Jó estét kívánok, Tisztelt Választóm! Igazán megható, hogy a lakásában fogad engem, az Ön egyéni parlamenti képviselőjét. Abból a célból, ugye, hogy elbeszélgessünk, mit is tettem Önért.
Hogy nem ismerős az arcom? Hát, igaz, el kell ismernem, jómagam valóban nem itt élek Önök között Kerepesviszontagon, de ettől függetlenül teljes mértékben tisztában vagyok a helyi problémákkal. Tudja, kérem, én a Rózsadombról is követem az eseményeket.
Azt kérdezi, miért nem szokott látni a parlamenti közvetítéseken? Meg kell mondanom, ritkábban szólalok fel. Hát, ahogy így kérdezi, az utóbbi időben egyszer sem. Konkrétan nyolc éve. Na jó, tényleg nem vagyok a szavak embere, viszont ha egyszer a tettek mezejére lépek...
Ígértünk utat, meg is lett. Hogy mondja? Persze hogy az én telkemhez épült az út, hát valahol el kellett kezdeni a fejlesztést, ezt talán Ön is belátja, nem?
Igen, jól mondja, ígértünk új munkahelyeket is. Nem értem! Miért baj az Önnek, hogy az unokaöcsém cége nyerte el a kétszázmilliós állami megrendelést? Nagyon rendes gyerek, és ha úgy halad, mint eddig, egy-kettőre beletanul a szakmába. És akkor, előbb-utóbb mások számára is lesz állás, ugyebár. Főleg, ha Ön, Tisztelt Választóm, ismét megtisztel a bizalmával. Illetve csak akkor!
Megígértük a hatos metrót is, szépen halad a munka. Ezt meg hogy érti? Nem, nem! Csupán politikai ellenfeleink rágalmaznak azzal, hogy az a százhúsz kilométeres kitérő Balatonlangyos felé személyemmel áll összefüggésben. Igaz, hogy a hétvégi házunk történetesen Balatonlangyos-alsón áll, de értse meg, az ebből levont összes következtetés aljas hazugság.
Térjünk vissza látogatásom eredeti céljához! Azt ígértük, elsősorban a családokért fogunk ténykedni - így is tettünk. Most miért az a legfontosabb kérdés, hogy a feleségem a tévébemondó? Kérem, mi egy valóságos televíziós-dinasztia vagyunk, neki a képernyőn a helye. Ezt kikérem magamnak! Nem pösze! Torzít a mikrofon. Mit beszél? Na most már elég! Ki mondta magának, hogy a fiam cége szállította a műszaki hibás mikrofonokat? Ebből csak annyi igaz, hogy részt vett a mongol államadósság lebontásában mint tanácsadó. Igen, igen! Tény, hogy a szakmája kőműves, pontosan ezért ért a bontáshoz! De a mikrofonokhoz semmi köze. És különben is, mi lenne, ha volna?
Hát mit képzelsz, ki vagy te? Nem elég, hogy az egész cikluson keresztül az ilyenekért gürizek, aztán mikor négy évben egyszer valami apró szívességet kérnék, ilyen pimaszul viselkedsz! Nem hogy örülnél, hogy megint rám szavazhatsz!