ilyen értelemben nagyon ingerszegény környezetben nőttem fel. Soha nem fogok úgy beszélni angolul, mint a feleségem, aki ebbe nőtt bele. Ő öt nyelvet tanult könnyedén és természetességgel, én felnőttkorban kínlódtam meg azért az egyért. 
Milyen pálya, életút vonzotta tinédzser korában? Gondolom, akkor még nem a nagypolitika.
- Az édesanyám gyári munkás volt, aki számára a mérnök volt az "atyaúristen". Így én is mérnök akartam lenni, mint a legtöbb ilyen környezetben felnevelkedett gyerek. Ráadásul reáltantárgyakban kifejezetten jó voltam. De aztán tizenhat évesen egy pesti gimnáziumban egy konfliktusban megküzdöttem az igazamért, és el is jöttem. Pestről visszamentem Pápára, aztán egy tavaszi szél kifújta belőlem ezt a mérnökösdit. Pár év múlva már egy pécsi főiskolán tanultam. Nagyszájú, vitatkozós fiú voltam akkor, pöröltem mindenkivel, és addig-addig rohangáltam, amíg bele nem botlottam a kor ifjúsági mozgalmába, a KISZ-be. Minden különösebb pártpolitikai és ideológiai előélet nélkül. Képzelje el, huszonkét-három éves koromban tehetséges politikusnak gondoltam magam, sőt, meg voltam győződve arról, hogy egyszer majd jó miniszterelnök leszek. Aztán közgazdasági tanulmányaim elvittek az üzleti világ felé, de néhány év után azon kaptam magam, hogy újra egyre jobban foglalkoztat a közélet. Már a zuhany alatt sem a saját cégeimen járt az eszem, hanem mások és a világ dolgain. Saját ügyeim már nem is kötöttek le igazán, sőt, bosszantott is néha, hogy a magam ügyeivel kell foglalkoznom. 
Meg tudott-e maradni férjnek, apának, barátnak? A hatalom gyakorlása torzított-e valamit a személyiségén?
- Van, amiről sajnos le kell mondanom. Van például egy gyönyörű mélybordó farmerom és egy narancssárga edzőcipőm, mostanában divatosak a színes sportcipők. Ebben az öltözetben nem mehetek el a barátommal valamelyik moziba egy filmet megnézni, mert azt mondják, ez egy miniszterelnökhöz nem illik. Ennél szögletesebb viselkedést várnak el tőlem. Azt még elfogadják, hogy sötétkék farmerben, a Corvin moziban megnézek egy filmet Klárával, de tovább már nem mehetek. 

Fotók: Somorjai László

Miért, mi baj történhetne, ha mégis megtenné? 
- Egy erről készült kép vagy video olyan hetekig tartó oktalan magyarázkodáshoz vezetne, amihez se időm, se kedvem. 
Ön szerint mik a legjelentősebb különbségek a mai jobb- és baloldal között? És mi a legjelentősebb különbség személy szerint ön és Orbán között?
- Én nem szerepet játszom, nem változtatom évente, havonta vagy hetente az ideológiámat, hitemet, szóhasználatomat, stílusomat, az ország felemelkedéséről szóló elképzeléseimet. Én nem a többséghez alakítom a nézeteimet, hanem a nézeteimhez keresek többséget. Ez talán a legnagyobb különbség. A baloldal a szabadság, a demokrácia, a rend őrzője, ahol az és-ek dominálnak, nem a vagy-ok. Van piac és tőke és van állami finanszírozás is; van hagyomány és van modern világ; van nemzet és köztársaság. Engedni kell azokat, akik gyorsan futnak előre, és segíteni azokat, akik nagyon lemaradtak.
