Márványi Péter
Románia nem nyugszik

Budapest nem mondott le a Nagy-Magyarország visszaállításáról szőtt álmairól, magyar hegemóniát kíván teremteni a Kárpát-medencében. A Ziua című bukaresti napilap legalábbis két teljes oldalon ezzel a hírrel riogatta olvasóit. Több jel is arra utal, hogy alig egy évvel a remélt uniós csatlakozás előtt a román politika ismét elővette a "magyar kártyát".

Így tüntettek 2001-ben a kétnyelvű feliratok ellen Kolozsváron

Fotók: Reuters

A lap többek között tudni véli, hogy Orbán Viktor miniszterelnöksége idején "parancsot adott" Kövér László titkosszolgálatokat felügyelő miniszternek: indítsa újtára a "Duna akciót". Ez állítólag a "délkeleti magyar régió" létrehozására irányult volna. 
A román politika szinte minden fronton ismét a magyarok ellen fordult, pártoktól és ideológiáktól függetlenül. Ilyen egységes kiállásra utoljára talán a kilencvenes évek legelején, a marosvásárhelyi összecsapás idején volt példa. Noha most erőszakos eseményektől nem kell félni, a párhuzam mégis szomorúan reális.
A konfliktusok legfőbb forrása a kisebbségi törvény, benne a kulturális autonómia. Nemzetárulásnak tartják Frunda György szenátor európa tanácsi ajánlását az önrendelkezésről, a nemzetállami keretek fellazításáról. Ismét előkerült a már lezártnak hitt Gozsdu-ügy, botránytéma, hogy magyar egyetemi tanárok nemzetközi támogatással próbálják helyreállítani a Bolyai Egyetemet vagy legalább a magyar karokat Kolozsváron. Márciusra a verespataki aranybánya-beruházó kanadai-román cég saját vizsgálata várhatóan kideríti, mennyire környezetbarát a ciános technológia: konfliktus, ha ezt Budapest nem fogadja el. Az európai fórumokon bemutattak egy filmet a csángókról, ezután súlyos figyelmeztetések hangzottak el magyarországi pártok címére, hogy ne vigyék át a kampányt Romániába. 
Tíz hónappal a remélt uniós csatlakozás előtt, két-három hónappal a csatlakozásban döntő újabb országjelentés előtt miért vállalja ennyire nyíltan, ennyire sok fronton a román politikum az ütközéseket, nemcsak a romániai magyar kisebbséggel, de a két ország között is? Hiszen a kisebbségi béke és a román-magyar jószomszédság döntő szempont Románia európai betagolódásában. 
Sok a belső baj, melyekről épp a csatlakozás érdekében lenne jó elterelni a figyelmet. Most már nem csak a korrupció kínos: a korrupció ellen meghirdetett hadjárat is kompromittálódott az erre tervezett ügyészi testület parlamenti elutasításával. Magyarázat lehet az is, hogy előfordulhat a csatlakozás elhalasztása is, amelynek ódiumát egyetlen politikai erő sem vállalná. Megoldás lenne, ha a magyarokra lehetne kenni, akik belül etnikai feszültséget okoznak, Budapest felől pedig az európai fórumokon gáncsolják Romániát. 
A román államfő tovább keresi a politikai átrendeződés esélyeit, és ha tolódik a belépés, nincs miért halasztani a Basescu által olyannyira szorgalmazott előrehozott választásokat: kényelmes lenne, ha az állandó provokációk súlya alatt éppen az RMDSZ robbantaná szét ehhez a kormányszövetséget.
Végül: a magyarországi választások előtt máskor is felerősödött a magyarellenesség Romániában. A marosvásárhelyi véres események befolyásolták a szavazást 1990 tavaszán. Ha olyan magyar pártok győznek, amelyek inkább vállalják a konfliktust a határon túli magyarokért, erősödik az Európa számára elviselhetetlen etnikai feszültség, romlik a kétoldalú viszony, csökken Románia uniós esélye. Aki tehát most Magyarországon nemzeti alapokon, románellenes érzelmekre játszva kampányolna, közvetlenül támogatná a leginkább magyar- és Európa-ellenes erőket, amelyek változatlanul hiszik, hogy Romániának jobb lesz az EU helyett a jelenlegi "szürke zóna".