Hetek - X. évfolyam, 10. szám, 2006. március 10

Újra választásokra került sor Dél-Afrikában, ráirányítva ezzel a figyelmet az ország állapotára, amely az 1994-ben névlegesen felszámolt faji elnyomó uralom után sem mutat számottevo változást - bár a társadalmi egyenlotlenségek már nem faji, hanem gazdasági szinten élezodnek a fehér és a fekete lakosság között.

A Nelson Mandela és társai által alapított Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) a szavazatok kétharmadának megszerzésével újabb idoszakra nyerte el a választók bizalmát. A többpártrendszer kialakulása óta kormányzó párt vezetoje, Thabo Mbeki dél-afrikai elnök (képünkön balra) szerint ezzel a polgárok azt jelezték, hogy még mindig bíznak az apartheid rezsim felszámolása után vezeto pozícióba került ANC-ben, amely 223 mandátumot szerzett, míg fo ellenfele, a fehérek által vezetett Demokratikus Szövetség csupán 10-et.
A választások tisztaságát felügyelo független bizottságban nem vehettek részt nemzetközi felügyelo szervezetek, viszont olyan országok, mint Irán, külön meghívást kaptak. Oroszország mellett Dél-Afrika régi-új kormánya is tárgyalásra hívta a Hamasz vezetoit, melynek pontos dátumáról még nem esett szó. Az ország vallási térképén a muszlim szelet csak mindössze 2 százalékot tesz ki, a keresztény pedig 68 százalékot - habár ez az elnyomó rendszer hivatalos vallása volt az apartheid alatt.
A kormánypárt választási szereplése a vártnál sokkal jobban alakult, mivel az országban az utóbbi hónapokban demonstrációk zajlottak a kormányzati korrupció ellen, valamint a lassú fejlodés miatt, amely a higiénia, a lakáskérdés és más alapveto szükségletek területén még mindig messze elmarad a szükségestol.

Az iskolázatlan tömegek és a gazdasági átalakulás legfoképpen középosztálybeli haszonélvezoi között egyre nagyobb az egyenlotlenség. Tizenkét évvel az apartheid után még mindig hatalmas tömegek élnek a periférián, ami az utóbbi két évben elszórtan fegyveres összecsapásokhoz is vezetett.
Mbeki a helyzetet 1998-ban, az ANC helyettes vezetojeként a következoképpen írta le: "Dél-Afrika egy ország, amelyben két nemzet él. Az egyik ezek közül fehér, viszonylag jómódú, tekintet nélkül a nemre vagy területi eloszlásra. Hozzáfér a fejlett gazdasági, oktatási, kommunikációs és egyéb infrastruktúrához. A másik és sokkal nagyobb nemzet Dél-Afrikában fekete és szegény." Ahogy azonban egyre több színes boru polgár is betört a "fehérek nemzetébe", az elnök álláspontja kissé finomodott. Most már nem nemzetekrol, hanem két gazdaságról beszél, amelyek elsosorban a képzettség szerint különböztethetok meg egymástól.
Az elnyomó rendszer hibájából felnott egy teljesen tanulatlan fekete nemzedék, akik fából és fémlemezekbol összetákolt viskókban laknak a teljesen sivár vidéki területeken, folyóvíz, elektromosság és kitörési lehetoségek nélkül, míg a másik oldalon a nagyvárosi vezeto réteg tagjainak legfobb problémája, hogy mikor cseréljék le az autójukat. Egy átlagos fekete munkavállaló havi fizetése 100 dollár körül mozog, míg egy képzettebb alkalmazott fizetése évi 50 ezer dollárnál kezdodik, és akár a 170 ezer dollárt is elérheti. A fo iparágak azonban még mindig legfoképpen fehér munkaerot alkalmaznak, protekció nélkül legtöbbször a magasan képzett fekete munkavállalók számára sem egyszeru megcsípni egy igazán jó állást.

A választásokat megelozo demonstrációk fo kiváltó oka mégis a vidéki önkormányzati hivatalok teljes tehetetlensége, amely megakadályozza, hogy a megígért alapveto szolgáltatások, mint a csatornarendszer vagy az elektromosság, eljussanak az emberekhez. Az önkormányzatokhoz csoportosított pénzek, amelyeket a lakáshelyzet, a higiénia és más égeto problémák megoldására különítenek el, eltunnek a helyi vezetok által kijelölt felelos bürokrácia útvesztoiben.
Közben az érintettek között vannak olyanok, akik 2001 óta várják, hogy a kormány által finanszírozott lakóházuk építése befejezodjön. Mivel a munkaképes korú lakosság közel 40 százaléka munkanélküli, ezek az emberek a legtöbbször egyedül tartják el népes családjukat, és nem engedhetik meg maguknak, hogy saját költségen fejezzék be az építkezést. Mégis újra megszavazták azt a kormányt, amely tizenkét éve ígéri, hogy javít a helyzetükön. Az emberek a tarthatatlan helyzet ellenére hálásak az eddig elért eredményekért. Tudják, hogy nincs választási lehetoségük, és a további fejlodés reményében szavaztak újra bizalmat az ország "szabad kormányának".