Ezek nem egymással szemben, hanem egymás mellett lévő dolgok. A jobboldalt ma olyan pártnak látom, ahol a finom kompromisszumokat nem értik. Azt mondják, a szabadságot korlátozni kell, és a köztársaságnál fontosabb a nemzet, a szabadságnál a rend. Azt mondják, majd mi megmondjuk, melyik zene épít és melyik rombol, melyik vallás igaz, melyik hamis, ki a tiszta, derék magyar és ki a gonosz, idegenszívű, ki a jó besúgó és ki az áruló. Inkább hisznek az államban, a hatalomban, a fenyítésben, mint a versenyben, és a piacban. Inkább a múltba, a tradíciókba zárkóznak, minthogy ajtót nyissanak a haladásnak. Ők a választási törvény kijátszásával külföldieket vagy külföldön élőket biztatnak a magyar választások befolyásolására, az MSZP meg legális eszközökkel próbálja befolyásolni a választókat, hogy a szabad jövőre, az MSZP-re szavazzanak. Tudom magamról, hogy egy vagyok a sok közül, hogy a miniszterelnöki hatalmam minden tekintetben, időben is, befolyásban is véges. Orbán a végtelent látja, és abban gondolkodik. Ő a nemzet "kiválasztottja", én a köztársaság megválasztottja vagyok. Ő küldetést érez a munkája iránt, én meg késztetést. Én egy kiszámítható, számon kérhető, konzekvens politikát csinálok, miközben Orbán cikkcakkban ugrál. Volt már liberális, mérsékelten konzervatív, volt szélsőjobbal táncoló, újabban pedig egy különös, populista baloldali politikát folytat nacionalista felhangokkal. Én nem ilyen vagyok. Ez két, nagyon markánsan különböző magatartás, ami két világosan megkülönböztethető irányultságú pártot takar.
Milyen jelzőkkel illetné a két kormány- és a két ellenzéki pártot, ha a leglényegüket kellene meghatároznia? 
- Az MDF egy felelős, konzervatív párt, az egyetlen Magyarországon. A Fidesz "a szavazatért, a hatalomért megteszek bármit" mottójú politikai képződmény, olyan, amelyben megtörténhet bármi, de ha a pillanatnyi érdek megkívánja, a szöges ellentéte is. Az SZDSZ az a rendszerváltó liberális párt, amelyik ott ragadt a rendszerváltó liberalizmus csapdájában. MSZP - ebben vagyok talán a legkevésbé hiteles - a kiszámíthatóság, a megbízhatóság, a jövő pártja.
Hogyan készül az Orbán Viktorral való vitára?
- Nem tartogatok semmilyen meglepetést vagy mutatványt. Ugyanolyan természetesen fogok beszélni a vitán, mint ahogy most önnel teszem. Figyelni fogom, mit mond az elnök úr, és nagyon logikus érveket fogok felsorakoztatni az állításaim és igazságaim mellett. Majd türelmesen újra és újra el fogom mondani neki, miért nekünk van igazunk, jelentősebb kérdésekben. Minden porcikámmal átélem, hogy nekünk van igazunk, és ezt fogom hitelesen képviselni. A baloldal mostani erejét részben az adja, hogy intellektuálisan és politikailag is egységesebb és integrálóbb erő a jobboldalnál. 
1989-ben a Fidesz elnöke egyértelműen és látványosan a köztársaság mellett állt. Ma melyikük hol áll, illetve ki áll a jó helyen?
- Azt kell mondanom, én. Orbán már eltávolodott a köztársaságtól 1998-ban azzal, hogy azt bizonygatta, nem fontos a parlament. Fokozatosan került mind távolabbra, ahogy a küldetéstudata növekedett, ahogy a nemzet fölé próbált magasodni, ahogy a köztársaságot és intézményrendszerét az összes szabályaival és garanciáival zárójelbe próbálta tenni. Tehát nem arról van szó, hogy a választások hajrájában hirtelen megszédült, hanem arról, hogy a nemzet felkent vezetője szerepében önmagát azonosította a hazával. De ez csak úgy lehetséges, hogy nincsenek választások, mert különben kiderülhet, hogy ő a nemzet ellenzéke. Így hatástalanítani, negligálni igyekszik a köztársaságot és intézményrendszerét, és helyettesíteni akarja valami mással, valami szakrálissal, lelkivel, valami historikussal, ahol is nincsenek szabályok, garanciák, ahol már semmi sem számon kérhető. Ez számára a nemzet.
Van-e olyan irodalmi mű, esetleg film, ami meghatározó módon befolyásolta az életét, gondolkodását, világképét?
- Igen, bár nem a szépirodalomhoz sorolják. Anthony Giddensnek, a London's School Economics volt igazgatójának remekbeszabott politikai esszékötetéről van szó, ő a harmadikutas progresszív politika szellemi atyja. Miután a könyvét elolvastam, azt mondtam, a hétszázát, nekem még a nagypolitika színpadán van dolgom. Így jöttem vissza '98-ban, s hacsak közvetve is, ez a mű hajtott egészen a miniszterelnöki székig. 
Milyen választási eredményre számít?
- SZDSZ a parlamentben, az MDF bejutását illetően bizonytalan vagyok, és egy szoros küzdelemben mi több mandátumot kapunk, mint a Fidesz.