Karl Pfeifer, Bécs
Tudatlan volt a nácimentő történész

Az ügyészség szerint túlságosan enyhe a holokauszt-tagadás miatt három évre ítélt brit botránytörténész, David Irving büntetése. "Irving szimbólum a radikális szélsőjobb számára" - nyilatkozta a BBC-nek az osztrák államügyész. Bécsi tudósítónk helyszíni jelentése szerint a tárgyalásról az al-Dzsazíra és az iráni állami televízió élő adásban közvetített, de a karzaton magyar szkinhedek is helyet foglaltak.

David Irving a bíróságon. Mártírnak készül

Ritkán láttak annyi újságírót a bécsi tartományi törvényszék nagytermében, mint február 20-án, David Irving tárgyalásán. A perről nagy terjedelemben tudósított többek között az iráni televízió is, nem véletlenül, hiszen Teheránban épp most készülnek konferenciát tartani abban a témában, amiért a hatvanhét éves brit történésznek a bíróság elé kellett állnia. Mint ismeretes, Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök "tündérmesének" nevezte a holokausztot, és nemzetközi vizsgálatot sürgetett arról, hogy hány zsidót öltek meg a második világháborúban. (A héten az auschwitzi múzeum elutasította azt, hogy iráni küldöttség vizsgálja ki, hány ember férhetett el a haláltábor gázkamráiban.)
A tavaly novemberben letartóztatott és azóta vizsgálati fogságban lévő Irving megbilincselve érkezett a terembe, egyik könyvével a kezében. A tárgyalás során elismerte, hogy náci propagandatevékenységet folytatott Ausztriában, de mint mondta, megszokta Angliában, hogy ott "mindenről szabad beszélni", és bocsánatot kér a nácik áldozataitól, akiket kijelentéseivel megsértett. Arra hivatkozott, hogy amikor 1991-ben megismerte Adolf Eichmann naplóját, akkor döbbent rá, hogy a nácik valóban zsidók millióit ölték meg. (Eichmann pere 1961-ben, éppen három évtizeddel korábban volt - a szerk.) Korábban könyveiben a holokauszt-túlélőket pszichiátriai eseteknek, a gázkamrákat mesének, a kristályéjszakát pedig SA-ruhába bújt provokátorok művének állította. Cinikusan azt állította, hogy "Hitler a kezét nyújtotta a zsidók felé, és csak a háború kitörése után tűzte ki a zsidókérdés megoldását." Kanadában egyszer egy diák megkérdezte tőle, hogy a zsidókat teszi-e felelőssé azért, hogy legyilkolták őket? Igen - hangzott Irving válasza.
Michael Klackl államügyész vádbeszédében számon kérte Irvingtől, hogy ha 1991-ben rájött arra, hogy mégis léteztek gázkamrák, tizenöt év alatt miért nem írt le egy sort sem, amiben ezt elismerte volna. A hirtelen támadt bűnbánat ennek fényében csak azért történt, hogy ne kelljen börtönbe vonulnia. Klackl elmagyarázta, hogy az eljárás nem egy történész, hanem egy veszedelmes történelemhamisító ellen folyik. A náci bűnök nyilvános tagadása vagy bagatellizálása megcsúfolja az áldozatokat, és egy olyan politikának szolgál igazolásul, amelyet a szélsőjobb újra akar éleszteni. Irving az osztrák igazságszolgáltatás "mártírjának" akarja magát feltüntetni. Ausztriában azonban - érvelt az ügyész - szabad vita folyik mindenről, de hogy volt-e francia forradalom vagy első és második világháború, arról nem. Még akkor sem, ha Angliában az abszolút véleményszabadságra hivatkozva ezt is meg lehet tenni. 
Irving ellen kijelentései miatt 1989-ben adtak ki elfogatóparancsot Ausztriában. A holokauszttagadást tiltó jogszabályok miatt akár tíz évvel is sújthatták volna a brit történészt, aki első fokon három év letöltendő börtönbüntetést kapott. David Irving azt nyilatkozta, hogy "mellbe vágta" a döntés, és enyhítésért fellebbezett. Az államügyész pedig azt kérte a bíróságtól, hogy súlyosbítsák az ítéletet.